Easter like a star (SPECIAL STORY)

Hi BlogBerries!
Igen, itt a Húsvét, mindenkinek kívánom, hogy kellemesen teljen! :)) A BlogNyuszi ide is betért és hozott nektek egy, az alapsztoritól teljesen FÜGGETLEN részt. (Valamint most nem szemszögekből írom.) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást és Happy Easter! :3
Xoxo, Nani
-------------------------------------

Hol volt, hol nem volt.... Once upon a time....

Történetünk LA egy csendes kis utcáskájában, a Madicon street-en kezdődik, ahol a békés lakók nyugalmát hatalmas hangzavar keverte meg. Mindez a Big Time Rush házból érkezettt.....
- Tojás vadászat, tojás vadászat, tojás vadászaaaaaat! Mel keljél màr fel!!! - pattogott John az ágyban, a kezében lévő párnàt használva fegyverként.
- John Grimes fejezd be!! - próbált az álomittas lány a kezeivel védekezni, bár kevés sikerrel.
- Addig nem, míg ki nem kelsz az ágyból!
- Na arra várhatsz. - makacsolta meg magát Melody és a párnájába húzta a fejét. Még hallotta hogy csukódik az ajtó, gondolta, végre egyedül maradt. Àm ami ezután következett arra nem számított. Érezte, hogy csúszik ki alóla az ágy... Bár ez fizikai képtelensèg volt.
- Mi a szent sz*r...?! - kapaszkodott volna az ágyneműbe, de helyette a padlón landolt, hassal, hatalmas csattanással. Valakik megragadták a lábát és a karját. Felemelkedett a földről.
Ijedten és döbbenten nézett fel. John és Kendall vigyorgó arcát pillantotta meg maga felett, ahogy elindulnak vele az erkély fele. Körbe lànyok sikolyát hallotta. Rossz előérzete támadt. Lázas rángatózásba kezdett ám csak erősebben kulcsolódtak végtagjaira a srácok ujjai.
- Tegyetek leeeee... Hova visztek?! Neeeeeee.... - hallotta Lily sikítását majd egy placcsanást.
- Ha megmeritek tenni, esküszöm kiheréllek titeket.. - fenyegetődzőtt Alessa a szomszédos erkélyen. Viszont James és Adam nem kegyelmeztek neki. - Wáááá...
Melody már tudta mi vár rá.
- Ugye tudjátok hogy ezt nem ússzátok meg? - sziszegte utolsó mentsvárként.
- Aaa... Itt csak te fogsz ma úszni Melody. - kacagtak ördögien a srácok.
- Mély levegő, hoppp!- mondta Kendall és áthajították a lányt a korlát felett.
- Oh my.... - sikított a levegőben kalimpálva Melody, majd hirtelen becsapódott a vízbe.
Gyorsan felrúgta magát a víz tetejére levegőért kapkodva. Felnézett és még épp annyi ideje maradt, hogy kiússzon a medence széléhez, mielőtt Bella is megérkezik. A medence szélénél már ott álldogált Lily és Alessa is csuromvizesen. A fejük felől Adam kiáltását hallották.
- Mindegyik meg van már?
- Igeeeen. - mutatta fel a hüvelykujját James, majd eltűntek az ablakokból.
- Bosszú? - nézett Alessa a lányokra és előre nyújtotta a kezét.
- Bosszú. - vágta rá a többi lány és Al kezére helyeztèk a sajátjukat.
Akkor ért oda a hét srác, mikor a csajok szerencsésen kikászálódtak a vízből.
- Na hol a piros tojás? - nyújtotta vigyorogva a markát John és Edward.
- Mindjárt lesz nektek piros tojás, ha ágyékon rúglak titeket! - nézett csúnyán Melody.
- Ugyan csajok, csak most így kaptátok a locsolást. - vigyorgott James. - Vicces volt, nem?
A többiek lelkesen bólogattak.
- Ahha... Szóval vicces. Tudjátok... Mi is szeretjük ám a vicceket. - hümmögte Lily, miközben a maradék három lány törülközőt ragadott és a fiúk mögé került.
- Ahogy tanítottam, Hölgyeim. Elegànsan megcsavar, lendít, odavág. Akkor kezdjük... - rendelkezett Bella.
A srácok értetlenül fordultak hátra, majd kirekedett szemekkel néztek a VizesTörcsi-forgatókra.
- Nyugi lányok... Mondtuk, hogy csak vicc volt... - szólt Kendall, miközben hátràlni kezdtek. Ő volt a legközelebb a medenceszéléhez, és Lily gáncsànak köszönhetően hanyatt vàgódott a vízbe.
- Előre!!! Egy mindenkiért, mindenki a lányokért!!! - kiáltotta Alessa, majd neki lendültek.
- Vágj oda, ne kiméld! - ordította Melody is.
Végül az összes fiú a vízben kötött ki.
- Megérdemeltük... Jó... - vacogott Logan. - De most már engedjetek kiszállni innen, mert nagyon hideg.
- Hideg? - emelte fel a szemöldökét Bella. - Pedig rajtatok több ruha van mint rajtunk.
Való igaz a srácokon már az utcai ruha díszelgett míg a lányokon az a ruha volt amiben aludtak.
- Épp ezért... Jobban átázik... Légyszi Melody!!! - nézett a lányra könyörögve Adam.
- Na jó... Lambert kijöhet. - egyezett bele Mel rövid gondolkodás után.
- És mi? - kérdezte kórusban Carlos és John.
A csajok összenéztek. Alessa bólintott.
- Na jó, mindannyian kijöhettek. Remélem tanultatok valamit belőle. - szólt Melody.
- Igen, hogy a medence vizének pisi íze van. - bólintott John.
- Mi? - esett le Mel és Lily álla.
- Nem hiszed? Gyere megmutatom. - hajolt a szöszi Melody fele, hogy megcsókolja.
- Köszi, most nem. - tolta el magától. - Inkább menjünk fel átöltözni. Adam te majd kapsz James-től valami ruhát, azt hiszem egy a méretetek. John, te pedig moss alaposan fogat.
Egy fél óra múltán már mindenki lent sorakozott.
- Mehetünk végre tojásvadászatra? - ugrált Carlos és Logan.
- Tőlem már egy órával ezelőtt is mehettünk volna. Csak ti döntöttek úgy, hogy előtte kényszer fürdőben részesítetek minket. - pufogott Bella.
-Már bocsi, csak kicsit büdösek voltatok és nem akartunk azzal megbántani, hogy szólunk. - szólalt meg Edward.
- Na szép. - kezdett el kacagni Lily.
- Azt hiszem jó helyre kerültem idén Húsvétkor. - vigyorgott Adam.
- Hidd el BB, a lehető legjobb helyre. - kacsintott Melody.
Mindenki elindult ki a kertbe, kezdetét vette a lázas kutakodás. Alessa egyszer csak hatalmas hangzavarra lett figyelmes a kert egyik sarkából. Elindult megnézni, hogy mi folyik ott. Melody, Logan és John paprikapiros arccal veszekedtek és mindhárman egy élénk zöld, hatalmas csoki tojást szorongattak.
- Én találtam meg előbb! Engedd el. - kiabálta Melody és rángatni kezdte az édességet.
- Álmodj csak kisanyukám, ebből ugyan nem eszel. - vágott vissza Logan.
- De te sem, mert hogy ez a tojás az enyém az biztos. Én fedeztem fel. - fújtatott John is.
Alessa hirtelen azt se tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Kérdően nézett a melletük álldogáló Edward-ra.
- Egyszerre fogták meg. - vihogott az iker. - De mikor előbb próbáltam elmagyarázni nekik, fel se fogták, hogy beszéltem hozzájuk.
- Ahha... Na búcsúzzatok el a tojástól, mert ez mostantól az enyém. -kapta ki hirtelen Al a három nagyra nőtt gyerek kezéből a tojást és elsétált vele.
John-ék hol utána, hol az üres kezükre, hol egymásra néztek tátott szájjal. Egy öt perces agyfagyás után inkább újabb a akcióra indultak a virágokat véve célpontul.

** Órák múlva **

-  Na jó én már az orromig sem látok. - hallatszódott Adam hangja.
- Én se... Olyan sötét van. - panaszkodott John.
- Nem csak itt, az agyadban is. - válaszolt neki James.
Egy ordítás, majd egy placcsanás hallatszódott.
- A jó ....... életbe! - káromkodott Edward. - Nem elég, hogy besötétedett, Kendall még bele is lökött a vízbe....
- Hooops... Az te voltál? Azt hittem egy növénynek mentem neki. - vihogott kínosan a srác.
- Hát most felhomályosítalak, hogy nem. - puffogott az iker, majd egy újabb placcsanás jelezte, hogy kiszállási kísérlete a vízből kudarcba fulladt.
- Gyerünk befele, kezdődik az esti film! - kiabált James és mindenki megindult befele. Adam és John segített Edward-nek kikecmeregni a vízből.
Végre mindenki elfoglalta a helyét a kanapékon. Forrócsokik az ölben, rágcsák az asztalon, szerelmes párok összebújva. Minden tökéletes volt ahhoz, hogy kezdődhessen a Micimackó - Tavaszolás Zsebibabával.......... (Avagy a tökéletes film a felnőtt testbe zárt gyerekeknek, akiket megérintett a Karácsony szellemes.. Akarom mondani a Húsvét szelleme.)

Így volt, mese volt, talán igaz volt. Aki nem hiszi az járjon utána.

THE END

Alessa, Lily, Bella, Melody (balról jobbra)

Big Time Rush (Kendall, Logan, Carlos, James)

Jedward (John, Edward)

Adam Lambert

64. Europe... We're coming.

** Carlos szemszöge **

- Szóval? Benne vagytok? - kérdezte Alessa csillogó szemekkel. Nekem fülig ért a szám.
- Ez őrültség? És ha valami baj lesz? - aggodalmaskodott Kendall.
- Ugyan Kendizzle, ereszd el magad. - hurrogtuk le James-szel.
- Egy próbát mindenképp megér! Marha sz*rul van drága ikrem, és nem bírom már sokáig. - szólt a telefonba Edward. - De most megyek... Akkor ahogy megbeszéltük! Haligali.
Miután letette mindannyian Kendall-re néztünk.
- Na jó... Legyen. Jó lenne végre vidámnak látni Melody-t. Akkor Carlitos... Rajtad a világ szeme. Minde részletről tudni akarok!
- Ahogy mi is! - bólogatott Lily, és véletlenül lefejelte Logan-t. Sűrű puszikkal próbálta kiengesztelni a szemöldök csontját fájlaló srácot.
- Úgy lesz... Megyek szólok Melnek. - álltam fel lendületesen.
Az emeletre érve bekopogtam húgocskám szobájába.
- Mmmm... - hallottam a tompa hangot, amit akár annak is betudthattam hogy 'gyere be' vagy akár annak is, hogy 'húzz a francba'. Én inkább az előbbinek gondoltam, így beléptem. A látvány igen csak lesokkolt.
- Mi történt a hajaddal? - hebegtem.
- Ráborult a hipós üveg, aztán befestettem vízfestékkel, de nem sokat változtatott rajta.. - válaszolt egy kedvűen Mel, miközben szőke tincseit vizsgálgatta. Nem állt rosszul neki, csak szokatlan volt.
- Vegyük úgy, hogy inkább nem kérdeztem semmit. - forgattam a szememet. - Azért jöttem, hogy megkérdezzem, eljönnél-e velem helyszìnt nézni a BTR új vidiklippjéhez Európába? Egy óra múlva indulnánk és körülbelül négy napig tartana....
Kicsit laposnak éreztem, Melt ismerve nem vettem volna be, csak miután különböző keresztkérdéseket feltettem.volna.
- Persze, miért ne? - válaszolt automatikusan Mel. Akár egy gép, úgy állt fel és indult csomagolni. Összeszorult torokkal figyeltem egy darabig, majd elindultam én is csomagolni.
A repülőhöz mindenki kikísért minket.
Melody zenéthallgatott és meredten bámult ki az ablakon. Egyszercsak azt vettem észre, hogy hatalmas krokodil könnyek csöpögnek le az arcán.
- Melody? - simogattam meg az arcát.
- Carlos... Fáj. - nézett rám. Abban a tekintetben benne volt minden fájdalom, minden kétségbeesés. Magamhoz öleltem. Egy kép villant be: én hét évesen, és a kis három éves Melody ugyanígy hozzám bújva.
~ Cajli... - hüppögte sejpítve a Carlitos rövidebb változatát, évekig így hívott. - Cajli... Nagyon fáj.
~ Tudom Melody. De hidd el, el fog múlni. Nézd, Carlitos ad rá puszit. Na jobb? - hajoltam le, hogy a cseppnyi horzsolást megpusziljam az orrán. Emlékszem épp biciklizni tanultunk.
~ Jobb. - nézett fel rám ragyogó szemekkel. A nagy erős bátyusra. - Te vagy a legjobb tesó Cajli. Nézd... Tajájtam katicabogajat. Neked adom....
Ilyenkor is azt kívánom, hogy bárcsak egy puszival el lehetne intézni mindent, hogy elmúljon a fájdalom.
Lenéztem Melody-ra. Békésen szuszogott az ölemben. Fáradt, nyúzott arca most nyugodt volt.
Három óra múlva kezdtünk ereszkedni. Akkor hát... Hadd szóljon!

** Edward szemszöge **

- John éhes vagyok! - robbantam be a szobába.
Ikrem csak kicsit megemelte a fejét, majd vissza is rakta.
- Mondom: ÉHES VAGYOK! - már szinte kiabáltam.
- Akkor egyél te észlény! Vagy amit akarsz. Csak maradj csendben, valakinek hosszú volt az éjszaka! - hallottam Kevin ordítását.
- Jól van drága bátyánk, mindjárt eszek is! Remélem valami csaj van nálad! Akkor legalább elmesélheted neki, hogy nem mersz lámpa nélkül aludni. - kiáltottam vissza bátyuskánknak. Majd John-hoz fordultam. - Te pedig. Most felemeled a kerekded fenekedet, és eljössz velem valami kajáldába. Most.
- Oks. - tápászkodott fel John. Az öltözködés olyan lassan ment neki, hogy felőle akár éhen is dögölhettem volna. Így én kezdtem el öltöztetni.
Végre elindultunk. John úgy vánszorgott utánam, mint valami zombi a Warm Bodies-ból... Bár azok jófejek voltak és morogtak is egymással. Viszont ikrem egy szót se szólt. A kedvenc sushi bárunkba ültünk be. John egyfolytában az ablakon bámult kifelé. Egyszercsak kikerekedett szemekkel tapadt az üvegre rá.
Èn is odapillantottam. Amit láttam nem igazán lepett meg. Viszont John arcszíne egy árnyalattal élénkebb lett.

** Melody szemszöge **

Fogalmam sem volt arról, hogy hol landoltunk. Carlos arra panaszkodott, hogy éhes, így elindultunk valami éttermet keresni. Egy öt-hat embernek mentem neki az úton, lehet azért mert jóformán csak Carlos kockás ingét követtem. Nem kértem bocsánatot. Nem vörösödtem el szégyenkezve. Csak voltam. Végre befordultunk egy ajtón.
- Várj meg itt csajszi. Mindjárt jövök. - borzolta össze a hajam Carlos, miután leültetett egy boxba. Normál esetben belebokszoltam volna a hasába a hajam miatt, de most ehhez sem volt kedvem. Így csak bólintottam.
Egyszercsak valaki megállt mellettem. Oldalra se néztem, gondoltan bátyuskám ért vissza és megint a hajamat akarja.
- Carlitos... Tudod, hogy marha szar heteken vagyok túl és hogy előbb nem kaptál semmit a hajkócolásért.. De az atya ír istenre esküszöm, hogy neked megyek, ha megismétled az előbbit. - morogtam.
- Szegény Carlos, ha ezt most hallotta volna... - egy ismerős hangot hallottam, a vérnyomásam hirtelem felszökött 220-ra. Kerekre nyílt szemekkel nèztem fel a mellettem álldogáló szőke gyerekre. A számat akaratlanul is eltátottam. - Öhm... Szép a nyelvcsapod, viszont ha nem csukod be a szádat a végén arról leszel híres Írhonban.
- J-j-john... - dadogtam akadozó nyelvvel majd felálltam.
- Szia. - szólt feszengve. - Csak egy kérdés amire most várom a választ: miért voltak szar heteid?
- Mert nem voltál többè az életem része. Mert darabokra törtem a saját szívemet. És mert hazudtam neked. És szerencsére elhitted.- soroltam majdnem sírva. Erre a fiú olyan szenvedélyes csókkal fogta be a számat, mintha az élete múlna rajta. Benne volt a megkönnyebbülés, megannyi keserűség és hatalmas szeretet. Remegő kézzel túrt bele a hajamba. Sós ízt éreztem. Elsírtam magam. Szorosan tapadtam a mellkasához. Borzasztóan hiányzott. Magával vitt engem is aznap este.
- Ne sírj Csillagom, ne sírj Melody-m. - nyugtatgatott.
- Te is sírsz. - néztem rá.
- Hogy a fenébe ne! Olyan idióta voltál! Bolond! És én borzasztóan szeretlek! - kapott fel kiabálva és a vállán átvetve engem, sétált ki velem.
- Hey és Carlos?! - méltatlankodtam.
- Van telefonja, majd megtalál. Egyébként mondtam már hogy szexisen áll a szőke haj? - kacagott. Még sose láttam ennyire felszabadultnak. Ugyan úgy viselkedett, mint ahogy én is akartam ebben a pillanatban.

63. Trouble and Worldwide

** John szemszöge **

- Stop skacok, Melody hív! - kiáltottam a többiek után, akik már indultak is volna tovább. Kíváncsian fordultak felém. - Mondjad kiscsillag!
~ Gyertek gyorsan John! Edward... - Mel szavai megrémítettek. Gyorsan elmagyarázta, hogy hova kell mennünk. Mikor beléptünk az öltözőbe Kendall-ékbe ütköztünk. Feszülten figyeltek valamit... Beljebb léptem, Melody-t és Harry-t pillantottam meg egymással szemben.

** Melody szemszöge **

- Tünj el. - préseltem ki magamból, gyűlölettel meredtem Harry-re.
- Ugyan miért tenném? - vigyorgott ördögien. - Majd, ha Bella küld el. De ezek után nem hiszem hogy elfog...
- Hánynom kell tőled. - léptem egyet hátra. Harry viszont azzal a mozdulattal közelebb lépett.
- Hogy tudsz ennek ellenállni? - bökött a szemeire. - Veled is tudnék mit kezdeni cukorcsajszi.
- Le lehet akadni a barátnőmről. - ugrott oda mellém John.
- Nyugi John, nincs semmi baj. - pusziltam meg, majd ismét Harry fele fordultam. - Tudod minden nehézség nélkül ellen tudok állni. Talán amiatt mert ami Edward-del történt részben a te hibád is Harold Styles. Utoljára mondom... Tűnj el az életünkből.
Ekkor John már testvére mellett térdelt. Feszülten hallgatta Lily magyarázatát. Megvető pillantással nézett a sarokban ücsörgő Bellára, majd gyilkosan Harry-re.
- Azt lesheted aranyanyám. - vigyorgott kajánul.
- Most döglesz meg Style-s! - ordítottam és a kezem ütésre lendült. Viszont Carlos és James megfogott. - Eresszetek!!! Hadd verjem szét!
- Ez nem oldasz meg semmit, ugye tudod? - nyugtatgatott James.
- Ohh dehogynem. Kicsit átrendezem az arcszerkezetét és máris jobb lesz. - sziszegtem.
Végülis Harry elhúzta a csíkot, Edward magához tért, de nagyon maga alatt volt. Még egy órás dedikálás hátra volt, majd indulhattunk haza. Bella estére egyedül maradt, beszélni nem beszéltem vele, nem akartam megbántani. Már pedig a történtek után nem voltam képes kedvesen nézni rá. Edward bent aludt nálunk. John úgy ágyazott meg neki a szőnyegen, mint egy gondos anyuka.
Hamar elaludtunk, ám egyszercsak halk sírásra keltem. Lenéztem az ágyról. Edward ült ott kuporogva.
- Minden rendben ikrecske? - másztam le mellé.
- Jajj semmi sincs rendben Melody. - sírta el magát ismét, a fejét a vállamra hajtotta. - Èn ezt nem bírom... Haza akarok menni. Nem bírnám ki, ha mindennap látnom kellene... Borzasztóan fáj. És az a legrosszabb, hogy mindezek ellenére szeretem.
Nem tudtam mit szólni. Csak simogattam a hátát. Azt hiszem el is aludtunk, mert John torokköszörülésére riadtam.
- Mi? Hol? - kapkodtam ijedten a fejem. - Hol van Edward?
- Csomagol. - válaszolt nagyot nyelve John. A szemünk összetalálkozott.
- Mellette a helyed. Vele kell menned. - mintha nem is én mondtam volna.
- Nem... Nem hagylak itt téged. Soha! - láttam a viaskodást ami John-ban zajlott. Mellé ültem. Finoman megcsókolt.
- Te is tudod, hogy nélküled nem lesz képes talpra állni. És ha azt nem bírjátok ki, hogy külön szobában aludjatok, akkor azt hogy fogjátok, ha egy egész óceán lesz köztetek? John... Mellette a helyed. Majd... Mindennap beszélünk Skype-on...
- Nem megyek. - makacsolta meg magát. Láttam, hogy most minden próbálkozásom felesleges lenne. Elindult reggelizni.
- Te nem jössz? - fordult hátra mosolyogva.
- Nem, nem vagyok éhes.. De itt várlak. - mosolytam vissza.
Elhatározásra jutottam. Összeszorult szívvel vártam, hogy John visszaérjen.
- Megjöttem. - lépegetett be a szobába.
- Szakítani akarok veled. - szólalt meg.
- Mi? - torpant meg.
- Szakítani akarok veled. - ismételtem meg.
- Tudom hogy csak azért mondod, hogy Edward-del menjek. De nem fog összejönni. - ült le mellém. Magához akart ölelni, de hirtelen felpattantam.
- Még mit nem!? Szakítani akarok veled! Gyűlöllek és idegesítesz. A vicceid, az érintésed.... Napok óta gyűjtögettem magamban most végre kimondtam. Kérlek, hagyj békén... - ez nem én voltam... Tudatosan téptem darabokra a szívemet, amit John arckifejezése, a szemei még kisebb fecnikké aprítottak.
Hallottam, ahogy délután elmennek. John és Edward elmentek.... Örökre. Hisztérikus sírás tört rám... Ültem a földön és csak sírtam, sírtam és sírtam.
Egyszercsak valaki leült mellém.
- Nem jöttél ki a reptérre. El se búcsúztál az ikrektől. - Alessa nem kérdezett, állított.
- Nem... Ohhh Alessa... Ez volt a leghelyesebb. - hangosan zokogtam barátnőm karjaiban, majd Lily is előkerült. Részletekben, összefüggéstelen félmondatokban ugyan, de megtudtàk a lényeget: egy szerelem feláldozása annak érdekében, hogy a szerelmed testvére felépüljön.

** Alessa szemszöge **

- Valamit tennünk kell. - hajtotta a kezébe a fejét Carlos.
- Egyetértek... - szólalt meg James. - Mel jóformán semmit nem eszik, és majdnem egy hete nem jött ki a szobájából.
- John-nál se jobb a helyzet. - jött oda hozzánk Lily telefonnal a kezében. - Most beszéltem Edward-del... Komolyan mondom, ő sokkal hamarabb átvészeli az egészet, mint John.
- Van egy tervem. - szólaltam meg hirtelen. Èrdeklődve fordult minden fej felém... Gyorsan tárcsáztuk Edward-öt, kihangosítottuk és belekezdtem........

62. The concert (part II.)

** Bella szemszöge **

Amíg fel nem értünk a színpadra végig remegett a térdem. Csak mikor már tudatosult bennem, hogy innen már nincs visszaút, akkor éreztem úgy, hogy nekem már mindegy. Melody míg sötét volt, görcsösen fogta a kezemet.
Élveztem az éneklést. Majdnem egy órán keresztül voltunk színpadon és szemmel láthatólag tetszettünk a közönségnek. Melody arcáról még spaklival se lehetett volna lekaparni a vigyort. A lendület csak úgy sugárzott belőle. Vajon hogy csinálja? Igen, ez az ő világa. Én annyira nem éreztem a magaménak. De jó volt látni az emberkék lelkes tekintetét egy-egy magasabb hangnál, vagy Mel hátra szaltóinál.
Oldalra pillantottam. Onnan Edward kacsintott rám, Kendall meg I <3 Bellody táblát szorongatott James-szel együtt. Elvigyorodtam.

** James szemszöge **

- Köszönjük szépen, hogy meghallgattatok minket srácok! Live, love, laugh és Bellody! - integetett Melody, mikor vége lett a fellépésüknek. - Te Bella... Valakiket fel kellene konferálnunk. De elfelejtettem kiket....
- Oh de lyukas agyú nőszemély, ilyet elfelejteni. - szállt be a játékba Bella. - Várj... Azt tudom, hogy Kendall és Carlos benne van az együttesben.
- Igen-igen. Meg James és Logan is.... Ti tudjátok? - nézett tettetett ijedtséggel a közönségre.
- BIG- TIME-RUSH, BIG- TIME-RUSH, BIG- TIME-RUSH! - kántálta lelkesen a sok kis Rusher.
- Hogy mondjátok? A Big Time Rush itt? - kezdett el Bella ugrálni.
- Aaaah fangörlködni fogok. - visított Melody is. - Akkor hát Rusher-ek, felkészültetek? A színpadon aaaaaaa.... BIG TIME RUSH!
Ez volt a vezényszavunk, a Bellody gyorsan leszaladt a színpadról.
- Kezdhetjük? - tette a vállamra a kezét Kendall.
- Még szép. - vigyorogtam. - Egy mindenkiért...
- Mindenki a Big Time Rush-ért! - kiáltottuk egyszerre.
- Elevate is little higher, let's throw the party in the sky and celebrate... - kezdtük el. Több ezer lány sikítása hallatszódott. Ezek a mi kis Rusher-jeink.

Imádjuk őket, hisz ők adnak nekünk újjabb lendületet, erőt, kitartást minden alkalommal. Az ő szeretetük nélkül már elvesztünk volna.

Nagyon hamar eltelt a két és fél órás műsoridő. De még hátra volt a dedikálás és beszélgetés a rajongókkal, bár előtte kaptunk egy fél órás szünetet. Lelkendezve futottunk be az öltözőbe a többiekhez, ám ott fagyott hangulat uralkodott.......

** Melody szemszöge **

A srácokkal és csajokkal végig tomboltuk az egész koncertet. Büszke volt nagyon bátyuskámékra. Egy pillanatra magam mögé néztem, de Bellát sehol nem találtam. 

- Al, nem láttad Bells-t? - kérdeztem Alessa-t.

- MI? - kiabálta.

- AZT KÉRDEZTEM NEM LÁTTAD BELLÁT? - ordítottam vissza. A válasz rá volt írva az arcára, lázas keresésbe kezdtünk. Külön váltunk, én elindultam az öltözők fele. Sorra nyitogattam ki őket. Egyszer csak az egyik ajtó mögül furcsa hangokat hallottam. Rosszat sejtve nyitottam be.

Az öltöző kanapéján Bella és Harry (?!) voltak, félreérthetetlen dolgot művelve. Lendületesen kipördültem és becsaptam az ajtót, remélve hogy rájuk ijesztek és legalább lefejelik egymást.

- Mit találtál? - ért oda akkor hirtelen Edward,

- Semmit. - vágtam rá túl gyorsan. Ezt Edward is észrevette.

- Persze-persze, én meg összetudom fonni a szakállamat a fenék szőrömmel. Komolyan Mel, olyan falfehér vagy, mint aki körülbelül kísértetet látott. Engedj be. - tolt félre Edward és bármennyire is tiltakoztam félrerakott. 

- ISABELLA? - állt meg nyitott szájjal az ajtóban. - ÉS STYLES?!

A szájából kifutott a vér. Olyan volt, mint egy halott.

- Ed... Megmagyarázom. - kapott egy inget Bella maga elé. De ekkor Edward teljes testsúlyával rám nehezedett. Elalélt. 

61. The Concert (part I.)

** Melody szemszöge **


- Joooohn! - riadtam fel az éjszaka közepén kiabálva.
- Mi? Hol? Ki? Mit? - ült fel John is az ágyba sikeresen orron fejelve engem.
- Te, itt, és betörted az orromat. - mondtam fájdalmasan miközben az említett szervemet tapogattam.
- Minek tartod kint az arcodból? - kérdezte flegmán. - Ouch ez fájt.... Naaa engedj vissza.
John a földön hisztizett, amiért szépen kilöktem az ágyból.
- Még mit nem?! Bunkó vagy. - szóltam majd magamra húztam a takarót.
- Édes egyetlen drágaságos gumicukorborsóm.... - kezdte, de ekkor Edward battyogott be.
- Engem hívtál ikrecském? - vigyorgott.
- Meg a pöttömnyi agyadat azt. - szólt John. - Neked nem aludni kellene? És esetleg illene kopogni is.
- Mi az az agy? - vágott értelmes arcot Edward. - De igen, kellene. De ti meg nem vagytok csendben és mivel a szomszéd szobában vagyok.... Azon meg már nem is csodálkozom, hogy John a földön van. Bepukizott és te száműzted lenti régiókba?
- Az agy az egy olyan dolog, ami neked nincs. Növesztened kellene egyet. - szólaltam meg. - Meg az ikrednek is. És nem nem pukizott be, csak bunkó volt.
- Várj... Növesztési folyamat elindult. - hallottam John nyöszörgését az ágy mellől. Zavarodottan néztünk össze Edward-del, majd az ágy mellé hajoltunk. Lent a földön John olyan fejjel üldögélt, mint aki erősen nyom valamit. - Áhhh ez nehezebb, mint gondoltam. Nem akar kinőni. Viszont egy gatyacsere nem ártana....
- Fújjj már. - hátrált két lépést Edward, majd kirobogott a szobából. Erre John vigyorogva feltápászkodott.
- Távozz tőlem, te Ördög Ikre... - tettem keresztbe az ujjaimat és hátrébb csusszantam az ágyon.
- Kicsim, tudod, hogy szeretlek. - nézett rám bociszemekkel, miközben bemászott mellém.
- Ez a szerencséd. - csúsztam közelebb és odabújtam a mellkasára.
- Elárulod, miért riadtál meg? - szorított magához.
- Mert rosszat álmodtam. - mondtam, majd kérdő tekintetét látva folytattam. - A koncertről álmodtam, és nem volt rajtam ruha... Meg leszakadt a színpad alattunk és te... Meghaltál... A szívedbe fúródott egy deszka... És nem tehettem semmit... Én meg felébredtem.
Az arcomon folytak a könnyek visszaemlékezve az álmomra.
- Édesem. Kicsi Melody-m. - ölelt meg szorosan és puszikkal borította el az arcomat. - Ez nem fog megtörténni egy hamar, hidd el. Ne sírj Csillagom... Csak egy rossz álom volt, biztos aggódsz s fellépés miatt. Minden rendben lesz. Ott leszek veled... Csak ne sírj. Ezt borzasztóan fáj látnom.
Belenéztem a zöld szemébe. Zöld a zöldben. Tele volt gyengédséggel, szeretettel és ijedtséggel. Visszahajtottam a mellkasára a fejem. Halkan énekelt nekem, közben lágyan ringatott.


** John szemszöge **


Hatalmas csattanásra keltem. Álmosan nyitottam ki a szemem. Melody még szorosabban bújt hozzám, tudomást sem véve a zajról. A szobában Carlos állt kirekedett szemekkel bámulva az ajtót.
- Pssszt. - mutogatott felé.
- Nem hiszem, hogy meghatja a dolog. - vigyorodtam el. - Nekem se szokott csendben maradni.
- Bocsi. - vigyorodott el ő is. - Becsapódott, mikor jöttem volna be. De egyébként akkor nem kell titeket felébreszteni. Bár hugicámat elnézve... Összekócolhatom a haját még jobban?
Megvontam a vállam egy biztató mosoly kíséretében. Erre Carlos közelebb lépett.
- Ha a hajamhoz nyúlsz meghalsz. - hallottam Mel morgását a mellkasomból. De a bátyját nem igazán zavarta a fenyegetőzése. Egy hirtelen mozdulattal összeborzolta Kicsim haját.
- Carlitos. - mondta jéghideg hangon Mel és lassan felemelte a fejét. - Te akartad....
Carlos csak nevetett a szoba közepén, még futni se futott húga elől.
- Szedd le, szedd le!! - kacagott mikor Mel ráugrott a hátára.
- Ha leszedem, végre eltudunk indulni? - nyitott be a szobába Kendall. - Ejjha... Texas-i derbi.
- Nem szállsz be? - vigyorgott Mel.
- Óóóóh dehogynem. - próbált lendületesen ráugrani Kendall Carlos hátára, de elvétette és rám zúgott.
- Mi ez a nagy ricsaj? Ébren vagytok már? Húsz percen belül el kellene indulnunk. A stylist-ok megint lefognak minket cseszni. - lépett be pont ebben a pillanatban James és Logan. Ahogy megláttak minket elakadt a szavuk.
- Na mi az? Félre az útból, én nem látok semmit. - hallottam Alessa hangját, majd a többiek utat engedtek neki. - Aztiiiii.... Kendall...
- Ez nem az aminek látszik! - mászott le rólam gyorsan Kendizzle.
- Nem? Pedig azt mondtad Kendizzzleee. -nyavajogtam, közben majdnem megszakadtam a röhögöstől.
- Kendall ezt mondhattad volna az elején is. Akkor nem erőltettem volna ezt a kapcsolatot.  - tette a szívére a kezét Alessa, alig tudva elnyomni egy mosolyt.
- John te is? - mászott le Carlos-ról Mel. - Edward tudja már?
- Most már igen. - meresztett nagy szemeket ikrem. - Remélem ebben nem hasonlítunk.
- Tudjátok mit? Tövig! - kezdtem bedurcizni.
- Szerintem azt már Kendall megtette. Inkább meghagyom neki. - kacagott Logan.
- Na jó, most már tényleg ideje indulnunk. - szólalt meg a nevetéstől piros arccal James, legnagyobb megkönnyebbülésemre.

** Carlos szemszöge **

Két kocsi jött értünk. A csarnokhoz érve, rögtön a stylist-ok keze közé kerültünk, három fele osztva a csoportot. Alessa és Lily felváltva szaladgáltak hol az ikrekhez, hol hozzánk, hol pedig a Bellody-hoz. Lelkesen segítettek megcsinálni Kendall haját - igaz, hogy utána a fodrász szívinfarktust kapott, kezdhette elölről.
- Te... Szerinted az ikrek haját is ilyen "szakértelemmel" megcsinálták? - súgta oda kuncogva Logan.
- Meglehet... És amilyen hülyék a ikrecskék, még hagyták is nekik. - kacagott James is.
- Ha kiabálást hallasz öt percen belül, akkor így volt. - szólaltam meg.
Végül is nem lett belőle semmi. Az ikreket vagy leütötték, vagy pillanatragasztót kaptak az ajkukra alapozó helyett, vagy egyszerűen nem estek áldozatul Lily-nek és Alessa-nak. Bő négy óra múlva szereplés készek voltunk. A koncertig még volt fél óra, addig a producerünk lelkifröccsöt tartott nekünk. Az ikrek kezdtek. Kintről már hallottuk a lelkes Jedhead-ek és Rusher-ek visszaszámlálását.
- Öt...
- Négy....
- Három....
- Kettő...
- Egy.... !!!! Ééééés....!
Már kinn álltunk a színfalak mögött onnan figyeltük a show-t.
- Sziasztok én John vagyok!
- Én meg Edward!
- És együtt mi vagyunk aaaa....
- JEDWAAAAARD! - sikított több ezer lány.
- Készen álltok egy.... - kezdte John.
- Zenével teli.... - folytatta Edward.
- És fergeteges éjszakára? - fejezték be egyszerre.
- Cccc... ikrek. - kuncogott mellettem Logan. - Egymás gondolatában is olvasnak.
Az ő koncertjük egy órás volt, azalatt csupán egyszer öltöztek át.
- Te is láttad? - böködtem meg James-t.
- Mit? - nézett rám hülyén.
- Az ott egy melltartó! - mutattam John vállára, ahol egy fekete csipkés rózsaszín melltartó fittyegett. - Szerintem nem vette észre.

Eszeveszetten mutogatni kezdtünk nekik, amivel csak azt értük el, hogy Edward beleröhögött a mikrofonba a dal közepén. Mire testvére is hasonlóképpen cselekedett. Már a fél csarnok kuncogott. Végre Edward észrevette a fehérneműt és leszedte John válláról.
- Öhmm... Valamelyikőtök elhagyta a melltartóját! Kinek ismerős? - emelte a magasba. A sor elején egy lány arca lett paprika piros, de ezt persze a közönség nem láthatta. - John, lehet neked szánták...
- Nekem? Ez igazán kedves.   Viszont, mint láthatjátok többen is, nincs mire felvennem... A plasztikai sebészem pedig csak fél év múlva tud bevállalni egy ilyen komoly beavatkozást. Meg nem is igazán csíp engem, miután megmondtam neki, hogy a szám egy csepp kollagént se látott, és mégis telt. - mondta komolyan az ikerpár másik fele. Mi majdnem megszakadtunk, Logan gurult a földön.
- És mi van ha azt akarták, hogy kimossuk? - szólalt meg Edward.
- Az sem változtat a helyzeten. Bocsi, csórok vagyunk ahhoz, hogy elvigyük mosodába. - válaszolt John, majd a színpad szélére hajította a melltartót, ahol több száz lány ugrott érte, mivelhogy John-Grimes-hozzáért.


** Kendall szemszöge **

A srácok elénekelték a Luminous című számukat. Most következhettek a lányok.
- Heeey készen álltok egy kis újdonságra? - kérdezte John a közönségtől.
Igenlő moraj volt a válasz.
- Akkor hát, bár a mi időnk a színpadon lejárt, fogadjátok sok szeretettel az új felfedezetteket....
- A Bellody-t!!! - szaladtak le kiáltozva a színpadról, hangos taps kíséretében meg néhány "Gyertek hozzám férjül" - sikítás mellett. Hirtelen sötétség támadt.
- Alulról jönnek. - jegyezte meg James. Bólintottam, bár nem hiszem hogy látta.
- You know the bed feels warmer.... - csendültek fel az első hangok.
A reflektor viszont csak a refrénnél kapcsolódott fel.
- What doesn't kill you, makes you stronger, stand a little taller! - a lányok teljes összhangban voltak. Ha izgultak is nem mutatták. Elképesztően néztek ki..........

Melody

Bella

----- FOLYT. KÖV. ------

Közérdekű közbe kottyantás

Hi, BlogBerries!

Mivel egyöntetűen arra szavaztatok, hogy legyen énekes videó a 10.000 oldalmegtekintés után, így arra gondoltam, hogy az első három kommentelő választhatja ki, hogy mit énekeljek. Egy szóval hajrá! ;)

---------------------------------------------------------------------------------------------

Más részt: tegnap felraktam a Youtube csatornámra egy új videót, ha van kedvetek csekkoljátok le, illetve iratkozzatok fel rá. :)

-----------------------------------------------------------------------------------

És végül, de nem utolsó sorban: kérlek szépen titeket, nyomjatok egy LIKE-ot a Facebook oldalamra. ( A megosztásoknak külön örülnék. :3 )

Itt a link: http://www.facebook.com/JedwardHungaryOfficial

Köszi, puszi, peace <3
xoxo, Nani

60. Girly Day

** Melody szemszöge **

Fáradtan ébredtem másnap reggel. A fejem zúgott. Valószínűleg azért, mert alig aludtam valamit. John erősen szorított magához, nem akartam felébreszteni, pedig lassan muszáj lesz kibontakoznom a karjaiból, mert pisilnem kellett. Kincsem vonásait tanulmányoztam. Halkan horkolt. Megnyugtató volt mellette feküdni.

A másik oldalamra fordultam óvatosan. 
A szombaton gondolkodtam. Mikor tegnap John bejelentette, hogy be akar mutatni a családjának, majdnem félrenyeltem a kukoricát a számban. Váratlanul ért. De nem akartam azzal megbántani, azzal,  hogy nemet mondok. Végülis nem lehet semmi gond...
Puha ajkakat éreztem a vállamon. Annyira elmerültem a gondolkodásban, hogy fel sem tűnt, hogy az egyenletes szuszogás alábbhagyott. Szembe fordultam a mögöttem könyökölő sráccal, kócos haja a szemébe hullott, szeme még álomittas volt. Ragyogó mosoly került az arcomra.
- Jó reggelt, Gyönyörűség. - mosolyodott el.
- Mi? Hol? - néztem körbe, mire esze-veszett szemforgatásba kezdett, majd megcsókolt.
- Bolond vagy... - nézett rám.
- Köhög a bolha. - kezdtem kuncogni.
- De nekem jól áll. - húzta ki magát.
- Jól, jól... Más is jól áll. - válaszoltam vigyorogva.
- Igazán? Mire gondolsz konkrétan? - gyűrt maga alá, kajánul vigyorogva.
- Én speciel a tincsre a fejeden, amit elfeküdtél.
- Persze - persze. - a vigyor nem tűnt el az arcáról. Lassan felém hajolt... És ebben a pillanatban kivágódott az ajtó.
- Ha befejeztétek az akció filmezést, akkor Melody-t elrabolnám egy egész napra. Köszi, puszi, érezzétek jól egymást. - ezzel Alessa el is tűnt a szobánkból. Egymásra néztünk John-nal és nevetésbe törtünk ki.
- Tudsz róla, hogy piros vagy? - kérdezte az iker.
- Mert egy pillanatra zavarba jöttem. - csücsörítettem durcásan.
- Addig nem kell míg nem leszünk olyan hangosak mint ők voltak. - kuncogott.
- Heh? - kérdeztem.
- Te hamar elaludtál tegnap este, ők meg olyan tizenegy körül valami szoba átrendezésbe kezdhettek, a zajokból ítélve. - mondta, majd valami eszébe juthatott, mert már könnyezve nevetett. - Mondjuk azt még most sem értem, hogy hogy jött oda, hogy ne "röhögtess, mert leharapom!"
- Hogy mi? - akadtak fenn a szemeim. John már lassan levegőt se kapott mellettem. - Naaa... John! Nyugszik a beteg! Nem kell rögtön rosszra gondolni... Amúgy meg szerintem túl sok plusz infót kaptam így reggelre. Inkább megyek megnézem mit akarnak a csajok.
- Rendben. Én ma ki nem megyek a szobából mert ha a Kalessa páros egyik tagjával összetalálkozom, szemberöhögöm. - nevetett az iker még mindig.
- Ajj, te nagy gyerek. Gonosz vagy. - csókoltam meg, gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába, ahol csak Lily, Bella és Alessa álldogáltak.
- Nocsak ez gyors volt. - kacsintott rám Alessa.
- Nem volt semmi, drága. - kuncogtam, miközben a kakaóért nyúltam. - Èrdekes gondolatai támadtak John-nak, mikor megjelentél. Pfff ez megint az a bio cucc? Bella megverem a bátyádat. Mondtam neki, hogy tartsa máshol az egészséges kajáit.
Miközben előkerestem Carlitos finomságai közül valamit, addig a csajok még mindig ott álltak a pultnak támaszkodva, mint akiket odaköptek. Értetlenül fordultam oda hozzájuk...

** Lily szemszöge **

- Megtudhatnám miért figyelitek minden konyhai tevékenységemet? - szólalt meg Mel, fürkészve minket.
Alessa-ra néztem, ő lassan elmosolyodott.
- Jó, nem bírom tovább. - adta meg magát. - Úgy gondoltam, hogy ma tarthatnánk egy csajszis napot. Ezt este álmodtam meg.
Alessa szavaira Mel majdnem megfulladt a kakaóján olyan nevetési roham tört rá. Értetlenül néztünk össze Bellával. Valószínűleg Al se nagyon értette, de őt most lekötötték a jól irányzott karate csapások Mel hátán. Végre meg tudott szólalni.
- Ez remek ötlet. És hova megyünk? - kérdezte Mel.
- Tulajdonképpen mi itthon maradunk, a fiúkat meg szépen eltávolítjuk. - válaszoltam vigyorogva.
- Programunk pedig igen egyszerű: filmezés, pizza evés, pletykálás. - tette hozzá Alessa.

** Alessa szemszöge**

Miután beavattuk Melody-t is, már csak egy dolog maradt hátra: a fiúk eltávolítási hadművelete. Már nagyban ötleteltünk, mikor Mel megunva, a konyhaszekrényhez lépett. Kivett belőle egy tányért és előkeresett egy villát.
- Fogjátok be a fületeket, ez nem lesz kellemes! - utasított minket.
- Mi? - kérdezett vissza Bella. Nekem már valami kezdett derengeni, hogy mire készülhet.
- Csak csináld! - mondtam Bells-nek. Mindannyian szorosan betapasztott fülekkel vártunk. Ekkor Mel végighúzta a tányéron a villát - még így is hallottam a csikorgást. Uuuuuh.
- Észnél vagy?! - tódultak be a konyhába a srácok egy szál alsóban és pólóban, vagy épp felső nélkül. Edward és Kendall arcán még borotvahab is díszelgett.
- Nekem olyan nincs. - válaszolt Mel higgadtan. - De ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor most mondanám, hogy mi a csajokkal lány-napot tartunk csöpögős sorozatokkal, rózsaszín szivecskékkel, körömlakkal, egyszarvúval. És mindezt a házon belül. Szóval, hacsak nem érzitek magatokat lánynak akkor szerintem gyorsan találjatok magatoknak valami más elfoglaltságot. A ti körmötök bánja.
A csajokkal hangos nevetésbe törtünk ki, ahogy Melody ott állt farkasszemet nézve a nála egy és két fejjel magasabb srácokkal. A másik vicces dolog az volt, ahogy a csapat döbbent arccal mérlegeli a helyzetet.
- A mozira szavazok! - reagált elsőként Logan.
- Öt perc múlva itt. - bólintott Kendall is, majd szétszóródtak. Melody diadalmasan fordult felénk.
- Te leány... - kuncogtam, miközben megölelgettük. A fiúk hangos köszönéssel vonultak ki az ajtón. Síri csend lett a házban.
- Öhm... Csak nekem tűnt fel, vagy tényleg nem kaptunk búcsú csókot? - jegyezte meg Lily.
- Háh micsoda bunkók. - füstölgött Bella.
- Hagyd is. - mosolyogtam.
Elvonultunk a nappaliba és beraktunk valami filmet, bár úgy is beszélgetésüntől volt hangos a ház.
- Mi baj Mel? - pillantottam barátnőm arcára. Néha-néha elborult.
- Micsoda? - kapta fel a fejét. - Áá nincs semmi baj.
- Melody Samantha Pena vagy most megmondod mi bánt, vagy elveszem a plüss mosómacidat. - csapódott oda Bella is.
- Nem mered. - kerekedtek ki a szemei. - Meg amúgy sem bolhás még.

- Na szóval? - ült mellé Lily is.

- Jó... Az van, hogy Jawn be a kar mutatni az otthoniaknak szombaton, és be vagyok ijedve. Félek attól, hogy mit fognak hozzám szólni, hogy egyáltalán tetszem-e majd nekik.... - dőltek a szavak Melody-ból. 

- Jajj te, téged nem lehet nem szeretni. - öleltem át, mire a vállamba fúrta a fejét. 

- Dehogynem... - motyogta, mire finoman tarkón vágtam.

- Térj észhez, asszony, mert nem állok jót magamért. - nevettem elképedt arcát látva. 

- Na ez az... Egy több ezer fős koncert miatt nem is izgul, bezzeg egy családi összejövetel miatt pelust kell cserélni... - forgatta a szemét Lily is,

- Most miért buktattál le? - háborodott fel Mel. - Nem akartam, hogy bárki is tudjon a Libero-mról.

** Lily szemszöge **

Estére már mindannyian bepörögtünk, valahonnan előkerült egy kis krémlikőr is, ami fél óra alatt eltűnt bennünk. Épp Activity-t játszottunk, és rajtam volt a mutogatás sora. "Bungee jumping" - olvastam a kis kártyát. A többiek feszülten vártak, nekem meg nem volt ötletem, hogy mit csináljak. Alig két perc gondolkodás után mégiscsak bevillant valami.

Felrohantam Logan-nel közös szobánkba és egy övvel tértem vissza, amit tőle nyúltam le. Majd lendületesen felugrottam az asztalra. Ebben a pillanatban értek haza a fiúk.

- Gumimaci, mit keres a kezedben az övem? - torpant meg a nappaliban Loggie.

- És miért állsz az asztalon? - kukkantott be Kendall is.

Szorosan préseltem össze a számat.

- Elvitte a cica a nyelvedet? - pislogott Carlos is. Erre sem váalszoltam, csak a derekam köré tekertem az övet és levetődtem az asztalról.

- Húhaaaa kamikázeeee! - kiáltotta el magát John, az ugrásomat látva.

- Hol? Én is látni akarom! - futott be ikre, de kicsit későn.

- Bungee jumping! - kiabálta be Melody.

- Talált! - mosolyogtam.

- Chhh... Lányok. - néztek össze a fiúk. Arcukon teljes értetlenség tükröződött. Oda sétáltam Logan-hez.

- Szia Kicsim. - mosolygott rám, majd lehajolt, hogy megcsókoljon, viszont én eltoltam.

- Nem kapsz. Te sem adtál, mielőtt elhúztatok innen. Sőt egyikőtök se adott búcsúcsókot egyikünknek sem. - fontam karba a kezem.

- Így én sem kapok? - nézetek nagy szemekkel az ikrek. 

- Jajj, ti smaciztatok a tükörképetekkel a mozi mosdójában. Viszont mi... - forgatta a szemeit Kendall.

- Hogy mi? - nézett nagyot Alessa.

- Eskü. Van kép is róla, nézzétek! - nyomta az orrunk elé a telefont.

- Oh my God. - kezdtünk el szakadni a csajokkal.

- MelMaci... Kérek szépen csókot. - nézett Mel-re kiskutya szemekkel John.

- Jajj gyere ide Manócskám. - mosolyodott el Mel.

- Na jó, mindenki kiszerelmeskedte magát, most futás aludni. - rendelkezett James. - Holnap koncert!

59. Cinema moments

** James szemszöge **

Nem biztos, hogy jó ötlet volt minket beengedni a moziba. Először is összevesztünk azon, hogy mit nézzünk.
- Én a Thor-t akarooom. - nyavajgott Carlos.
- Még mit nem. Amerikai Pite 5-öt nézünk. - hurrogta le Kendall és Logan.
- De ezt mi már láttuk. - ráncolták a homlokukat az ikrek.
- Végső állomás 5? - dobta fel az ötletet Melody.
- Hogyne, aztán Loggie nem fog hagyni engem aludni napokig, mert a hatása alatt lesz. - forgatta a szemét Lily.
- Én nem is vagyok ilyen. - ellenkezett Logan.
- Oh dehogynem. Nem emlékszel, mikor a Rémálom az Elm utcábant megnéztük? Aztán körülbelül három teljes napig Melody-éknál kellett aludnom, mert ott ijedeztél volna mellettem mindentől. - nézett csúnyán Lily.
- Jó akkor a horror kilőve. - vetettem véget a veszekedésüknek.
- Hey hol vannak az ikrek? - kérdezte aggodalmasan Bella.
- Ott ni.... - mutattam balra, ahol John és Edward felváltva ugráltak ki az életnagyságú Voldemort bábú mögül, megijesztve az akkor belépőket. Egyszer csak nagy sebességgel erre fele vették az irányt.
- John megríkatott egy kislányt. - árulkodott Edward.
- Nem is igaz. Na jó picit. - próbált tiltakozni az iker. Mindenki oldalra nézett, ahol egy négy éves forma kisgyerek pityergett.
- Szégyelljétek magatokat. - pirított rájuk Melody. - Most tessék menni megvigasztalni őket. Én megyek veszek jegyeket valamire, hogy mire az meglepi. Ti pedig vegyetek popcorn-t meg üccsit.
Már javában sorban álltunk, mikor hatalmas kiabálást hallottam. Megfordultam és az ikreket láttam megszeppent arccal, ahogy ott álldogálnak az üvöltő lányka előtt.
-Mit csináltatok? - sétáltam oda hozzájuk.
- Semmit. Idejöttünk hozzá, erre máris sírni kezdett. - nézett nagy szemekkel Edward.
- Mondjuk lehet nem csodálkozom. Előbb az egyikőtök szörnyesdit játszva megijeszti, utána meg kettő is felbukkan belőle. Szerintem én is így reagáltam volna. - kuncogtam. Nagy sokára sikerült megnyugtatni a pityergő csöppséget, sőt, a kicsi olyan jóban lett az ikrekkel, hogy még John nyakába is hajlandó volt felülni. A következő hiszti rohama akkor jött, mikor mentünk volna be a terembe.

- Futás, míg nem figyel. - száguldott el mellettünk John. Nyomában Edward loholt. Végre be tudtunk ülni.

** Alessa szemszöge **

Kíváncsi voltam, hogy mit nézünk, Mel arcáról semmit nem tudtam leolvasni míg elfoglaltuk a helyeinket. 

Nagyban gyártotta a pillanatképeket barátnőm. John és Edward épp azt nézegette, hogy hol lehet a vetítő.

- Aaaaajj kezdődjön már! -hisztizett mellettem Kendall. 

- Nyugi kicsim, mindjárt. - pusziltam meg. Majd odahajoltam Melody-hoz. - Mit is nézünk?

- Nem mondom meg. - vigyorgott.

- Gonosz vagy. - fontam karba a kezem. 

- Nem is. - nézett rám megütközve.

- De igen. - szólaltak meg a többiek egyszerre.

- Na szép, már mindenki annak tart? - duzzogott be Melody. - És mindezt azért, mert várnotok kell tíz percet míg megtudjátok mit nézünk.

- Tudod, hogy szeretlek. - öleltem meg nevetve.

- Ez a szerencséd. - mosolyodott el, ami hatalmas vigyorrá változott, mikor a többiek puszikkal próbálták kiengesztelni.

- Aaah kezdődik! - újongott James és Carlos. Én kényelmesen Kendall vállának dőltem, úgy vártam kíváncsian a filmet.

** John szemszöge **