67. Blaze and Kevin

** Bella szemszöge **

Egész nap nem voltam otthon, barátnőimmel csajos napot tartottunk - mondjuk a héten már a harmadikat. Szorítottam, hogy Melody-éknál minden rendben legyen, bár az a gondolat, hogy esetleg a Jedward visszatér hozzánk furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Tulajdonképpen ez egyet jelentett azzal, hogy Edward is visszajön. És tudtam, nem vagyok képes a szemébe nézni, azok után amit tettem.
A többiek is furán viselkedtek velem otthon, csodálkozni persze nem csodálkoztam. Egyedül Kendall volt ugyanolyan, mint mindig. Hát persze, hisz a testvérem.
Harry hamar elhúzta a csíkot. Valószínűleg még élénken éltek benne az emlèkek Kendizzle bal horogjáról.
Este kilenc körül estem haza. A ház meglepően csendes volt. Egy percre megtorpantam, majd vállat vonva felsétáltam a szobámba.
- Szia, Húgi... - hallottam magam mögül. Ez volt az a pillanat, hogy sikítva ugrottam egyet és sikeresen belefúródott az ajtókilincs a bordámba.
- Kendaaaall! - fakadtam ki. - Te mit csinálsz itt a sötétben?
- Ne akard azt tudni. - válaszolt sejtelmesen, majd felkapcsolta a villanyt. Döbbenten álltam majd fuldoklani kezdtem a nevetéstől.
- Izé... Bátyus... Miért is zöld a hajad? - préseltem ki magamból két nevetőgörcs között.
- Hosszú történet.
- Még csak kilenc óra, úgyhogy ráérek. - huppantam le mellé törökülésben és mesére készen várakoztam.
- Hát jó... Minden egy gyönyörű, napfényes délutánon kezdődött, Los Angeles-ben. - kezdett bele Kendall sejtelmes hangon - Kendall, Logan, James, Alessa és Lily a nappaliban unatkoztak, mivel a négy mókamester épp Írországba utazott, így nem volt aki valami hülyeséget kitaláljon. Illetve nagy sokára mégis csak akadt valaki. Ez a valaki nem más volt, mint James. Egy ötlet ütött szöget a fejében: miért is ne mehetnénk el egyet paintball-ozni. Mindig lelkesen támogatta az ötletet. Mikor a kis csapat beèrt a belvàrosban levő paintball csarnokba, rájuk mosolygott a szerencse. Ingyen mehettek fel a pályára, mivel nem volt sisak raktáron.
Azt hitték jó ötlet lesz. Aztán kiderült, hogy mégsem. Egy kis festék itt, egy kis festék ott és meg van az ingyen hajfestés. Mire hazakerültek, hőseink feje rózsaszìn, zöld, kék, narancssárga és lila színben virított. Vége.
Mire befejezte Kendizzle, már szabályosan az ágy alatt fetrengtem.
- Örülök, hogy jól mulatsz. - kukucskált le hozzàm vigyorogva.
- Most mondd, hogy te nem vigyorogtál! - nevettem.
- Óó dehogynem. Főleg James rózsaszín haján. Mondjuk Logan-nek se áll rosszul az a narancs. - kuncogott.
Az oldalamat fogva kászálódtam fel a földről. Keresztbe dőltem az ágyon, majd Kendall is követte a példámat.
- Egyébként jól vagy? - bökött oldalba.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem vissza. Bár legbelül tudtam mire céloz.
- Edward...? - kezdte, de nem fejezte be a kérdést.
- Nem tudom Kendall... Tényleg nem tudom. - nyeltem nagyot. - Edward nem fog megbocsátani. Érzem. Én se tenném. Annyira hiányzik, de megérdemlem. Hülye vagyok.
Arcomat temettem a kezembe.  Nem fogok sírni.
Kendall az állam alá rakta az ujját és felemelte a fejem.
- Minden rendben lesz Bella. Tudom. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a szobàmból. Még sokáig ébren voltam a gondolataimba merülve. Legszívesebben felhívtam volna Melody-t. Ezt csak egy dolog akadályozta meg: bűntudatom volt, hisz lényegében én voltam az oka hetekig tartó összetörtségének.

**Melody szemszöge**

Arra ébredtem reggel, hogy valami nyalogatja az arcomat. - Mi a franc....? - próbáltam leszedni azt a valamit az arcomról és a kezem valami szőröset markolt. - Egy kiskutya?!
Hirtelen felültem és egy apró kutyus csóválta a farkát az ölemben.
- Szia picur. Hát te honnan keveredtél ide? - simogattam meg, mire összenyalogatta a kezemet is. - Akár hol is van a gazdid, lehet nem fog viszont látni. Nagyon aranyos vagy.
Megnéztem a nyakában fityegő bilétát.
- Blaze... - olvastam. Alatta egy telefonszám állt. - Na Blaze... Akármilyen aranyosan billegteted a farkad, mégis haza kell menned.
- És nekem? - bukkant fel mellettem John, mire kiestem az ágyból, szegény kutyust pedig elhajítottam.
- Ezt meg ki engedte be... - morogtam a padlóba.
- Mi az hogy ezt? - durcizott John. - Amúgy meg én is cukin billegetem a farkam...
Erre a torkomra forrott a szó.
- Jawn... - néztem fel rá majd kuncogni kezdtem.
- Jó reggelt Melody, csak szólok, hogy itt van John! - hallottam Carlos kiabálását.
- Köszi, már tudok róla! - kiabáltam vissza.
Blaze lelkesen ugrott John nyakába.
- Tied? - csodálkoztam.
- Igenis... Meg nem is... - mondta John mosolyogva. - Tulajdonképpen Edward-é. Ès nem ártana sietnünk haza, mielőtt észreveszi hogy eltünt a kis szeme fénye. Kapsz 3 percet, addig az ajtónál várlak. Akár elkészülsz addigra, akár nem. Én melltartóstul is elviszlek.
- Haha, vicces vagy. - vágtam csúnya arcot, majd sietve magamra kapkodtam a kikészìtett ruháimat. Megfésülkedtem és indulhattunk is.
A kocsiban John megfogta a kezem.
- Kicsim... Te remegsz! Minden rendben? - nézett rám meglepődve.
- Igen, Manócska. - mosolyodtam el halványan. A rinocéroszok a gyomromban táncba kezdtek.
- Ne félj. Nem esznek meg. Megkostolni lehet meg fognak, nem garantálom hogy nem. - vigyorgott.
- Oh köszi. - emeltem az égnek a tekintetem. - Esetleg vegetárianus kannibálok vagytok?
- Pontosan... - bólintott, majd elkomorodott. - Mindenesetre Kev szereti a "friss husikat".
- Engem nem fog. Mert a kakashere pörkölt belőle lesz, ha valamit is tesz. - esett le, mire gondolt. - Egyébként ő a bátyátok igaz?
- Igen. - kanyarodott meg John egy ház elé. - Na itt is vagyunk. Blazie, ide!
Kiszálltam a kocsiból, mire valaki fellökött a motorháztetőre.
- Melodyyyyyyyyyy! Annyira hiányoztál!!!!!!
- Èn is örülök neked Edward! - öleltem meg mosolyogva.
- Elég Ed, a végén egybe olvasztod a kocsival. - hallottam egy idegen hangot.
Miközben Edward felsegített szemügyre vehettem a hang gazdáját. Magas, vöröses barna hajú srác. Nem sok vonása emlékeztett az ikrekre, de mégis valószínűleg a testvérük volt.
- Szia, Kevin! - lépett oda hozzám és két puszit nyomott az arcomra.
- Melody. - viszonoztam az ölelést. Elindultunk befele, az ikrek fogtak közre. Szívem a torkomban dobogott.......

Díjacska. Jawsome.

Ezt a díjat nagyon szépen köszönöm ~Cherry~ -nek, hihetetlenül jól esett! :) <3

Akkor jöjjenek a válaszok a kérdésekre! :)



Kérdések:


1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Volt persze. Hiszen a legtöbb írással próbálkozó ember nem áll csak úgy neki az egésznek. Az oka, hogy elkezdtem, talán az volt, hogy új oldalamat próbáljam ki. Az alaptörténet egyszerű volt, mégis egyedi. Ihletői kezdetben a kedvenc bandám, a Big Time Rush volt, majd egy idő után "csatlakozott" a Jedward is. Mindkettő hatalmas inspirációt nyújt nekem a szürke hétköznapokban is, így nem csoda, hogy a blogomban is felbukkantak.



2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Főszereplőnek talán Bellát és Melody-t mondanám, hisz velük indult a történet. Legjobban Melody-val tudok azonosulni, majdhogynem teljes egészében magamról formázom meg. Az ő szemszögeit a legegyszerűbb megírnom, hisz csak magamat kell a helyébe képzelnem. De Alessa is hasonló személyiség, mint Mel (bár az ő személyét más ember ihlette.) 

3. Számodra mit jelent az írás?

Nem is tudnám pontosan megfogalmazni. Kiszabadulás a való világból, egy másik, izgalmasabb életbe, ahol egy az egyben én irányíthatom a szereplőim sorsát - talán így lehet a legtökéletesebben leírni. Mindig is szerettem irogatni, suliban a fogalmazásaim is mindig kiválóak lettek. Gyakran találtam ki a kis testvéreimnek meséket. 
Mikor írok akkor akárki lehet, akármi történhet velem. Ez az én külön világom. 

4. Mi volt az első történet, amit írtál?

Az első történetemet 12 évesen írtam. Harry Potter történet, kicsit átgondolva. Kedvenc szereplőm, Draco Malfoy szemszögét használtam fel. Tulajdonképpen kettő A/4-es füzet betelt vele és a mai napig nem végeztem a történettel. 
Ez a harmadik sztorim, bár nem hiszem, hogy valaha is véget tudnék neki vetni - olyan mint a Barátok Közt, mindig új és új dolgok történnek.
A második, amit írtam, azt most töltögetem fel egy másik blogba, bár kicsit átszerkesztem a "fejezeteket". Ő lenne az:

Forever and Ever - The Fairy Tale 


5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Zenét hallgatok. Az iheletet nekem mindig a JEDWARD számok hozzák meg, vagy épp mikor valami elvetemülten őrült videójukat nézem. Vagy csak simán elmegyek egyet sétálni, olyankor is tudok ihletet meríteni a környezetemből. 
Az is előfordult már, hogy azután jött meg az ihlet, miután a barátaimmal voltam néhány percet. 


A díjat nekik küldeném:

Barbara Gulyás

Szandi Kovács

~Cherry~

hüse vivien rusher

Anna Juhász

Zsófi Bern 

66. Hey, what the hell?!

** Melody szemszöge **

A gördeszkás kalandunk után csuromvizesen és boldogan sétálgattunk a parkban, bár cuppogó hangot adott ki mindkettőnk cipője.
- Az enyém hangosaaaaabb. - lépett egy erőteljeset John. Nevetni kezdtem.
- Ez olyan volt, mintha a fenekedre raktak volna egy pumpát és vákumot csináltak volna. - kacarásztam.
- Honnan tudod, hogy nem így volt? - vágott értelmes fejet.
- Hát nem láttam pumpát. - néztem a háta mögé.
- Csak azért, mert már azt is felszippantottam. - bólintott komolyan. Kacagva bújtam a mellkasához. A vizes póló tökéletesen visszaadta a kockáit, az ujjammal rajzolgattam őket körbe.
- Nagyon hiányoztál. - súgta, miközben a hajamba temette az arcát. Szorosan ölelt magához. Nem tudom meddig állhattunk így, de azt kívántam, hogy bárcsak megállna körülöttünk az idő. Csak John és én lennénk itt. Örökkön - örökké. Egy SMS zökkentett ki. John elégedetlenül morogva húzta arrább a csipőjét, hogy ki tudjam bányászni a telefonomat.
- Mi a franc...? - néztem tátott szájjal. Az iker értetlenül fürkészte az arcom, mire elétoltam a telefont.
- Aztaaa... Te aztán elfoglalt emberke vagy. 35 SMS... Azt nevezem. - adta vissza.
- Ugye? És ebből 30 Alessa, 4 Lily és a maradék egy Carlitos. Azt írja, ha lehet a ma estét töltsem vele, mert egy pók van a sarokban. - nézegettem a képernyőt.
- Rendben. Viszont holnap hivatalos vagy hozzánk ebédre. Hozhatod Carlos-t is, ha akarod. - nyomott egy puszit az orromra John.
- Hozzátok? - pislogtam.
- Igen. Nem megmondtam hetekkel ezelőtt, hogy be akarlak mutatni Csillagvirágom? - magyarázta türelmesen. Hirtelen görcsbe ugrott a gyomrom arra a gondolatra, hogy holnap a családjával találkozom. Momma Jedward, Kevin... Magasságos Isten.
- Hey... - simította meg az arcomat. - Minden rendben? Olyan falfehér lettél.
- Persze. - "hogy nem." Egészítettem ki magamban a mondatot. - Csak kicsit hosszú volt a repülő út. Nem laktok egy köpésre, mit ne mondjak.
- Dehogynem, nézd én mekkorát tudok köpni. - próbálta szemléltetni John, aminek az lett az eredménye, hogy rányáladzott a saját cipőjére.
- Ügyes. - tapsikoltam vihogva. - Viszont szerintem indulni kéne haza.
- Rendben Kicsim, elkísérlek. Csak tudnám, hogy Edward hol a csudában van. - mosolygott rám.
- Lehet hazament. De nem vagytok Sziámi ikrek, egy órát még kibírsz nélküle Manócska. - fogtam meg a kezét. Elindultunk a két órányira levő hotelhez, sétàlva.

** Carlos szemszöge **

Arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtón.
- Carlitos nyisd már ki! Álmos vagyok! - hallottam Mel hangját. Oldalra fordultam, hogy felkeljek. Ám ijedtemben lefejeltem az ágyat. Mi a francot keres Alexa mellettem? És mi ez a piás üveg az asztalon? Hány óra van?
A telefonom hajnali fél egyet mutatott.
Óvatosan tipegtem ki az ajtóhoz.
- Na végre te idióta, majdnem két órája állok itt, a füleden ülsz? Aaaaargh. - robbant be Melody és püfölni kezdett.
- Jó jó... Nyugi, Mel ssssh. - csitìtottam. - Nem vagyunk egyedül.
- Mi? - akadt benne a szó.
- Alexa Vega ott fekszik az ágyamban. - böktem az ajtóra. - És nem emlékszem semmire.. Valami pia is volt...
- Mondhatom szép vagy bátyus. - kezdett halkan kuncogni Mel. - Akkor szerintem te nem jössz velem Grimes Honba. Alexa le fogja kötni a figyelmedet.
- Naaaaa csitt. - szorítottam magamhoz és megcsikiztem.
- Bátyus eressz. - nevetett folytottan.
- Sohaaaa. - vigyorogtam gonoszul. De végül elengedtem, mikor egy hatalmasat ásított. - Na menj aludni MelMel, hosszú napod lesz.
- Szép Alexás álmokat te Casanova. - bökött oldalba, majd elbattyogott.
Tanácstalanul fordultam vissza a szoba ajtóhoz.
- Carlos te mi a francot csináltál? - túrtam bele a hajamba.

** Melody szemszöge **

Még lefekvés előtt megnèztem a többi SMS-em. Alessa az üzik múlásával egyre idegesebb hangvétellel írt, mint például: "Azonnal hívj fel, mert utánad megyek és elpüföllek!" vagy "Na mi az? Már nem is számít, hogy tövig rágtam a körmömet miattad?! ÍRJÁÁÁL MÁR!". Az utolsó ez volt: "Kidobtam a mosómedvédet. Gondoltam szólok. Puszi."
Gyorsan visszapötyögtem:
"Alessa meghaaalsz! BOO-t?! Ajj már. És írok látod? Írok. Annyira imádlak emiatt az ötleted miatt. Agyon szorongatnálak legszívesebben. De majd csak a holnapi családi ebéd után tudlak hívni (rettegek :s). És képzeld Carlos Alexa Vegával fekszik egy ágyban, de nem tudja miért. Lol. Na szép álmokat. Pussz."
Rányomtam a 'Küldés' gombra. Percekre rá jött a válasz: "AHW... Ezek szerint bevállt. Annyira boldog vagyok, itt lovagolok Kendall nyakában, Lily meg ugrál a szoba közepén. Neked is szép álmokat! <3 (Mondjuk itt dél van. :P) Carlos meg Carlos, hehe. Na puszimuszi."
Vigyorova feküdtem le aludni.

65. Ireland and skateboard

** Lily szemszöge **

Alig bírtam nyugton ülni az ülőgumóimon. Vajon odaértek már? Ha igen mi a helyzet?
Fel s alá sétálgattam a lakásban.
- Szúszá csajszi, beleszédülök a látványodba. - nézett rám Alessa. Az ő arca is ugyanolyan izgatott volt, mint az enyém. Logan, James és Kendall valami megbeszélésre mentek, ìgy mi maradtunk otthon Alessa-val.
- De akkor iiiiiis. - nyavajogtam, mikor elkezdett rezegni a telefonom.
Lendületesen kaptam ki a zsebemből a telefont és azzal a mozdulattal végig is hajítottam a szobán.
- Francba. - szaladtam ahhoz a ponthoz ahol a teló bomba landolt. - Ne ne ne... Szétesett. Most 5 percet végig kell izgulnom mire bekapcsol.
- Ha bekapcsol. - nézett engem érdeklődve Alessa.
- Befog. De nézd, még a SIM kàrtya is kiesett..  - rakosgattam össze az alkatrészeket. Végre villogni kezdett a telefon. Bepötyögtem a PIN kódot. - Mi a szent lótrágya? Eltűnt a hívás listám meg az SMS-ek. Ne már.
- Hát csajszi... Ez egy ilyen nap. - tette a vállamra a kezét Al, a fejét csóválva. - Turmixot?
- Kettőt extra csokival. - battyogtam utána a konyhába csüggedten. Így most csak sokára fogom megtudni mi a helyzet Melody-éknál.

** John szemszöge **

Soha életemben nem voltam ilyen megkönnyebbült még... Na jó, talán akkor, mikor megtudtam, hogy a szörny az ágyam alatt csak Edward régi nyuszis mamusza, semmi ijesztő. Titkon végig reménykedtem benne, hogy Mel nem gondolta komolyan. Viszont annyira furcsálltam mindig, hogy pont velem van együtt egy ilyen gyönyörű teremtés, majdhogynem tökéletes. Így nem tartott sokáig elhinnem az aznap délután elhangzó mondatokat. Onnantól viszont mintha megszüntem volna létezni. Gyakran már csak automatikusan tettem a dolgokat. Max, a menedzserünk egy hét kényszer szabira küldött, mert nem tudott mit kezdeni velem. Esténként hol csak gombóccal a torkomban, hol még könnyekkel is hajtottam a fejem a párnámra. Gyakran ébredtem fel a saját üvöltésemre, és arra, ahogy Edward gyengéden nyugtatgatni próbál. Utólag visszagondolva baromi nagy bűntudatom lett, hisz pont, hogy őt kellett volna nekem felrugdosni a padlóról nem pedig fordítva. Rossz testvér voltam.
Most itt üldögélek a parkban álmaim tündérével, aki nagy érdeklődéssel figyeli az ott deszkázó srácokat.
- Ki akarod próbálni? - löktem meg gyengéden.
- Én tudok deszkázni, nem kell azt próbálni. - mosolyodott el.
- Na persze. Hiszem, ha látom... Hé srácok! - kiáltottam oda. - Nem adnátok picit kölcsön az egyik gördeszkát, hogy a csajszi bebizonyíthassa mit tud?
A tizennyolc év körüli fiúk kíváncsian méregettek minket.
- Aztaaa... De hisz ez a Jedward egyik tagja. - esett le többeknek.
- Akkor az ott Melody Pena! - mondta az egyik. - Láttam a TV-ben.
- Ugyan már, Melody barna, nem szőke. - vágta tarkón a társa. - Mondjuk van hasonlóság...
- Igen, John vagyok és ő itt valóban Mel. - avatkoztam közbe a vitába. - De akkor....?
A deszkákra pillantottam, az előttem álló vörös srác követte a pillantásomat.
- Ja, persze. Odaadom az enyémet.. - nyújtotta remegő kézzel, kipirulva oda Melodynak.
- Köszi. - vigyorodott el kedvesem, majd egy pillanat alatt eltűnt.
- Woooooow. Tényleg tud valamit a csaj. - néztek csillogó szemmekkel a hátam mögé, mire én is megfordultam. Melody még ebben is verhetetlennek bizonyult. Leesett állal bámultam. Diadalittas vigyorral gurult vissza mellém.
- Most te jössz, nagy legény. - szállt le a gurulós szerkezetről.
- Mi? Hogy én? Ezen? - hebegtem. - Nem tudok...
- Ohh dehogynem. Csak próbáld meg. - bíztatott.
Felálltam a gördeszkára.
- Esetleg ma még elindulnál? - türelmetlenkedett Melody.
- De hisz megyek. - hajtottam meg magam csak picit. Egyszer csak azt érzem, hogy már száguldok, egyenesen a tó fele. - Aaaaaaaaaa....
Egy placcsanás és J.G. a vízben.
- Joooooohn, jól vagy? - futott felém fuldokolva a nevetéstől Mel.
- Nem. - durciztam be, majd berántottam Melodyt magamhoz. - Máris jobb.
- Már akinek. - nevetett továbbra is. - Bocsi, nem akartalak annyira meglökni.
- Ahha, szóval te voltál. - vontam össze a szemöldökömet. - Jössz te még az én utcámba este.
- Ajj de félek. - mosolyodott el és gyengéden megcsókoltam. Ez az amit sosem fogok megunni.

** Carlos szemszöge **

- Egymásra találtak? - ültem le Edward mellé.
- Nagyon úgy néz ki. - vigyorodott el. - Tiszta hollywood-i filmjelenet volt itt az előbb. Azt hiszem elfolyt a szempilla festékem.
- Ohha még jó hogy nem voltam itt. Pont most tett fel alapozót és szemcerkát. - mondtam vékony hangon. Èpp ekkor haladt el mellettünk egy csapat srác.
- B*zik... - szólalt meg az egyik, mire a többi röhögni kezdett.
- Oh, bocs, ezt az információt nem kértem rólatok. De most hogy tudom, arra kérlek titeket, hogy kerüljetek a hátsó felem közelébe. - mondtam higgadtan.
- Ez jogos. Bocsi skacok, de mi nem hajolunk le a szappanért. - helyeselt Edward is, majd kibattyogtunk az étteremből. Röhögve pacsiztunk össze.
A hotel fele vettem az irányt, miután elbúcsúztam Edward-től. Twitter-emre fellépve egy Melody-s képet láttam.

"@planetjedward: Melody, a gördeszka ura. Mégha picit nedves is most. =:9 "

Kikerekedett szemekkel bámultam a képernyőt. Nem a deszkás kép miatt. Nedves? Jól van Carlos nem kell mindig perverzségekre gondolni. Néha enni is kell. Ezzel elhatároztam, hogy rendelek egy pizzát.