41. Oh my gosh... Problems.

** Melody szemszöge **

- Jooohn! Edwaaard! Bellaaaa! Alessaaa! - kiabáltam szakadatlanul. Hova a fenébe keveredtem?
Semmi nem volt ismerős, a telóm lemerült és kezdett sötétedni.
Viszont nem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a pánik.
Egyszer csak lépteket hallottam magam mögött, miután elhaladtam egy sötétebb sikátor mellett. Igyekeztem magam elé idézni, hogy miket tanultunk karatén önvédelemből.
Az első... Francba mi is volt az? Megszaporáztam a lépteimet. Legalább ebből a kihalt városrészből jutnék ki...
A lépések egyre közelebbről jöttek. Meg akartam fordulni, viszont egy erős, tompa ütést éreztem a tarkómon. Sötét lett. Megint.

** Carlos szemszöge **

- Hol a fenében van a húgom? - toprogtam.
- Én is szeretném tudni.. A telefonját hiába hívom, csak a hangposta jelentkezik be rajta. - dobta félre csüggedten a telóját James.
- Na van valami hír? - szaladt le a lépcsőn Alessa. -  Johnék visszajöttek már?
- Nem. - ráztam a fejem.
- Jajj istenem. Tudom, hogy valami baja történt. Érzem. - mondta remegő szájjal a lány.
Ekkor Kendall, Logan és Bella estek be.
- Hát az ikrek? - nézett rájuk csodálkozva James.
- John nem adja fel a keresést, nagyon elszánt. Edward pedig nem hagyja magára őt. Mi is maradni akartunk, csak Logannek kiment a bokája és az ikrek is hazahesegettek minket. - magyarázott Kendall.
Ekkor Lily robogott oda Loganhez és segített betámogatni őt.
- Hozok jeget rá.. - mondta, majd egy puszit nyomott az arcára.
- Csak ők járjanak sikerrel. - ültem le, fejemet a térdem közé hajtva.
- Nyugi, minden rendben lesz. - ölelgetett meg Alessa.
- Azt mondod? - néztem fel rá.
- Igen, biztos így lesz. - mosolygott bíztatóan. Viszont a szemei mást sugalltak.

** John szemszöge **

- Melody!! - kiáltotta Edward már sokadszorra.
- Ajjj... Ez így nem fog menni. - kiáltottam dühösen, majd leültem az út padkára. - Legalább tudnám merre futott...
- Tesókám nyugi... Megtaláljuk. - ölelt meg Edward.
- Tudom... Nem megyek addig haza míg elő nem kerül. - pattantam fel, újabb reménnyel. - Köszönöm, hogy itt vagy Edward velem.
- Mit is? Az ikred vagyok, ott a helyem ahol te vagy. - bökött meg mosolyogva.
- Még jó, hogy gólyabácsi nem elégedett meg egy babával. - karoltam át Edwardot.
Indultunk tovább.
- Te... Ez a környék csak szerintem ilyen kihalt? - pislogtam zavarodottan.
- Szerintem is... Nagyon ijesztő. - helyest Edward. - Nézd, onnan valaki most futott ki!
A sikátor felé néztem, amerre mutogatott. És tényleg... Egy csukjás alak rohant el.
- Ezt azért már tudom a Miami helyszínelőkből is, hogy valami nem stimmel, mikor a csukja és a sikátor össze van párosítva. - mondtam rosszat sejtve.
- Gyere nézzük meg... - húzott Edward.
Egyik felem reménykedett benne, hogy végre megtaláljuk Melodyt, a másik viszont rettegett attól, hogy esetleg valami baja esett.
Azon a kis távon is fohászkodtam, hogy ne legyen semmi.
Ekkor megpillantottam egy nyöszörgő kupacot a kuka mellett.
Edward elővette a telóját és odavilágított, remegő kezekkel.
- Uram isten!  MELODY!!! - guggoltam mellé. - Edward hívd a mentőket, a rendőröket és a többieket. Vérzik a feje...!
Gyorsan levettem a pólómat és rászorítottam a sebre. Majd óvatosan az ölembe fektettem Mel fejét, hogy ne legyen semmi baja.
Csak most láttam a halvány fényben, hogy tele van zúzódásokkal.
- J-j-john.... - suttogta elhaló hangon.
- Ssssh... Itt vagyok. Nincsen semmi baj. Minden rendben lesz. - próbáltam nyugtatgatni remegő hangon.
- Neem.. Én .... Semmit.... Bántott.... Jedhead... - suttogta, egyre nehezebben véve a levegőt.
- Nincs semmi baj Èdesem. Már nem bánthat senki, ne beszélj most.... - simogattam a homlokát óvatosan.
- Szeretlek. - sóhajtotta, majd fenn akadtak a szemei.

** Edward szemszöge **

- EDWAAAARD! - John sikolyától levert a víz, rémület fogott el. - Nem lélegzik!!!
- Gyorsan fektesd le és engedj oda! - kiáltottam rá.
Sose kellett még élő emberen szívmasszást csinálnom. De most nem volt időm gondolkodni.
- John... Te szájon lélegeztesd... Mindig 3-ra fúj egyet!!!
Halálsápadtan bólintott.
- Egy- kettő- MOST! Egy- kettő- MOST! - gyerünk Melody... Kérlek.. Bíztattam magamban.
És ekkor megérkezett a mentő.......

40. Where's Melody?

** John szemszöge **

- Kelljeteeeek! - ébredtem arra, hogy valaki rámugrik, majd lerántja rólam a takarót, ezután sikít. - Jesszus atyaúristen Joohn, miért nincs rajtad alsónadrág?
Erre lendületesen visszarántottam a takarót, és felfogtam lassacskán, hogy Alessa paprikavörös arcát látom.
- Öhmmmm.... - jöttem zavarba én is.
- Alessa? Hát te? - tért magához Melody is, zavarodottan pislogva.
- Én csak bejöttem felkelteni titeket, mert három óra múlva indul a gépünk... Viszont Belláékhoz be sem megyek, ha Edward-on sincs alsó. - pislogott Alessa, majd kibattyogott a szobából.
- John ez mi volt? És mi van az alsóval? - nézett még mindig értetlenkedve Mel.
- Alessa sikeresen lerántotta rólam a takarómat. - magyaráztam.
- Eddig oké. És? - kérdezte, majd hirtelen leesett neki. Bekukucskált a takaró alá. - Oooops.
- Én is ezt mondom... - mosolyogtam zavartan.
- Jajj te. - csókolt meg Mel. - Al elég nagy lány, szerintem hamar kiheveri. - Vagy nem... - vigyorodtam el. - De Édesem, most már ideje felöltözni és kivinni a bőröndöket a kocsihoz.
- De én nem akarooook. - mondta Melody, majd hasrafordult és a fejére rakta a párnát.
- Gyere picim, mert nem kapsz finom reggelit. - simogattam meg.
A reggeli gondolatára megkordult a gyomra.
- Oooohaa valaki nagyon éhes. - vigyorodtam el. - Vigyázz mert még a végén földrengés is lesz.
Erre hozzámvágta a párnájat.
- John... - sóhajtott megadóan, mikor megcsókoltam és kilöködtem az ágyból.
Felállt majd látványosan visszadőlt az ágyra egyenesen rám.
- Arrgh agyon nyomsz Mel! - kuncogtam.
- Buta... Nem is vagyok nehéz! - kezdett el csikizni.
- Fejezd bee nem akarom. - fuldoklottam a nevetéstől, majd magam alá gyűrtem és lefogtam a kezeit. - Na erre mit lépsz?
- Edwaaaard most! - kiáltotta el magát Mel.
WTF?! Azt éreztem, hogy valaki ráugrik a hátamra.
- Jó reggelt Johnyyyy! - kiabàlt a fülembe az ikrem.
- Ha nem fejezed be az ordítozást, akkor a Jedward-ból csak Edward lesz, mert süketen nem tudok énekelni. - szóltam majd megpróbáltam ledobni magamról.
- Milyen jól megy neked Melody, két pasival egy ágyban... - jött be kacagva Bella is.
Három óra múlva végre repülőn ültünk. Edward és Bella zenét hallgattak, Alessa, Mel és én filmet néztünk. Képesek voltak velem megnézetni a Végső állomás első részét. Oh my gosh....

** Carlos szemszöge **

- James, ha ki akarsz jönni velem a reptérre, akkor most kéne kelned! - kiáltottam fel az emeletre, mikor délután háromkor csak én voltam ébren még.
Semmi válasz. Felrobogtam a lépcsőn és benyitottam James szobájába. Az ágya üres, a fürdőjében nem volt. Aty' gatya hova tűnt?
Rohantam Kendallhez.
- Kendall!! James.... - kezdtem volna, de megláttam, hogy ki fekszik Kendall mellett. Most mi van? Teljes sokkban álltam az ajtóban.
James félig lelógva az àgyon, míg Kendall keresztbe helyezkedett el.
- Khhmmm... - köszörültem meg a torkom.
- Mi van? Mi az? Ébren vagyooook.. - gurult le ijedten a földre James.
- Még 5 percet... - morgott Kendall és a fejére rakta a párnát.
- Ébresztő Csipkejózsikák, hasatokra süt a délutáni esőfelhő.
- Carloooos. Ehhez még korán van. - kezdett el nevetni James, majd kinézett az ablakon. - Tényleg felhős az idő. Na mit is szeretnél?
- Tegnap azt mondtad, hogy kijössz a többiek elé a reptérre. Ők meg egy órán belül landolnak. - magyaráztam.
- Már ennyi az idő? - pattant fel a földről James. - A kocsinál tali 10 perc múlva.
- Oksi. - válaszoltam, majd elindultam lefele.
A lépcső fele menet egy csaj jött felembe szembe.
- Oh, hello.. - köszöntem rá. - Hát te meg ki vagy?
- Ööö... Én... - jött zavarba.
- Lily, hova tűntél? - bukkant fel Logan a làny mögött. - Sziaa Carlos.
- Hali... Én inkább nem mondok most semmit, majd ha hazaértem a többiekkel. Na puszi fiatalok. - vigyorodtam el, majd lebattyogtam.

** Melody szemszöge **

- Te hallod, nem volt jó ötlet megnézetni vele pont azt a filmet? - bökött meg Alessa és az ijedten pislogó John fele mutatott.
- Meg lehet... De én teljesen elfelejtettem, hogy ebben a részben van a repülőgép szerencsétlenség. - kezdtem el kuncogni.
- Na perszeeee... - nevetett Al is.
- John, Édesem... Minden oké? - bújtam oda hozzá.
- Perszeee... Nem most nézettetek meg velem egy elmebeteg filmet. Hogy is lenne valami bajom? - mondta cinikusan.
- Naaa... Macim. Tudod hogy szeretelek. - néztem alulról fel rá, kihasználva azt, hogy ilyenkor aranyos vagyok.
- Az a szerencséd. - kacsintott. - Ne nézz így... Ahw kis édesem. Most olyan vagy mint Mort a Madagaszkárból.
- Nekem is olyan cuki szemeim vannak? - mosolyodtam el.
- Nem... Olyan szőrös vagy. - mondta faarccal.
- Na kössz. - húzódtam volna el, de erősen magához szorított.
- Persze, hogy a szemeidre gondoltam, kis butus. - puszilt meg.
Fél óra múlva landoltunk. Mikor beértünk a hangárba egy csomó paparazzi bukkant elő, ki tudja, hogy honnan. Veszélyesen emlékeztetett az első napunkra mikor megérkeztünk.
- Futás! - kiáltotta el magát Edward.
Futásnak eredtünk, viszont a szembejövő tömeg szétszakította a kis csoportunkat.

** Alessa szemszöge **

Csak futottunk kifele, mikor megláttuk az integető Jamest.
- Ugorjatok be a kocsiba! Fotósok! - kiabált már messziről Edward.
Sikeresen beszáguldottunk a kocsiba mindannyian.
- Ez vicces volt. - nevettem el magam.
- Az... Meleg helyzet. - helyeselt Bella is.
- Hogy ti milyen paparazzi-mágnesek vagytok. - vigyorgott James hátrafordulva, mikor elindultunk.
- Hey, nem látta valaki Melody-t? - kezdett bepánikolni John.
- Hol van? Nem veled volt? - ijedtem meg én is.
- A futásnál már nem. Atyaég hol van már megint?

39. Everything's better with you

- Elég messze vagyunk már? - hallottam Lily hangját mögülem.
Görcsösen szorította a derekamat, félrehúzódtam egy eldugottabb parkba.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, mikor remegő térdekkel lemászott mögülem.
- Persze... - próbált mosolyt csalni az arcára.
- Nem úgy nézel ki... - kaptam el, mikor majdnem elesett. Aztán picit csalódottan megkérdeztem. - Motor-fóbia?
- Dehogyis. Csak az a nagy helyzet, hogy most ültem először igazi motoron. - nézett rám csillogó szemekkel, miközben odasétáltunk egy padhoz.
- Ennek örülök. - vidultam fel. Majd oldalra pillantottam Lilyre, ő pedig vissza rám. Olyan gyönyörű szemei voltak, elvesztem bennük.
Majd magam sem tudom, hogy miért, de közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.....

** Alessa szemszöge **

- Ajj nem bírom már! - fakadtam ki álmosan. - Most akkor mi van?
- Nem tudom... De elég régóta bent vannak, szóval szerintem nem kell Johnnak kint aludnia a kanapén. - válaszolt Edward, csukott szemmel a falnak dőlve.
- Hey... Edward ne itt aludj. - böködtem meg, mielőtt előredől.
- Ooops... - nyitotta ki a szemeit zavartan.
- Szerintem menjünk aludni. - szóltam. - Ha mást nem, holnap a repülőn megtudjuk, hogy akkor most szent-e a béke.
- Alessa, neked olyan jó gondolataid vannak... - válaszolt hálás arccal Edward. Valószínűleg már nagyon kívánkozott aludni.
Mielőtt lefeküdtem, megnéztem a telómat utoljára.
Egy olvasatlan üzenet, feladó Kendizzle. Mosolyogva nyitottam meg.
" Szia Tündérem. Valószínűleg már alszol, de én attól függetlenül szépséges álmokat kívánok neked és képzeld azt, hogy ott vagyok melletted. :P Nagyon hiányzol! Kiss, Kendizzle "
Hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

** Melody szemszöge **

Pillanatok alatt átöltöztem és bevetettem magam az ágyba. Beburkolóztam a takaróba, csak az orromat hagytam kinn, hogy kapjak levegőt.
Nem tudom miért reagáltam így. Máskor viccnek vettem volna, de lehet az elmúlt napok eseményei okozták ezt a hirtelen kifakadásomat.
Hallottam, hogy csukódik az ajtó. Egészen kihúzódtam az ágy szélére, hogy Johnhoz ne kerüljek közel. Uramatyám, mi van velem? Kezdett kicsit bűntudatom lenni, de a makacsságom erősebb volt. Éreztem, hogy befekszenek mellém.
John halkan lélegzett, tudtam, hogy legszívesebben szólna hozzám. Nem bírtam tovább, előbújtam a "csigaházamból". Oldalra fordultam.
John szeme csillogott a holdfényben. Percekig csak néztük egymást.
- John... - törtem meg suttogva a békés csendet, viszont a szőke fiú a számra tette az egyik ujját.
Kérdően vontam fel a szemöldököm, erre közelebb húzott magához. Gyengéden megcsókolt, óvatosan, mint aki fél attól, hogy itt és most felpofozom.
Kicsit szenvedélyesebben csókoltam vissza, erre picit elmosolyodott, majd folytatta ott ahol abbahagyta.

*Later*

Elpilledten feküdtem rá John mellkasára.
- Nem haragszol? - kérdezte aggodalmasan, miközben nyolcasokat írt le a hátamon.
- Ezek után hogy tudnék haragudni szerinted? - könyököltem picit fel vigyorogva, mire ő diadalmasan elmosolyodott. - De egyébként én voltam az, aki hülyén viselkedett.
- Beteg vagy? - tapogatta meg a homlokomat John. - Melody Pena ilyeneket mond?
- Jól van na... - forgattam a szemeimet. - Beismerem, ha hibázom.
- Uuuuh és ezt eddig miért nem hallottam tőled? - vigyorodott el az iker.
- Naaa... Ne feszegesse azt a bizonyos húrt, uracskám. - borzoltam össze az amúgyis kócos haját.
- Mert különben? - kérdezte kajánul.
- Megharagszom rád és mehetsz ki a kanapéra aludni.
- Akkor majd kiengesztellek. - mosolyodott el féloldalasan, majd újra fölém hajolt, hogy egy csókkal foghassa be a számat...

** James szemszöge **

Nem tudtam aludni, folyton rémálmaim voltak, talán a telihold miatt, vagy amiatt, hogy nem voltak a csajok itt velünk és az ikrek. Hiányzott valami a házból.
Csendben átmentem Kendall szobájába.
- Kendizzle, alszol? - suttogtam.
- Hmmm? - mormogott. - Már nem... Mi baj van James?
- Nem tudok aludni. - ültem le sóhajtva az ágyára.
- Mi baj Jamsey? - nézett rám aggódva.
- Nem tudom.... Folyton felébredek arra, hogy rosszat álmodok. - mondtam csüggedten.
- Akkor ezek szerint nem csak én vagyok így vele. - mosolyodott el.
- Te is?
- Ahamm... Hiányzik "kis családunk" másik fele.
- Nekem is. - komorodtam el. - Egyébként Alessával mi a helyzet?
- Gondolom már észrevetted, de ha nem akkor most felvilágosítalak: együtt vagyunk. - emelte égnek a tekintetét mosolyogva.
- Wow, most újdonságot mondtál. - nevettem. - De én tulajdonképpen az érzéseidre gondoltam.
- Hogy mit érzek? Azt hogy a legeslegjobb valaki, aki belecsöppent az életembe. Imádom a szemét, a haját, az arcát...
- Na azt nem kértem, hogy szedd ízekre. - vigyorogtam, mire vállba boxolt. - Auch, ez fájt.
- Megérdemelted. - nézett rám szúrósan. - De a lényeg azt hogy imádom úgy ahogy van.
- Ennek örülök. - mosolyogtam. - Viszont még mindig nem tudok aludni.
- Tudod mit? - kérdezte Kendall. - Aludj most itt, hátha megnyugszik az a cseppnyi lelked.
- Hát jó... De ha lerúgsz az ágyról, akkor eskü legurítalak, amint visszamásztam. - fenyegettem meg.
Erre jót nevettünk, majd behunytam a szememet és hamar elnyomott az álom...

38. Hey, Loggie, wazza?

** Alessa szemszöge **

- Na most már elég Szerelmetes Zümikéim, vinném tölteni a laptop-om, hogy holnap ne unatkozzak a gépen! - vetődött be mellém a beszélgetés kellős közepén John. Olyan lendülettel tette ezt, hogy én szépen legurultam a kanapé túloldalára.
- Johnyyyy! - visított Melody és mikor épp feltápászkodtam bele ugrott John ölébe.
- Segítség!!! Agyon nyom a súlyos kilóval! - kapálódzott az iker.
Elvettem John elől a laptop-ot és az ölembe raktam.
- Látom nekik nem használt, hogy mi nem vagyunk ott. - gurult a nevetéstől Kendall.
- Nem. - értettem egyet vigyorogva. - Szerintem csak rontott a helyzeten...
- Ott a pont. - kacsintott rám Kendall.
- Halljuk ám! - hajolt be a képernyőbe Melody. - Kendizzle ezért még számolunk.
- Tudod mit inkább még maradjatok ott egy pár napig, félek tőled Mel. - vágott rémült az arcot Kendall.
Nevethetnékem támadt arra az arckifejezésre.
- Ajánlom is. Grrrr. - kezdett morogni Melody.
- Uhhh itt az én kis vadmacskám. - szólalt meg John, majd ölbe kapta Melt és kirobogott vele az ajtón a part felé.
- Kicsim én megyek, ezt látnom kell, hogy hova viszi John a barátnőmet. - néztem utánuk nagy szemekkel.
- Rendben Al, de holnap feltétlenül számolj be mi volt! - vigyorodott el Kendall azzal az ellenállhatatlan mosolyojával. - Szia Édesem, nagyon szeretlek.
- Szia Kendizzle, imádlak! - szóltam, majd egy puszit dobtam neki és lecsuktam a gépet.
Ekkor Melody sikolyát hallottam.

** Edward szemszöge **

- Ez meg mi volt? - riadtam fel. Oldalra néztem, viszont Bella édesdeden aludt.
Csendben kilopakodtam és összefutottam Alessával, aki épp kifele igyekezett.
- Te is hallottad? - néztem rá kérdően.
- Nem ülök a fülemen. - mosolyodott el. - Kíváncsi vagyok mit csinálnak ezek ketten...
- Mármint kik? - értetlenül pislogtam.
- A drága ikred és Mel. Egyszer csak felkapta és kirohant vele.. Na gyere mááár. - magyarázott Alessa és a pólómnál fogva húzott kifele.
Félúton a tenger felé egy csuromvizes Melody jött puffogva velünk szembe.
- Mel? - kezdte Alessa. De Melody elvágtázott mellettünk.
- Hey, Melody mi baj? - kiáltottam utána.
Erre szikrázó szemekkel megfordult.
- Kérdezd a fivéredet! - mutatott John felé majd betrappolt a házba.
- John?
- Csak bevittem a tengerbe... De nem vette viccnek... - futott felénk drága ikrem.
- Anyám... - fogtam a fejemet. - Mire vársz még? Menj utána!

** Logan szemszöge **

- Carlos hol van a kedvenc felsőm? - kiabáltam le az emeletről.
- Én tudjam? - kérdezett vissza.
- Neked adtam kölcsön, észlénykém. - Akkor valószínűleg a szobámban. - válaszolt unottan.
Remek... Most mehetek be megkeresni. Beléptem a szobába, mire egy katonai gyakorlóterepen találtam magam - atombomba robbantás után.
- Carlooooos! - bődültem el.
- Jelen. - battyogott be Carlos. - Mizujs?
- Mizujs?! - akadtam fent. - A szobád kész kaosz, nekem meg kell a pólóm!!
- Ez az? - hajított oda egy ruhadarabot.
- Igen... De Carlos? Ez pizza rajta? - tartottam el magamtól.
- Uhm... Lehet. - nézte elgondolkodva.
- Jesszusom Carlos, szereznünk kell neked egy baràtnőt. - forgattam a szemeimet, majd elvittem kimosni a pólómat.
Másfél óra múlva már teljesen elkèszültem, leszaladtam a lépcsőn.
- Hmmm... Valaki hogy kicsípte magát... - jött velem szembe James.
- Ööö...
- Lánnyal találkozol igaz? - vigyorodott el.
- Na jó... Igen randim lesz...
- Akkor kéz és lábtörést. - csapott a hátamra.
- Köszi. Na hali. - mosolyodtam el és gyorsan kimentem a motormért, mert így is késésben voltam.
Odaértem a Starbucks' elé. Az üvegablakban rögtön észrevettem Őt. Kicsit idegesen pislogott az órájára. Akkor ezek szerint nem csak én izgulok.
Bementem és elindultam az asztal fele, ahol ült. Mikor észrevett, hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Mégis csak eljöttél? - mosolyogtam Lilyre, ahogy leültem.
- Miért ne jöttem volna? - nézett rám kérdően.
- Hát nem tudom... Esetleg megijedtél tőlem...
- Most, hogy mondod, tényleg elég félelmetes vagy... - vigyorodott el.
- Kössz. - kezdtem el nevetni.
- Áááá te Logan Henderson vagy igaz?! - hallottam hirtelen egy sikítást mellettem.
A francba... Pillanatok alatt egy csomó kiscsaj termett ott, minden féle papírt nyújtogatva felém.
Néhányat aláírtam, meg engedtem fényképeket csinálni. Picit oldalrasandítottam Lilyre, aki láthatólag nagyon kényelmetlenül érezte magát.
Egy hirtelen mozdulattal kézen fogtam és kiszaladtunk a kávézóból.
Felültettem magam mögé.
- Remélem nem félsz a motorokon. - kacsintottam rá, majd elgurultunk a csalódott rajongók elől........

37. Dreams come true someday

** Melody szemszöge **


Kicsit később értünk haza, mint terveztük, mert John-nak sürgős ehetnékje támadt.
- Hogy fér belétek annyi kaja? - kérdezte leesett állal Alessa, mikor én is lelkesen csatlakoztam szerelmemhez. - Az már nagyjából az ötödik hamburgeretek...
- De éhes vagyok. - nézett szépen John.
- Ahogy én is. - vigyorodtam el.
- Zsák meg a foltja... - köhintgetett Alessa.
- Köszi.. De azért te is a foltom vagy. - csikiztem meg drága barátnőmet.
Délután kettő körül vissza is értünk a szállásra. Edward rohant lelkendezve felénk.
- Végreee! Azt hittem már a FBI-t kell utánatok küldeni.
- Nyugi, csak megálltunk enni picit. - mosolygtam rá, mikor már elengedett az ölelgetéséből.
- Picit? Felfalták a fele Mekit. - forgatta a szemeit nevetve Alessa.
- Nem is... Vagy igen? - nézett felém John vigyorogva.
- Egy csöppet.
- Na jól van. Jól laktatok, most már gyertek be. - sürgetett minket Edward.
- Mi baj Edward? - csodálkoztam. - Te ritkán vagy ilyen...
- Majd mindjárt meglátod. - szólt. Egyre jobban fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mi baja van. Bent Bella száguldott felém:
- Melodyyyy! Beszélnünk kell. - hadarta és berángatott a szobájába.
- Na mondjad Bells... Most már nagyon izgulok, hogy mi baj van. - nyíltak tágra  a szemeim.
- Az van, hogy itt volt Chris, tudod a....
- A srác a buliból. Igen, tudom. - bólintottam.
- Igen, és ajánlott nekünk egy munkát, mint énekes duó.
- Most komolyan? - esett le az állam.
- Ühüm... Producerként dolgozik.
- OMG... És mit mondtál nekik. - jöttem izgalomba.
- Nem mondtam semmit. Azt mondta holnapig döntsük el és odaadta a névjegy kártyáját. - mondta Bella.
- Juuujjj... Ez olyan hihetetlen. Az álmok valóra válnak. - táncikáltam a szobában, míg nem neki mentem a szekrénynek.
- Hahahaha... - nevetett Bella teli torokból. - Ezek szerint te szeretnéd?
- Mi az hogy? Miért te nem? - néztem rá vigyorogva. Bella szemében csupa aggodalom ült.
- Hát egy részt igen... Más részt kicsit félek, hogy nem fog sikerülni. - mondta komolyan.
Válaszolni akartam, mikor valami zörgést hallottam az ajtó felől. Bellára néztem kérdően, aki megvonta a vállát. Csendben odamentem és kinyitottam hirtelen a befele nyíló ajtót, mire John, Edward és Alessa dőlt be a szobába elegánsan.
Alessa felpattant és a Jedward-ra mutogatott.
- Ők vettek rá! - kuncogott.
- De John ötlete volt! - ült fel Edward.
- Na ne máááár. Árulók. - húzta fel az orrát John. - Nem mintha titeket annyira biztatni kellett volna.
- Jól van elit kommandó, most már maradjatok itt, úgy sincs benne semmi titok. - szóltam két nevető görcs közben.
- Akkor? - szólt Edward.
- Mi akkor? - kérdezett vissza Bella.
- Igent mondtok? - kérdezte Alessa.
- Nem tudooooom.... - dörzsölgette a homlokát Bella. Ezt mindig akkor csinálta, mikor tanácstalan volt.
- Amúgy mindegy is. - szólalt meg John, mire én kérdően pillantottam felé. - Már felhívtam nektek Chris-t és beleegyeztem.
- Micsoda??? - ugrott fel Bella. - A beleegyezésünk nélkül.... John Grimes jobb ha menekülsz!
Míg Bella végigkergette a házon John-t én megkérdeztem Edward-ot:
- Tényleg felhívta?
- Dehogy is. - vigyorodott el Ed. - Ezt az egészet még csak most tudta meg.
- Az  a szerencséje. - szaladt be az ajtón Bella. - De jó.... Egy próbát megér.
- Yeeeeah! - ölelgettem meg, majd tárcsáztam a számot.

** Kendall szemszöge **

Logan fülig érő vigyorral szaladt be a házba.
- Na mi az Loggie? - kérdeztem elmosolyodva.
- Nem tudom, csak jó kedvem van. - vigyorgott továbbra is.
- Az úgy tök jó. Nekem is adhatnál abból, amit szívtál. - nézegette érdeklődve Logant Carlos, aki közben már énekelgetett is.
- Music sounds better with u....

- Csak nem szerelmes valaki? - robogott le a lépcsőn James.
- Ááááh... - adta az értelmes választ Logan.
- Akkor ezt megbeszéltük. - forgatta a szemét James. Majd kiment a medencéhez telefonálni Kate-el.
Én meg gondoltam egyet és felment Skype-ra.
"Jedward online." - írta ki a kezdőlap. Szuper, akkor tudok beszélni velük és talán láthatom Alessát is. Erre a gondolatra pillangók repkedtek a gyomromban. Rányomtam a "Call" gombra.
- Halihóóó itt John. - hallottam egy vidám hangot, majd kép is lett, bár inkább egy nagy orr volt, mint valakinek a feje.
- Öööh szia John. - vigyorodtam el. - Azt hiszem picit túl közel vagy a webcamodhoz. Szép az orrod.
- Ooops. - tolta el magától kicsit a laptop-ját.
- Így már jobb. A többiek? - kérdeztem. És Ő? De ezt már csak magamban raktam hozzá.
- Mindjárt szólok nekik. - mondta John és kicsit távolabb hajolt  a képernyőtől. - Srácok Kendall titeket keres, de főleg Alessát!
- Joooohn. - vörösödtem el.
- Most mi baj? Nem így van? - kacsintott egyet az iker. Mielőtt válaszolhattam volna, már mindenki odatömörült a kamera elé.
- Képzeld bátyus, énekes leszek! - szólalt meg köszönés nélkül Bella. - De csak köszönni akartam, szóval puszi, szia, holnap megyünk haza.
- Heee? - néztem értelmesen, közben Bella kilibbent. - Most mi van?
- Majd Alessa mindent elmond. - kacsintott Melody, majd rafináltan mindenki eltűnt Skype-ról valamilyen dologra hivatkozva. Csak Alessa-t hagyták ott.
- Kis ravaszak. - kezdett el nevetni azon az angyali hangján.
- Az nem kifejezés. - vigyorogtam. - Hiányzol.
- Te is nekem Kendizzle. Mi a helyzet a kontinens túl felén? - mosolygott.
Késő estig beszélgettünk, alig bírtam elengedni, pedig másnap este már a karjaimban tarthatom majd őt.....

36. Wanna be famous... Or not.

** Bella szemszöge **

A fiúk elmentek, mi meg ketten maradtunk otthon Edwarddal, mivel Alessa és John Melody-t várták a kórházban.
- Mizujs Drágám? - huppant le mellém a kanapéra Edward.
- A kedvenc sorozatomat nézem. - böktem a TV-re, amiben éppen a Big Time Rush ment.
- Ahha... Nem látod őket eleget élőben? - pislogott Edward. - Szerintem eredetiben bolondabbak mint ott.
- De látom, csak alig mentek el egy órája és máris csendes ez a ház. Amúgy meg ti se panaszkodhattak John-nal a hülyeség terén, szóval pssszt. - böktem oldalba.
- Én nem is akartam panaszkodni. Maximum azért, hogy üres a pocakom. Nézdd, hogy behorpadt! - húzta fel a pólóját Edward.
- Esetleg, ha benyúlnál a hűtőbe? - néztem rá.
- De az messze van. - nyavajgott, majd előkapta a telóját.
Erre én kiszedtem a kezéből és a konyhába futottam vele.
- Heeeeey add vissza. - futott be mellém és kikapta a kezemből.
- Ugye, hogy nem is volt olyan messze a konyha? - vigyorodtam el.
- Nagyon ravasz vagy. - lépett közelebb hozzám. Az ajkai súrolták az enyémeket.
Mielőtt bármit is csinálhatott volna, kopogtattak az ajtón.
- Vajon ki lehet az? - kaptam fel a fejem. - Alessáéknak van kulcsuk.
- Mindjárt kinyitom. - szaladt el Edward ajtót nyitni. - Bellaaaa téged keresnek!
Hallottam Edward kiabálást. Engem vajon miért keresnek?
Az ajtóban Chris állt, a műsorvezető srác a buliból.
- Szia Bella. - köszönt vigyorogva és beljebb lépett. Edward elsasszézott a kanapéig és leült TV-t nézni.
- Szia Chris. - mosolyodtam el. - Hogy-hogy itt?
- Igazából egy ajánlatot szeretnék nektek tenni Melody-val. - mosolygott továbbra is.
- Nekünk? Mit? - esett le az állam.
- Tudod én alapból producer vagyok, és ezen a helyen szoktam keresni tehetségeket. És bennetek nagy lehetőséget látok... A Bellody elképesztő karriert tudna befutni. Lenne kedvetek? - szegezte nekem a kérdést.
- Te énekest akarsz csinálni belőlünk? - néztem még mindig kikerekedett szemekkel.
- Igen... De elég holnapig eldöntenetek. Itt a névjegy kártyám. - nyújtotta át.
- Rendben... Még megbeszélem Melodyval. - válaszoltam automatikusan. Fel sem fogtam, hogy mi történik velem.
- Oksi. Na pá. - búcsúzott vigyorogva.

** Alessa szemszöge **

- Meghoztam a forrócsokikat! - jött be a kórterembe John, egyensúlyozva a poharakat. Kiosztotta nekünk.
- Auuch, ez forró volt. - nyújtogatta ki a nyelvét Melody.
- Talán mert forrócsoki a neve. - nevettem el magam.
- Alessa, hogy te milyen okos vagy. - forgatta a szemeit kuncogva Mel.
- Tudom. - kacsintottam rá.
- Szakad... - köhintett John.
- Mi szakad? - értetlenkedtem.
- A plafon! - kiáltotta egyszerre John és Mel. Majd döbbenten néztek egymásra.
- Ez azért ijesztő volt.. - szólt Mel.
- Dehogyis... Csak ennyire össze vagyunk hangolódva.. - puszilta meg gyengéden John.
Olyan aranyosak voltak és ahogyan néztek egymásra... Akaratlanul is Kendall jutott eszembe. Borzasztóan hiányzott. De nekem most Melody az első. Felemeltem a fejem és Mel tekintetével találtam szemben. Láttam, hogy érzékelte a pillanatnyi hangulatváltozásomat. Felhúzta a szemöldökét. Én finomam elmosolyodtam.
- Na jó... Avassatok már be engem is... Ez a telepátia dolog nekem csak Edward-dal működik. - nézett egyikünkről a másikra John.
Erre nevetni kezdtünk.
- Szép... Ti nevethettek bezzeg én... - színészkedett az iker.
Ekkor lépett be a szobába a doki. Megvizsgálta Melodyt és mindent rendben talált. Indulhattunk vissza a szállásra.
- Alessa, beszélhetünk? - szólt Melody, mikor indultunk lefele. John udvariasan előrement Mel táskájával.
- Persze, mondjad csak. - mosolyogtam rá.
- Kendizzle hiányzik igaz? - kérdezte.
- Esküszöm Mel, te a vesémig látsz. - csodálkoztam. - De igen. Viszont nekem most melletted van a helyem barátosném.
- Annyira örülök, hogy belédbotlottam. - ölelgetett meg.
- Hihi, szószerint. - kuncogtam. - De én is.
Majd lesétáltunk a kocsihoz, ahol John már türelmetlenül dobolt a kormányon.

** Logan szemszöge **

Épp futni indultam a parkba picit kiszellőztetni a fejem. Persze napszemcsiben és sapkában, mert az egész futásból az lenne, ha felismernek, hogy menekülhetek a rajongók elől.
Elgondolkodva futottam és nem vettem észre a velem szembe jövő görkoris lányt.
- Vigyázz!!! - kiabált, de már későn, összeütköztünk.
- Uuuuh. - huppantam fenékre.
- Bocsii... - ült fel a lány. - Nem figyeltem eléggé.
- Semmi baj, az én hibám. - mosolyogtam rá, mire fülig elvörösödött.
- Lehet nem kéne napszemcsiben futnod. - mosolyodott el félénken.
- Lehet... De tudod ez a védjegyem. Enélkül nem megyek sehova. - vigyorogtam.
- Oh így már mindent értek. - mondta, miközben felsegítettem.
- Elhívhatlak esetleg kávézni kiengesztelésül? - kérdeztem.
- Bocsi, de most nem fog menni. - komorodott el. - Késésben vagyok. Viszont valamelyik másik nap?
- Nekem tökéletes. - mondtam boldogan. - Egyébként Logan vagyok.
- Lily. - fogadta el a kezemet. - Tessék itt a telefonszámom. De most tényleg mennem kell. Szia.
Integetett mosolyogva majd továbbgurult.
Én pedig felszabadultan indultam haza, magam sem tudom miért éreztem így.

35. Never better

Először is: mindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki tegnap gondolt rám a szülinapom alkalmából, illetve segített a JEDWARD-nak írni Twitter-en. :D nagyon aranyosak vagytok. Köszönöm, hogy ennyien olvastok. Hamarosan meg lesz a 4000 oldalmegjelenítés, így egy szavazást indítok el az oldalon. :D 3-3 szám közül választhattok, hogy mit szeretnétek tőlem hallani. :) (1 Jedward és 1 BTR)
Szóval hajrá. ;) Luv ya, readers. :*
xoxo, Nani



** Melody szemszöge **


Sötét van... Hol vagyok? És miért olyan csendes minden? Kiáltani akartam, de egy hang nem jött ki a torkomon. Nem jó itt. És egyszer csak egy megnyugtató hangot hallottam magam körül, habár senkit sem láttam magam körül. John volt az. Várjunk csak... Miért remeg a hangja, mikor olyan szépeket mond? Csak nem sír? Az lehetetlen. Mondani akartam volna neki, hogy szeretem és nincs semmi baj, minden rendbe jön... Viszont még mindig nem ment. Legalább az arcát hadd simítsam meg... John, merre vagy? Nem látlak. Valahol egy kis fényt láttam, arra kezdtem futni, a világosság egyre csak nőtt.
És akkor kinyitottam a szemem. Hova tűnt a sötétség? Miért vagyok csövekre kötve. Tompának éreztem a fejem. Óvatosan oldalra néztem, egy ismerős szöszke hajat láttam. John. Erőtlenül próbáltam felé nyúlni.


** John szemszöge **


Valaki megérintette a hajamat. Egy pillanat... Hirtelen kipattantak a szemeim.
- Melody? - néztem fel rá. Kicsit nehezemre esett felülni rendesen, mert ebben az alvó pozícióban elgémberedtek a végtagjaim.
- Szia John... - mondta halkan, és halványan elmosolyodott. - Hol vagyok?
- Kórházban. - válaszoltam, majd finoman magamhoz öleltem. A fejét odafúrta a mellkasomba. Végigsimítottam a haján. - Jajj te zakkant nőszemély... Nagyon megijesztettél.
- Nem akartalak. - nézett rám nagy szemekkel. - De mi történt? Arra emlékszem, hogy Carlos elmondta AZT.
Két hatalmas könnycsepp gördült le az arcán. Gyorsan lepusziltam őket.
- Sssh... Most nem szabad erre gondolnod Èdesem, nincs semmi baj. - nyugtatgattam. - Idegösszeroppanásod volt és kómában voltál, ma reggelig.
- Ohh... - pislogott nagyokat.
- Nagyon aggódtam érted. - néztem rá szemrehányóan.
- John... Gyere picit közelebb. - húzott magához, majd mikor lehajoltam hozzá, lágyan megcsókolt. Mindig mikor ezt teszi, olyan mintha belenyúlnék a konektorba, teljesen felvillanyoz és a szívem rohamosan dübörög a mellkasomban. Tényleg szeretem őt.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem mikor ajkaink elváltak egymástól, bár továbbra is átkulcsolva tartotta a nyakam.
- Mert aranyosakat mondtál.
- Mikor is? - csodálkoztam rá.
- Hát mikor elmondtad, hogy mit is jelentek számodra. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Te hallottál engem? - csodálkoztam rá és melegség töltött el.
- Minden egyes szavadat. - mosolyodott el. - Szeretlek.
- Én is. - majd folytattuk a csókunkat. Mikor befejeztük, halkan dúdolni kezdtem Mel-nek az egyik kedvencét, amire lassan újra elaludt. Küldtem egy SMS-t Carlosnak.

** Carlos szemszöge **


- Jajj gyertek már! Látni akarom Melt. - pattogtam a bejárati ajtónál. - Lassúak vagytok.
- Dehogy vagyunk, hisz 2 perc alatt elkészültünk. - szólt Kendall, miközben robogtak kifele. Jogosan mondta, de nekem minden perc egy órának tűnt, hisz most a húgocskámról volt szó.
Kénytelenek voltunk egy órát álldogálni, mivel dugóba kerültünk.
- Remek, már csak ez hiányzott. - puffogott Kendall.
Kerek egy óra múlva tudtunk csak odaérni a kórházhoz.
Azonnal felrobogtunk a  hetedik emeletre ahol Mel-t helyezték el.
- Aaaah Mel... - robogtam volna be, mire John beugrott elém és befogta a számat.
- Ssssh, elaludt....
- Ooops. - mosolyodtam el.
A többiek már halkabban érkeztek.
- Hogy van? - pislogott felé aggodalmasan Alessa.
- Sokkal jobban. A doki szerint már holnap hazamehet. - vigyorgott boldogan John.
- Uhh... - csapott a homlokára Kendall.
- Mi baj haver? - nézett rá James.
- Nekünk már ma este haza kell repülnünk, mert Tom küldött SMS- t előbb, hogy előbb kezdődnek a forgatások. - mondta komoly arccal Kendall, majd felém pillantott.
- Rendben. - válaszoltam teljes nyugalommal.

- Carlos... Nem kell itt hagynod Melodyt. - kezdte Kendall. - Biztos meg tudom beszélni Tom-mal....

- Nem kell Kendizzle. Aranyos vagy, de nem akarom, hogy miattam legyen csúszás. - vágtam közbe. 

- Én itt maradok vele. - nézett fel John.

- És én is. - mosolyodott el Edward. Bella lelkesen bólogatott.

- Én sem hagyom itt a legjobb barátnőmet. - húzta ki magát Alessa.

- Tudtam, hogy rátok számíthatok, skacok. - hatódtam meg. - Tudom, hogy ti vigyázni fogtok rá. 

- Az tuti. - bólintott Alessa. - Aztán holnapután repülünk mi is utánatok.

Éreztem, hogy minden rendben lesz.

** Kendall szemszöge **

Másnap picit összeszorult szívvel hagytam ott Alessa-t, de tudtam, hogy nem tudnám elvinni magammal, míg Mel bent fekszik a kórházban. Imádom ezt a lányt. Sokáig néztem kifelé a gépből míg szálltunk felfele. Magam sem tudom miért de dúdolgatni kezdtem.

- Paris, London, Tokio... - kezdtem mire James is becsatlakozott. Végül az egész gép a mi rögtönzött magán koncertünket hallgatta.

- Ez most nagyon jól esett. - dőltem hátra mosolyogva.

- Hihi. - kuncogott Logan.

- Mi olyan vicces? - nézett rá James.

- Kendall nagyon bezúgott. - vigyorodott el Carlos is.

- Jó, hát van ilyen. - vontam össze a szemöldököm.

- Tudjuk, Kendall. Mi megértjük. - karolt át Logan.

34. Friends and Family Always Here

- Persze Carlos... - tápászkodtam fel az ágyról.
John aggódva pislogott utánam.
- Maradj picim. - pusziltam meg, mikor láttam, hogy jönne ő is. - Sietek vissza.
- Ha tíz percen belül nem vagy itt, utánad megyek. - fenyegetett meg viccesen John.
- Értettem. - mosolyodtam el, majd kilibegtem.
Carlos kézen fogott, mint kiskorunkban és kisétált velem a teraszra.
- Kérsz sütit? - tolt elém egy tálcát. - Logan most csinálta, a kedvenced: amerikai csokidarabos süti, extra csokival.
- Köszi. - vigyorodtam el, majd elvettem egy darabot és élvezettel enni kezdtem.
Valami azonban nem stimmelt. Carlos nem szokott ilyen lenni, és az arcán láttam, hogy valami bántja. A szeme pedig...
- Carlitos! Neked könnyesek a szemeid? Mi történt?! - dermedtem meg és leraktam a sütit.
- Melody... Mondanom kell valamit. - kezdte nyelkdekelve. Istenem... Valami nagyon komoly lehet, ha sírni akar. - Melody... A nagyi tegnap este eltávozott közülünk.
- Mi? - esett le az állam. - Nanana... Carlos ez nagyon rossz vicc, most fejezzed be.
- Melody... Kérlek MelMel.. Hidd el. Meghalt. - simított Carlos végig a kezemen, s patakzottak az arcán a könnycseppek.
Nem... Az nem lehet... Nagyi erős... Hirtelen nagyon sötét és nyugodt lett minden.

** John szemszöge **

- Hogy van? - pattantam fel összeszorult torokkal, mikor Carlos kijött a kórteremből.
- Idegösszeroppanást kapott...Mesterséges kómában tartják, de rendbe fog jönni. - zuttyant le mellém fáradtan, a tenyerébe hajtva a fejét.
- Istenem... Annyira aggódom érte. Ő a legjobb dolog ami valaha történhetett velem. És nem akarom elveszíteni. - remegett meg a hangom. Egyszer csak halk horkolást hallok magam mellől - Carlos bealudt.
Tök jó. Szép kis monológot folytottam. Kissé elmosolyodtam Carlos-on. Most nem volt olyan gondterhelt az arca.
Egyszer csak látom, hogy a doki kijön a szobából.
- Doktor úr, bemehetek hozzá? - álltam fel.
- Maga az egyik hozzátartozója? - nézett végig rajtam.
- Melody a barátnőm.
- Akkor bemehet, természetesen.. De csak holnap ébresztjük fel, nem hiszem, hogy fog tudni vele beszèlgetni.
- Nekem ez is sokat jelent, hogy egyáltalán mellette vagyok. - mosolyodtam el.
- Igaza lehet. A kómában lévő betegek gyakran megérzik a körülöttük lévőket. - mondta a doki, majd elbúcsúzott, én pedig leültem Melody ágya mellé.
Szívszorító látvány volt az infúzóra kötve. Olyan töréknyek hatott...
Megszorítottam a kezét.
- Èdesem... Kicsi drága Melodym. Nem tudom, hogy most hallasz-e, de bízom benne, hogy igen. Tudnod kell, hogy nagyon, de nagyon szeretlek. Itt maradok veled, vigyázok rád, nélküled nem tudom elképzelni az életemet.. Mindig önmagam lehetek melletted, mindig gyengéd vagy, szerető, de veled akár úgyis eltudok beszélgetni, vagy bolondozni, mintha a testvérem és a legjobb barátom is lennél. Ez elképesztő. Te szó szerint a mindenem vagy. Szeretem a mosolyt az arcodon, mikor meglátsz engem, olyankor szebbè varázsolod a napomat. Szeretek melletted ébredni, szeretem, hogy magamért szeretsz, szeretem, hogy olyan bolondos vagy, szeretlek téged a fejed búbjától a lábujjadig.. Köszönöm, hogy enyém vagy... Kérlek, gyógyulj meg. Tudom, most nehéz időszakon fogsz keresztül menni, de én itt leszek neked. Örökre! Nem hagyom, hogy elhagyjad magad, soha. Sőt, tudod mit? Mindenki itt lesz, hogy segítsen neked: Edward, Carlos, Bella, Logan, Alessa, James, Kendall és én. Piciny Kedvesem, épülj fel! I love you... I need you... - tört ki belőlem minden érzésem.
Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy folynak a könnyeim, nem érdekelt, hogy gyenge és nyálas vagyok. Csak az ágyon fekvő lány érdekelt.

** Kendall szemszöge **

- Kendall abbahagynád a fel-alá jàrkálást? Már szédülök. - hallottam Logan hangját. Megtorpantam.
- Bocsi Logan, de nagyon aggódom. Már vagy egy órája elmentek és se egy SMS, se egy hívás. - ültem le a kanapéra.
- Mindannyian így érzünk Kendizzle
- szólt Bella, a többiek pedig egyetértően bólogattak.
- Ez így van. De nem tehetünk mást, mint várunk. - ült komoran James.
Egyszer csak Edward száguldott be a nappaliba és teljes lendülettel Bella ölébe ugrott.
- Uuuh Edward szállj le!! Agyon nyomsz... - tiltakozott hugocskám.
- De én nem akarooook. - szólt az iker, de Bella ügysen lelökte. - Carlos telefonált!
- Mi a helyzet? - ugrottunk fel mindannyian és gyűltünk Ed köré.
- Minden rendben lesz.. Melt most kómában tartják, idegösszeroppanása volt. De holnap felébresztik. - magyarázott.
Nagy kő esett le a szívünkről.
Alessa megkönnyebülten ölelt meg.
- Nagyon vigyáznunk kell most Marlos-ra! Nehéz időszakon mennek keresztül. - szóltam, és kivételesen mindenki egyetértett velem..........

33. Sorrow... Life is not perfect.

- Halló? - vettem fel a telefont.
~ Öhm Kendall? - hallottam Carlos hangját.
- Nem én Edward vagyok. Kendall már alszik és kint hagyta a telefonját a nappaliban. - magyaráztam. - Merre vagy Carlos?
~ Kint a parton... Kicsit gondolkodom.
- Baj van? - kérdeztem picit aggódva. - Várj inkább odamegyek.
Mielőtt válaszolhatott volna letettem és egy szál pólóban, alsóban és strand papucsban kiszaladtam a partra. Úgyis terveztem, hogy futnom kellene.
A sziklás részen bukkantam Carlosra.
- Carlos...? - kérdeztem.
Erre felnézett rám. Teljesen elképedtem: Carlosnak könnyes volt a szeme.......

** Bella szemszöge **

Még mindig nem jött Edward aludni, már picit ideges voltam.
Kimentem a folyosóra és halkan bekopogtam Melodyék ajtaján. Kis idő múlva John battyogott ki kócosan és álmosan, egy szál alsóban. Csendben becsukta az ajtót maga mögött.
- Jesszusom John, te egy szál alsóban alszol? - kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, mindig.. Edward az, aki felsőt is vesz fel. De miért keltettél fel? - pislogott álomittasan. Azt hittem mindjárt előre dől és bealszik a földön.
- Uhh bocsi. Azt akartam kérdezni, hogy nem tudod merre van Edward? Még nem jött aludni és sehol sem találom.... - néztem rá aggódva.
- Micsoda? - esett le John álla. - Körülbelül egy órája hagytam ott a fürdőben. Fura..
Erre felkeltettem Kendall-t is, röviden elmeséltük neki, hogy mi a helyzet.
- Egyre jobb... Carlos sincs meg. - battyogott oda hozzánk Logan is.
- Most komolyaaan? - kezdtem egyre jobban pánikba esni.

** Carlos szemszöge **

Az iker letelepedett mellém, de nem szólt semmit csak feszülten figyelt.
- Furi... - szóltam meg.
- Micsoda? - értetlenkedett Edward.
- Hát az hogy csendben vagy. Nem is tudtam, hogy egyáltalán képes vagy rá.
- Hihi... Ez tényleg fura. - mosolyodott el, de érdeklődve fürkészte az arcom.
- Ohhh... Edward nehéz az élet. - pillantottam fel a Holdra.
- Az... But take it easy. - kacsintott rám. - Minden rendben?
- Semmi sincs rendben. - kezdtem el újból könnyezni.
Miért vagyok ilyen gyenge? Edward átkarolta a vállamat. Bele néztem a szemébe. Magam sem tudtam miért de teljes mértékben megbíztam benne, akár csak a fivérében.
- Köszi, hogy itt maradtál velem haver. Az a nagy helyzet, hogy most hívtak a kórházból... - csuklott el a hangom.

** Edward szemszöge **

Nagyon rossz volt ilyen állapotban látni Carlos-t... Ő az örök bohóc.
- Mi történt? - kérdeztem rosszat sejtve.
- A nagyink... Már egy hónapja kórházban volt... Rákkal... Nem bírta tovább... - fulladt csendes zokogásba.
- Részvétem. - néztem megrendülten. - Tudom... Ez nem annyira ideillő ilyenkor, de most már nem szenved...
- Tudom... De akkor is... - ült összetörten Carlos.
- Melody pedig még nem tudja igaz? - tapintottam rá a lényegre.
- Szerinted lett volna szívem most elmondani neki? Mikor ma nyertek? - nézett rám szomorúan.
- Igazad van... De ne halogassad sokáig szerintem. - értettem vele egyet.
- Nem fogom... Ma reggel majd elmondom neki.
-Áháá hát meg vagytok! - hallottam John harsány hangját.
- Hát te? - fordultam meg, Carlos még mindig a vizet bámultam. - Hogy találtál ide?
- A szimatom vezetett vau-vau. - kezdett el szipogni. - Egyébként meg mindenki titeket keres egy ideje. Mi történt....?
Hirtelen elhallgatott, mikor meglátta Carlos kisírt arcát. Összenéztünk, ő bólintott egyet.
- Akkor ezek szerint még egyben vagytok. Megyek és megmondom a többieknek, hogy majd jöttök... - szólt és elrobogott vissza a házhoz.
- Menjünk vissza... - szólalt meg hirtelen Carlos.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem tőle.
- Igen. Aludnom kell egy picit, hogy utána Melody szemébe tudjak nézni. - Akkor gyere Carlitos. - húztam fel a földről.
- Hey Edward... - mondta.
- Igen? - fordultam hátra.
- Nagyon jó barát vagy. Köszönöm. - mosolyodott el picit Carlos.
- Ugyan mit? - vigyorodtam el, majd visszasétáltunk a házhoz.

** Melody szemszöge **

Vidáman ébredtem fel, viszonylag korán.
Sokáig nézegettem az alvó John-t. Vajon mit álmodhat?
Ezen gondolkodtam, mikor a napsugarak megcsikizték az orromat és nagyot tüsszentettem.
- Uuuh mi történt? Ébren vagyok! - ugrott fel ijedten John.
Hangosan nevetni kezdtem.
- Bocsi... Hapciznom kellett. - kuncogtam. - Nem akartalak felébreszteni.
Erre visszadőlt az ágyra és a mellkasára húzott. A fejemet a bal oldalára hajtottam.
- Szeretem ezt hallgatni. Legszebb zene. - mondtam.
- Micsoda? - kérdezte gyengéden.
- A szívverésed. Nagyon megnyugtató. - néztem fel rá, mire ő finoman elmosolyodott.
- Nem akarok hazamenni. - mormogtam.
- Én se, de muszáj lesz. Megígérem még jövünk ide a nyáron. - kacsintott rám.
Ekkor halkan kopogtattak.
- Melody? Tudnánk beszélni? - kukkantott be Carlos. Nagyon megijedtem gondterhelt arcától......

32. Luck and trouble?

** John szemszöge **
Carlos-szal teljes nyugalomban vártuk a végeredményt.
- Úgyis simán nyerünk. - vigyorgott Carlos.
- Ennyire azért ne bízdd el magad. - csapódott mellénk Logan és James.
- Ez igaz. A csajok eszméletlenek voltak a színpadon... Döbbenetes. - szólt James is. - Egyszerűen uralták a színpadot. A fene se gondolta volna, hogy most énekeltek először együtt a közönségnek.
- Jogos. - válaszoltam. - Viszont mi jobbak, ismertebbek és Jexy-k vagyunk.
- Jexy? - pislogott Logan.
- Igen. Ez olyan, mint a Jepic vagy a Jedmazing. - vigyorogtam.
- Ahhaaa. Akkor ez olyan Jedward szó összerakás. - esett le Logannek.
- Ühümm.
- I'm Jexy and I know it. - kezdett el táncikálni Carlos.
- Azért még mindig azt mondom, hogy bármi lehet. - folytatta James ott, ahol abbahagytuk.
- Hamarosan kiderül. - dőltem hátra a székkel.
- Hopp most esel el. - száguldott el mellettem valaki, megbillentve a széket.
- Aaaah te állat, akárki is vagy! - kiabáltam a földön fekve.
- Hülye a földööön! - szólt az aki felborított majd rámugrott.
- Kössz Edward. - kezdtem el fuldoklani a gyomorszámra mért ütődés miatt.
- Egyébként most már te is a földön vagy. - mondta James fölénk hajolva.
- Én aztán nem. - vigyorodott el Edward. - Én John-on ülök.
Végre leszállt rólam és sikerült visszaülnöm a székre. Oldalra pillantottam. A lányok kipirult arccal várták az eredményt, Mel fel-alá járkált.
Olyan gyönyörű volt.
- Na mi van bratyó, csak úgy csillognak a szemeid. - huppant le az ölembe Edward.
- Csak... Hogy lehet egy lány ilyen szép?
- Uuuuh Johnny-t tényleg eltalálta Ámor nyilacskája. - közölte velem vigyorogva.
Erre lelöktem.
- Naaa ezt most miért kaptam? - tápászkodott fel fájdalmasan. - Épp hozzáakartam tenni, hogy tökéletesen tudom mit érzel, mert Eddy is bezúgott.
- Jól van na, bocsi.. - vigyorodtam el, majd összeölelkeztünk.
- Heey! Mindenki ide! Kezdődjék az eredmény hirdetés! - hallottuk a Chris hangját.
** Alessa szemszöge **
A csajok elképesztően izgultak, a műsorvezető pedig szándékosan húzta az idegeket... Tipikus.
- Jaaaajjj Alessa nem bírom. - pattogott mellettem Melody.
- Nyugi. - ölelgettem meg.
- Nem akarok gatyát mosni. Ezek után nyernünk kell. - izgult Bella is.
Már mindketten az én kezemet szorongatták. Azt hiszem hamarosan el fog törni.
- Nyugodjatok meg, a Bellody fog nyerni. - lépett hozzánk édesem és egy puszit nyomott a homlokomra.
- De Kendizzleee. - nyavajgott Melody.
- Mondja már ki mert a végén idegösszeroppanást kapnak. - mutogattam rájuk.
- Akkor majd diliházba zárjuk őket és máris nyugisabb lesz az életem. - súgta a fülemben Kendall.
- Hallottam. - ugrott a hátára Bella és összekócolta.
- Jó, tudod hogy nem gondoltam komolyaaan. - szaladgált nevetve Kendall Bellával a hátán.
- Persze Schmidt, ebből már nem magyarázod ki magad!
És ekkor megszületett a eredmény...
** Melody szemszöge **
- És a nyertesek nem mások mint aaaaaaaa.... - feszülten figyeltem, Bella is visszakeveredett hozzám.
- Mondd már ki! - préseltem ki magamból halkan. Bellával összeölelkeztünk, úgy vártuk.
- A győztes a BELLODY páros! Méghozzá nem is akármilyen arányban! 61%-os szavazati arányuk lett! Hatalmas tapsot nekik! - hallottuk a nevünket.
Sikítozva szaladtam fel a színpadra, míg Bella döbbenten kóválygott utánam.
Annyira igyekeztem, hogy sikeresen elbotlottam a lábamban és ha John nem kap el, eltanyálok. Várjunk csak... John?
Zavarodottan pislogtam felé.
- Gratulálok Gumibogyóm, tudtam hogy menni fog. - csókolt meg.
Ekkor vettem észre hogy az egész csipet - csapat minket ünnepel itt a színpadon.
- Hey skacok, ez nem az X-faktor, csak egy karaoke verseny volt. - jött zavarba Bella.
- De akkor is. - vettek minket a vállukra.
Csak drága bátyuskámat nem találtam sehol, hiába kerestem a szememmel.
- Hol van Carlos? - kérdeztem Jamestől aki engem cipelt.
- Öhm nem tudom... Szerintem kiment WC-re.
- Hát oks... - estem gondolkodóba, de a buli hamar elterelte a gondolataimat.
** Edward szemszöge **
Egy körül estünk haza. Mindenki elment aludni. Csak én meg John tökörésztünk a fürdőben. Egyszer csak magam se tudom miért, de ezt mondtam:
- John, vigyázz meg ne vágdd magad!
- Ohhh a franc... Elvágtam a szám felett. - nézegette a vérző arcát John, majd lerakta a borotvát. - Ne vágjam meg magam... Hát kössz Ed. Kimondod és utána abban a pillanatban... Anyám.
Hallottam, hogy puffog én pedig gurultam a nevetéstől.
- Mi olyan vicces? - battyogott be álmosan Melody.
- Ha te azt tudnád... - nem bírtam beszélni.
- Ez a baj. - mutogatta John a még mindig vérző arcát.
- Uuuuh Nyuszó mit csináltál? - kerekedett ki Mel szeme, majd odasietett és lemosta a borotvahabot John arcáról majd bekente a bibit valami kenőccsel, miutàn puszit lehelt rá. - Na jobb?
- Sokkal, köszönöm kis védangyalom. Amúgy az történt, hogy megvágtam magam. Pont abban a pillanatban mikor Edward azt mondta, hogy el ne vágjam az arcom... - magyarázott szerencsecsomag ikrem.
- Megijesztetek... Komolyan. - pislogott ránk álmos döbbenettel Mel. - Ikrek... Na jó én léptem aludni.
- És nélkülem? - futott utána John.
Én is lassan indultam vissza, mikor látom hogy rezeg valakinek a telója a nappaliban, ha jól láttam Kendall-é volt. Megnéztem, Carlos hívta. Mi? Carlos nincs itt velünk? Rosszat sejtve felvettem a telefont............

31. Karaoke and other things

**Bella szemszöge**

Teljesen elment a kedvem a bulizástól csak figyeltem ahogy táncolnak a többiek. Majd Kendall csapodott le mellém.
- Mi van hugi?
- Nincs kedvem a bulihoz. - húztam el a szám.
- Nekem sem,gyere menjünk le a partra. - mondta, majd nevetgélve lesétáltunk a partra, párszor vízbe fojtottuk egymást mint mindig. Majd kifulladva leültünk a homokba. Egy óriásit sóhajtottam mikor bele gondoltam, hogy éjjel Edward mellé bújhatok.
- Aaaj Kendall,miért ilyen tökéletes ez a srác? - kérdeztem.
- Én? Ennyire tökéletes lennék? -erre vállba bokszoltam.
- Edwardról beszélek te barom.
- Jaaah,szereted mi?
- Az nem kifejezés, ő annyira tökéletes, és őrült és amikor meglátom a szívem kihagy egyet, és elmondhatatlan érzés amikor megcsókol. Életemben nem csókolt még meg így srác.
- Atya ég, te tényleg szerelmes vagy. - tapogatta meg a fejemet.
- Héééj,ne tagadd hogy te is az vagy.
- Ki mondta hogy tagadom? Alessa olyan,....más.
- Más? Találhattál volna szebb kifejezést is.
- Úgy értem hogy nem olyan mint a többi csaj. A többi csaj azért szeret mert benne vagyok a BTR-ben. Alessa meg észre veszi amit senki más.
-A két Schmidt, aki mindig azt hitte az igaz szerelem nem létezik most maguk tapasztalják meg a szerelem csodáit. - néztem fel az égre.
- Vicces. - mosolyodott el Kendall is. - Egyébként tudtad, hogy James még mindig érez valamit Melody iránt?
- Hát csak sejtettem. - bólintottam. - De nehogy be merjen zavarni, mert megverem.
- Hát nem tudom... - vakargatta a fejét Kendall. - De ha jobban belegondolok John és Melody nagyon összeillenek.
- Kik illenek össze? - huppant le mellénk James.
"Emlegetett szamár. " - gondoltam magamban, majd kuncogni kezdtem.
- Min nevetsz hadd nevessek én is? - nézett rám Kendall.
- Semmin.
- Azért jól elkuncogsz azon a semmin. - vigyorodott el James.
- Tudod, akinek nincs agya az mindenen tud nevetni. - magyaráztam.
- Uuuuuh Bella végre beismerte..
- Sose tagadtam. De ettől még cuki vagyok. - mondtam.
- Big EGO. - nevetett Kendall.
Visszaszóltam volna neki, de ekkor Melody szaladt felénk lelkendezve.
- Bellaaaaaaaaaaa!
- Mondjaaaaaaaaad! - csodálkoztam rá.
- Mondd hogy van kedved legyőzni a John és Carlos párost.
- Öhm... Persze. De miben? - néztem nagyot, de addigra Mel már ráncigált maga után.
- Na ez érdekesnek hangzik. - futottak utánunk a fiúk.

** Melody szemszöge **

- Na nem. Én oda fel nem állok. - hátrált még egy lépést Bella.
- De igen felfogsz... - tuszkolta előrébb Kendall.
- Jajj Bells, hisz az csak egy dal. Naaa... Az én kedvemért. - pislogtam rá szépen.
- De nem.. Mel fejezd be ezt a nézést. Sokan vannak... - tekintgetett a színpad fele ijedten.
- De nem lennél egyedül, hisz Mel is veled fog énekelni. - tette hozzá Alessa.
- Meg gyönyörűen énekeltek együtt. - bíztatott minket Logan is.
- Kérleeek Bella. - ölelgettem. - Nem akarom egy hónapig a mocskos alsójukat mosni, már pedig ha elveszítjük ezt a fogadást az lesz.
- Jó... De Mel kérlek ne hagyd hogy besüljek. - egyezett bele végül Bella.
- Ígérem. - mondtam, majd a levegőbe ugorva lepacsiztunk.
Ekkor Edwardot láttam felénk futni, majd megcsókolta Bellát.
- Sok sikert Kicsim. - mondta neki bíztatóan, majd felém fordult. - John is küld neked egyet, de ha nem haragszol nem adom át.. Majd te behajtod rajta.
- Még jó. - vigyorodtam el. - De előbb még lemosom karaoke-ban.
Egyszer hatalmas ovációt hallottunk.
- És most hölgyeim és uraim az est kihívói: Carlos Pena a Big Time Rush együttesből, valamint John a Jedward duóból. - hallottuk a házigazdát. Szavaira mindenki sikongatni és tapsolni kezdett - Akkor hát kezdjük!
A konference leszaladt a színpadról, a másik két bolond pedig fel rá.
- Meg kell hagyni jól csinálják együtt. - mondta James.
- Wooow. John nélkülem is fel tud lépni? - nézett Edward.
A számnak hamar vége lett. Oldalra néztem és láttam hogy Bella milyen ideges.
- Bells, nyugi. - simogattam meg.
- Ééés most következzenek a kihívott felek: Melody Pena és Bella Schmidt.
Itt az idő. Magabiztosan fellépdeltünk a kis színpadra. Minket is megtapsoltak bár annyira nem mint a srácokat.
- Sziaaaa mindenki! - ragadtam magamhoz a mikrofonom. - Készen álltok egy kis bulira?
A tömeg felmorajlott.
- Akkor kezdjük, remélem mindenkinek ismerős lesz a Freak the freak out című szám. - lendültem bele és láttam, hogy Bella is jobban érzi magát.
Elindult a szám, én kezdtem.
- Are u listening? Hear me talk, hear me sing....
- Open up the doors, easy less, easy more. - csatlakozott Bella is.
A közönségünk egyre lelkesebb lett, az ováció pedig egyre hangosabb.
Bellával egymásra mosolyogtunk.
- It's freak the freak out! - fejeztük be a számot.
Elképesztően sok tapsot kaptunk. Feldobódva szaladtunk vissza.
- Két elképesztő előadást hallhattunk!! Most pedig gyerünk szavazni a párosokra, John&Carlos vagy pedig Bellody? Hajrá! - mondta be Chris (mint megtudtam a műsorvezető srác nevét). 
Kezdődhetett a szavazás.....

30. Night

** Bella szemszöge **

Ez a pár óra nagyon hamar elment. Mel, az ikrek és én kimentünk fürödni a tengerbe.
- Uuuu kezdjünk el játszani birkozósat. - kezdett el fröcskölni minket Edward.
- Tetszik az ötlet. - vigyorodott el John is. - Mel mássz fel a nyakambe.
- Dehogy mászom, el se bírsz. - pislogott nagy szemekkel Melody, miközben én már fenn voltam Ed nyakában.
- Ugyan már, Bébibogyóm. Ha Edward elbírja Bellát, akkor majd pont én nem foglak téged? - nézett felénk az idősebbik iker.
- Mi?! Nem vagyok én nehéz Joooohn. - kaptam fel a vizet és kiugrottam Edward nyakából egyenesen Johnra.
- Ez gyors menet volt nem gondolod? - kérdezte vigyorogva Mel Edwardtól, mikor felkászálódtunk a víz alól.
- Na ja... Akkor eddig nekünk van egy pontunk. Akár fel is adhatjátok.
- Uuuuh még mit nem. - kiáltott fel Melody és rögtön John nyakában termett.
A vége eredmény döntetlen lett.
Jó kedvvel battyogtunk be késő délután a házikóba. Már messziről lehetett hallani a nevetést.
- Ezek már elkezdtek inni nélkülünk? - ráncolta a homlokát Edward.
- Nektek inni sem kell, így is elég idióták vagytok. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Azért te sem panaszkodhatsz. - vigyorgott John.
Melody épp futott vissza velünk szemben, mert előrement leellenőrizni a terepet.
- Nos? - kérdeztem. Melody épp az oldalát fogta a nevetéstől.
- Celebrity Big Brother-t néznek épp, azt az évadot amiben ti vagytok srácok. - fulladozott.
- OMG... Ez komoly? - kerekedett  ki az ikrek szeme.
- Igeeeen. Na gyertek már, nem akarok lemaradni. - húzott minket maga után Melody.

** Melody szemszöge **

- Auch... Ez nekem fáj. - hallottam Kendall hangját.
- Mi? - rohantam oda James laptop-jához. Erre az orrom elé tolták a képernyőt.
Épp Edward bikinivonalát gyantázták le.
- Atya úristen, Edward. - néztem kikerekedett szemekkel. - Juuuuujjj... Amilyen arcot vágsz. Neee. Ez nekem rossz.
- Képzeld el nekem milyen volt. - forgatta a szemeit Edward. - De Johnnak se volt sétagalopp.
- De miért kínoz titeket? - kérdezte Alessa.
- Mert szépítkezős napot akart tartani, és olyan szépen nézett, hogy nem tudtunk nemet mondani. - vigyorgott John.
- Aha. De azok a kövek tetszenek. - mondta Carlos.
- Ha akarod mi is csinálunk neked oda egyet. - szólt Bella.
- Hozzam a gyantát? - kontrázott rá Alessa is.

- Aaaaa, hagyjatoooook! - futott el előlünk drága bátyuskám ijedten.
Mikor mellém ért egy laza mozdulattal kigáncsoltam.
- Anyám, mekkorát borul Carlos. - kezdett el szakadni Logan.
- Ezt még visszakapod hugi. - tápászkodott fel fájdalmas arccal Carlos.
- Most nagyon megijedtem. - fordítottam hátat neki, mire ráugrott. - Carlooos szállj le nehéz vagy!!!
Végül is James szedte le rólam, idióta bátyámat.
- Skacok indulni kellene! - szólt Kendall.
- Hova is? - hirtelen nem esett le miről beszél.
- Nem valami bulit emlegettetek?
- Ja deee. - csapott a homlokára Bella. - Irány egy szoknyáért!
Johnnal berobogtunk a szobába. Előkerestem a kedvenc pánt nélküli USA mintás szoknyámat, majd várakozóan Johnra néztem, aki az ágyon üldögélve figyelte tevékenységemet.
- John... - szólaltam meg.
- Hmmm? - nézett rám csodálkozva.
- Szeretnék öltözni.
- Csak rajta. -vigyorodott el.
- De.... Na mindegy. - kezdtem volna tiltakozni zavarba jőve, de inkább elfordultam, feladva a harcot.
A fürdőruhám melltartó pántjával szórakoztam, mikor éreztem, hogy valaki kioldotta.
- Köszi, Édes. - fordultam meg, hogy megpusziljam, mire hirtelen magához rántott, a felsőm a földre hullott.
- Öööö... Bocsi. - hallottam egy ajtó csapódást.
- Ez ki volt? - lettek tányérnyiak a szemeim. Majd gyorsan felöltöztem, míg John kiment meglesni.

** Edward szemszöge **

Na én is a legrosszabbkor tudok benyitni mindenhova.
- Edward! - futott felém John. - Te nyitottál ránk?
- Öööö igen, bocsi. Eskü, menjetek szobára. - mondtam zavaromban.
- Nem ott voltunk? - forgatta a szemeit John. - De egyébként mi baj van?
- Semmi csak Bella szépen kiküldött mert hogy öltözni akar.
- Aha... Ismerős szitu. Csak én nem hagytam magam.
Fél óra múlva már mindenki indulásra készen állt, kezdődhetett a buli. James és Logan előbb mentek ki.
- Hey Melody meg a többiek! Gyertek.........!! - futott felénk Logan lelkendezve.

29. Lazy day

** Melody szemszöge **

Nem ébredtem jól. Még akkor sem, hogy délután kettőkor még javában szundikáltunk. Igen egyszerű oknál fogva....
- Melody, Melody, Melody, Melody.... - ugrott rám valaki.
- Akárki vagy is hagyjál. - morogtam, majd a párnát a fejemre húztam. Viszont az a valaki leszedte rólam.
- Tudom, hogy mozgalmas és hosszú éjszakád volt, de mi meg éhesek vagyunk és Logan még nincs fenn, hogy főzzön nekünk délutáni reggeliiiit.
- Jól van Eward, még öt perc. - pislogtam álmosan, mikor végre rájöttem, hogy ki zargat.
- Dehogy kapsz még öt percet. Egyébként cuki a Jedward-os bugyid.
- Aaaa.... Teszed le rögtön?! - ugrottam fel a takaróval magam körül égő piros arccal. Láttam, hogy Edward épp érdeklődve vizsgálgatja a ruhadarabot. Másik kezembe ragadtam a párnámat és püfölni kezdtem. - Add ideeee!
- Jó, de majd csak ha felkelsz! - ugrott el előlem az iker.
- Nem látod, hogy már sikerült felébresztened? - mordult fel John is. - Légyszi add vissza neki, hadd öltözzön fel és adja vissza a takarómat.
- Ő bezzeg aludhat tovább mi? - mutogattam a másik iker felé felháborodottan.
- Igen. De ő nem is tud olyan finoman főzni mint te. - puszilt meg Edward, majd vissza adta  a fehérneműmet.
Szépen lassan felöltöztem, mert rájöttem, ha akarnék se tudnék tovább aludni. Ráhajítottam az alvó John-ra a takarót, aki elégedetten húzta magára.
- Ezért még kapsz John Grimes. - hajoltam oda a füléhez.
Erre hirtelen magára rántott.
- Igen? Hajnalban még nem voltál ilyen morcos. - vigyorgott kajánul.
- A szemtelen mindenedet. - mosolyodtam el, majd lágyan megcsókolt.
- Na menjél, mert még szétszednek. - lökött meg finoman.
Kibattyogtam a szobából. A kicsi nappaliban összesen csak Edward, Bella, Carlos és James üldögélt.
- Hát a többiek? - nézegettem a kicsiny csapatot.
- Még javában alszanak. - mondta James.
- Aha... Jó világ. Bezzeg engem fel kellett kelteni. Miért nem tud Bella főzni?
- Na nem.... Melody emlékezz csak vissza mikor legutóbb megpróbáltam...
- Arra én is emlékszem. - szólalt meg Carlos. - Körülbelül a fél konyha romokban hevert.
- Ez jogos... - sóhajtottam fel, majd neki láttam a főzöcskézésnek.



** Kendall szemszöge **

Arra keltem, hogy figyelnek. Oldalra fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem. Alessa épp akkor csukta be.
- Tudom, hogy ébren vagy. - szóltam finoman.
- Ooops. Bocsi, nem akartalak felkelteni. - mosolyodott el.
- Mióta nem alszol Baby? - kérdeztem. - Meg miért figyelgettél?
- Egy negyed órája keltem fel. És mert miért ne? Amúgy csak nézegettem, hogy milyen aranyosan alszol. Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy mellettem. - nézett rám még mindig mosolyogva. Esküszöm ezek a szemek megőrjítenek.
- Az mindjárt más. - húztam közelebb magamhoz, majd megcsókoltam. Nem akartam elengedni soha többé.
Hangos ajtó csapódás zökkent ki minket, majd kiabálást hallottunk.
- Na jó, ezt meg kell néznem, hogy mi van. - szóltam és kiugrottam az ágyból.
A nappaliban a mérges John- t találtam.
- Szerintetek ez vicces? - kiabált hangosan.
- Hey emberkék mi a gubanc? - jött le álomittasan Logan is.
- Majd én megmondom: valamelyik elmebeteg kicserélte a samponomat testápolóra. Most nézd meg. - mutogatott a hajára.
- Az szép. - gurult a nevetéstől Edward.
Egyszer csak valaki átkarolt hátulról.
- Miről maradtam le Kendizzzle? - kérdezte Alessa.
 - John testápolóval mosott hajat, ami ha jól nézem Melody-é.
Erre John fennakadt egy pillanatra.
- Mel? - fordult felé döbbenten.
- Igen az az enyém. Azt hiszem tegnap hagytam benn a samponod mellett. - szólt megszeppenve Melody. - Mondtam volna előbb is, de azt hittem felnyársalsz. Így megvártam míg kidühöngöd magadat. Bocsi...
És elővette a kiskutya szemeit. John megkeményedett vonásai rögtön felengedtek.
- Ohhh te bolond leány. - ölelte magához.
- Akkor most hogy mindenki ébren van végre, mi a programunk erre az utolsó délutánra? - vetettem közbe.
- Egy biztos... Este buli lesz a parton. - kacsintott Bella.
- Addig meg ejtőzünk. - szólt Logan is.
Így kezdődött a nyaralás utolsó napja. Izgi estének nézünk elébe, gondoltam miközben Alessával kimentünk a partra.........

OH MY GOSH

OMG! OMG!! OMG!!!

Kedden értük el a 2000 oldal megjelenítést és ebben a pillanatban lett meg 3000! :O Hihetetlenül fantasztikusak vagytok, Rusherek, Jedwarderek és JedRusherek!!
Incredible! I can't believe it. 4 nap alatt 1000 megtekintés.
Imádlak titeket, most nagyon meghatottatok! :'D
Luv ya, All!
Köszönöm, hogy olvastok.
Köszönöm a biztató és kedves kommenteket.
Köszönöm, hogy egyáltalán vagytok! :)

És igen, a ma esti érzelem kitörésem is meg volt. :9
Bébibogyimnak meg üzenem, köszönöm hogy még mindig ennyire lelkes olvasóm és hogy itt van nekem ;) <3

Xoxo, Nani

Sorry (közérdekű)

Hi All!

Apróbb technikai bakik léptek be, amit igyekszek drága barátnőm segítségével korrigálni. (Mint pl a 19. rész )
Viszont az hogy a sorrend megcsúszott, sajnos nem helyrehozható. Így beszámoztam egyes részeket, hogy ne keveredjetek bele. :S

Sorry, Babes.
Remélem, ez nem fog titeket zavarni az olvasásban. :( :)

Xoxo, Nani

28. Some complications

- Akkor hát... Bolond banda, ideee! - kiáltottam el magam.
- Na mi az Bella? - szaladt oda Carlos.
- Mivel sokan éhesek vagyunk, így szerintem bemehetnénk a legközelebbi városba kajáért.
- Szuper ötlet, én vezeteeeek. - pattant be a kocsiba James.
- Öhm... Nem azért, de nem kéne valamit magadra kapnod?- kérdezte Mel.
- Ez jogos. - kezdett el szakadni James.
Negyed óra múlva sikerült elindulni.
- Mikor érünk már odaaaa? - nyafogtak az ikrek, amihez Carlos is lelkesen csatlakozott.
- Még csak harminc perce vagyunk úton.. Nyugi. - szólt Kendall.
- De pisi lesz. - nézett kikeredett szemekkel Carlos.
- Jó... Akkor megállunk. - szólt James, majd félrehúzódott.
Carlos olyan sebességgel vetődött ki a kocsiból, hogy azt hittem felborulunk.

** Melody szemszöge **

- Na sikerült? - kérdeztem érdeklődve bátyusomat.
- Az nem kifejezés... - dőlt hátra megnyugodva.
- Uuuuh... Akkor biztos kiégette az egész bokrot. - szólt Edward.
- Mi? - nézett rá döbbenten Carlos.
- Szerinted is savat pisil? - nézett Logan komoly arccal.
- Miért, nem? - mondta Ed, majd lepacsiztak.
- Jó, ti megint hülyék vagytok. - forgattam a szemeimet.
- Te meg még mindig. - vigyorodott el James.
- Ha nem te vezetnél Maslow, és nem félnék attól, hogy fának megyünk, most belerúgtam volna a székedbe. - mondtam neki biztatóan.
- Rendes vagy, mondták már?
- Te meg bolond. - nyújtottam ki a háta mögött a nyelvem, mire John szájában találtam magam.
A csók után csak ennyit szólt.
- Biztos egyedül érezte magát, hogy így kikandikált a szádból.
Alig bírtam megállni röhögés nélkül.

** James szemszöge **

Miutám háromszor eltévedtünk, hajnali fél egyre csak beértünk a városba.
- Na és most hova? - kérdeztem.
- Itt egy McDonald's ez tökéletes lesz. - mondta Logan, majd leparkoltam.
Úgy rontottunk be az étterembe mint egy marhacsorda. Mindenki bőségesen feltankolt és körülbelül negyed órán belül eltüntettünk mindent.
- Add ide, az az én játékooom. - kiabált egymással John és Edward.
- Nem adom, neked is van.
- De az nem olyan jó, meg másmilyen.
- Ki hagyta nekik hogy Happy Meal-t is vegyenek? - kérdezte Kendall.
A vége az lett, hogy Bella kicseréltette a pénztárossal a másik játékot, aki már idegesen tekintgetett felénk.
Megkönnyebbülten zárt be utánunk.

** John szemszöge **

Úton hazafele szinte mindenki a telóját birizgálta, kivéve Melodyt aki békésen elszundított az ölembe hajtva a fejét. Alvó kis angyalom.
Egyszer csak azt vettük észre hogy rángatózni kezdtünk, majd megállt a kocsi.
- Uhhm... Nem akarok ünneprontó lenni de nekünk nem haladnunk kéne? - szólalt meg Edward.
- Wow, erre magadtól jöttél rá? - kérdeztem tőle.
- Ahaa.
- Defektet kaptunk. - szállt vissza a kocsiba Kendall. - Ki tud kereket cserélni?
- Én. - szólt Logan, majd tíz perc múlva készen is voltak.
Háromkor értünk haza, én karban vittem be Melodyt mert még mindig aludt.
Mindenki elvonult a szobájába.
Gyengéden fektettem az ágyra nehogy felkeltsem.
Elmentem megmosakodni, mire visszaértem Melody az ágyon kuporgott ébren.
- Mi baj Kicsim? - kérdeztem aggódva.
- Rosszat álmodtam. Azt hogy eltűntél az életemből és sose láttalak viszont. - kezdtek el potyogni a könnyek a szeméből. Erre átöltem őt és gyengéden megcsókoltam.
- Nem foglak elhagyni. - nézte bele a szemébe. - Nem akarok olyan dolgot tenni ami ennyire fáj neked.
Erre szorosan hozzámbújt és a hátamra döntött. Szenvedéllyel teli csókot váltottunk majd lassan elkezdte levenni rólam a felsőm.....
The summer's looking hot with a girl like u!