25. Nothing even matters

- Na mi ez az ölelkezés? - sétált vissza az asztalhoz Bella. - Engem meg kihagytok belőle. Cccc...
- Gyere ide te ölelés hiányos. - rántotta Edward közelebb.
- Kapsz egy iker-ölelést, csak győzzél levegőt venni utána. - vigyorogtam rá, majd megöleltük.
- Uuuh... Nem.. Kapok.. Levegőt. - szuszogott miután elengedtük.
- Mi szóltunk. - vigyorgott gonoszan Ed.
- Na kössz. - tette a durcásat Bella majd elfordult az ablak fele.
- Tudom hogy nem is duzzogsz. - böködte meg Edward, majd elbizonytalanodott a hangja. - Bella? Naaaa Édesem tudod hogy szeretlek. - ölelte át a lányt majd puszikat adott neki.
Erre Bells kissé oldalrafordította a fejét, pont úgy Edward megtudta csókolni.
- Na jó, szerelmetes kismadaraim, én leléptem. - álltam fel az asztaltól.
- Mi? Miért? Még nem is hozták a pizzát. - pislogtak rám zavartan.
- Mert feleslegesnek érzem magam. És.... - emeltem fel az ujjam hogy ne vágjanak közbe. - Van egy kis dolgom.
- Rendben John menjél. - szólt az ikrem, Bellába folytva a szót, mire az csúnyán nézett rá.
Hazafele vettem az irányt. Egyszer csak érzem hogy rezeg a telóm. Edward írt.
"Ha nekem nem hiszel, beszélj vele. Xx"
** Melody szemszöge **
Lázasan pakolásztam, épp John cuccait kezdtem volna csomagolni, mikor megakadt a tekintetem egy aranyos Bolondos dallamok pólón. Mélyen beszívtam a levegőt, John illata volt. Felvettem magamra, és eldőltem az ágyon picit Twitterezni meg zenét hallgatni, a pakolást későbbre halasztottam.
Egyedül voltam ebben a nagy házban. James elment egy órája, mert fotózása van, Kendall Alessával van a parkban, Logan és Carlos fiús napot tartanak, az ikrek és Bella meg moziban.
Én meg picit relaxálni akartam. Felálltam az ágyról, mert a fülhallgatóm az asztalon hevert. Mikor visszafordultam, szerencsésen bevertem a kis lábujjam.
- Auch... - kiabáltam ugrálva.
Végülis sikerült ledőlnöm az ágyba fülhallgatóval a fülemben. Pillanatok alatt bealudtam.
Arra ébredtem fel, hogy lefejeltem valamit.
- Ááá ez nagyon fáááj. - nyöszörögtem, majd kinyitottam a szemem.
- Nekem mondod? - látta magammal szemben Johnt aki a homlokát dörzsgette. - Azt hiszem tökkel ütött lettem.
- Ennél is jobban? - pislogtam rá - Egyébként mit csinálsz itt? Nem moziban kéne lenned?
-Eljöttem mert hiányzott a barátnőm. - csókolt meg.
- Aranyos vagy John. De mit dugdosol a hátad mögött? - vettem észre hogy milyen rendellenesen tartja a kezét.
- Öhm... Ezt neked hoztam. - nyújtott át egy élénk piros rózsaszálat.
- Nahát... Ez gyönyörű... Köszönöm John Grimes. - néztem meghatottan azokba a gyönyörű szemekbe. Majd ismét megcsókolt.
- Nincs mit Cukorborsóm. Egyébként az az én pólóm?
- Igen. Nekem úgyis jobban áll. - nyújtottam felé a nyelvem.
- Kis egoista. - vigyorodott el. - Viszont igazad van. Nélküle egyébként még szebb lennél.
- Ejnye Grimes. Rosszaságokon töröd a buksidat. - mosolyodtam el.
- Ugyan... Ez nem rossz. - vigyorgott még mindig. Hirtelen elkomorult.
- Mi baj Manó? - simítottam végig az arcán és egy pillanatig belehajtotta a fejét a tenyerembe.
- Csak.. Ááá hagyjuk is. - bátortalanodott el.
- De kicsim... Tudod hogy mindent elmondhatsz nekem. Kérlek bízz bennem.
- Azt szeretném... Hogy miért engem választottál? Mit láttál bennem? James ezerszer jobb pasi...
Egy pillanatig döbbenten pislogtam.
- Jajj te butusom... Honnan jött ez ide? - csóváltam meg a fejem. - Igen... James jó pasi, de közel sem annyira mint te. Veled mindig is egy hullámhosszon voltam, gyengéd vagy, kedves, hiperaktív, vicces és olyan bolond mint én. Mellesleg őrülten helyes vagy. És én soha, de soha nem foglak elhagyni. Nekem te vagy a mindenem és nem fogsz egy könnyen megszabadulni tőlem. - fenyegettem meg viccesen, majd magamhoz szorítottam.
- Ááh segítség! Fogva tartanak, hogy fogok így megmenekülni?! - kezdett el kiabálni.
- Hey csendet odaát! - hallottam a másik szobából Kendall hangját. Ezek szerint hazaért. - Valakik aludni akarnak.
Erre hangos kacagásba kezdtem mire John egy csókkal fogta be a számat.
- Hmmm... Vissza szeretném kapni a Bugs Bunny-s felsőm... - majd lassan húzni kezdte rólam lefele....
** Kendall szemszöge **
Hamar elérkezett a péntek, mindenki lázasan kereste a maradék cuccát.
- Kendaaaaall! - kiabált Alessa. - Itt hagytad a fürdőgatyádat!
- Oh f*ck... - mérgelődtem. - Ti meg miért nem pakoltok? 3 óra múlva indul a gép. - förmedtem Melodyra, Johnra és Jamesre.
- Mert mi észlénykém nem az utolsó pillanatban álltunk neki. - nyújtott nyelvet John.
- Uuuh... Egy kis ész is szorult drága ikrem a bucidba? - nézett rájuk Edward. - Az nekem miért nem jutott?
- Mert én vagyok az idősebb és mert nem az én agyamból pattant ki, hanem Melodyéból.
- Ooohaa... Ki vagy te és mit csináltál a hugommal? - tapogatta meg Carlos Mel homlokát, aki erre sípcsonton rúgta. - Auch... Még is te vagy az.
Végre el tudtunk indulni. Irány Brazilía!