70. A strange birthday

** Kendall szemszöge **

Lustán a hátamra fordultam. Ma végre egy laza napunk volt, így nem kellett korán kelnünk.
Oldalrafordítottam a fejem és döbbenten konstatàltam, hogy egyedül fekszem az ágyban - jobban mondva Alessa térfelén csak egy papírcetli árválkodott. Felvettem és elolvastam az üzenetet.
"Édeske! Bellával és Lily-vel a városba mentünk, majd késő délután jövünk!
Addig is legyetek jók!
Puszi,
Alessa"
Remek... Lebattyogtam a konyhàba és csináltam magamnak egy kakaót. Öt perc múlva James is csatlakozott.
- Csodaszép reggelt! - köszönt hatalmas vigyorral.
- Neked is. - néztem rá csodálkozva. - Miért ez a nagy jó kedv?
- Szerelmes vagyooook. - ragyogtak a szemei. Elvigyorodtam.
- Igen? Ki az a szerencsétlen... Akarom mondani szerencsés? És hol találkoztatok? - faggattam kíváncsian.
- Hát az igazat megvallva még soha nem találkoztam vele... - kezdte, nekem meg leesett az állam. WTF?! - De akkor is az enyém lesz. Gyönyörű a csaj! A haja, a szeme, aaaaa... Szóval minden.
- James... Haver... Egy olyan lányt akarsz meghódítani aki talán azt sem tudja, hogy a világon vagy? Mégis, ki az? - néztem nagy szemekkel.
- Jessica Booth. Ahw, Jessica... - ült le ábrándos tekintettel James.
- Miért emleget James egy modelt és ül úgy, mint aki mindjárt elcseppen? - sétált be Logan is. - Egyébként sziasztok!
- James szerelmes a csajba. - válaszoltam. - De mèg nem is találkozott vele.
- Mindent értek. - bólintott Logan. - Sosem fog kinőni az ábrándokból.
- De igenis fogok vele találkozni! - fakadt ki James. - Írtam neki egy e-mailt tegnap és válaszolt rá! Elfogadta a randi meghívásomat! Igaz, hogy csak 63-szorra....
- Szerintem már nem akarja, hogy veled legyen tele a mail fiókja. - röhögött Logan, mire James lendületesen hátbavágta.
Már ott hemperegtek a padlón.
- Ugyan skacok, elég legyen! - próbáltam szétszedni őket, de nem sikerült. Így fogtam magam és átmentem a nappaliba.
Ölbe kaptam a laptop-om és rákerestem a csajra. Szép lágy volt és természetes. Nem volt agyonsminkelve, vagy agyondiétáztatva. Magamban sok sikert kívántam Jamesnek, hisz aranyosnak tűnt a csaj.

** Melody szemszöge **

- Carloooos! - ordítottam el magam, mikor reggel a szememet kinyítva őt találtam magam mellett John helyett. - Mi s francért fekszel itt?
- Fedezem John-t. - mormolta, majd magára húzta a takarót.
- Hogy mi?? Hol van John...?! - böködtem a paplankupacot. Persze, fel se vette.
Végre találtam egy kis rést és erőteljesen oldalbaböktem bátyuskámat.
Ha távolugró versenyző lett volna, egész biztos nyer, hisz helyből 3 métert ugrott.
- Fene a hegyes körmeidet Melody! Most nézd meg milyen lila lett! - mutogatta az oldalát.
- Hol van John? - engedtem el a fülem mellett a nyavajgását.
- Mit tudom én. Azt mondta dolga van... Meg hogy feküdjek be melléd, nehogy ideje korán felébredj. De nem tudom mire célzott. - mondta Carlos majd duzzogva elvonult.
Tanácstalanul néztem utána. Nem sokáig kellett Manócskàm rejtélyes eltűnése miatt törnöm a fejem.
10 perc múlva egy egész rózsabokor mászott be a szobámba, én pedig kishíjján hanyatt estem az ágyról az önállóan mozgó növényzet láttán.

- C-c-carlos! Bátyus! Támadnak a növények! - nézegettem kikerekedett szemmel a rózsaszín virágokat. Ahogy egyre közelebb jött észrevettem az ismerős szőke tincseket.
- Várjunk egy picit... John? - próbáltam a alulról a rózsák mögé kukucskálni.
- Boldog születésnapot egyetlen drága Melody-m! - hallottam a hangját.

- Köszönöm szépen. - vettem át csodálkozva és zavartan a virágokat- Eszméletlenül jó illata volt a csokornak. Alig bírtam a kezemben tartani olyan hatalmas volt a szülinapi csokrom. Kicsim megkerült és megpróbált egy csókot adni. de csak egy puszi sikeredett ki belőle. - Egyébként köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy születésnapom van... Teljesen kiment a fejemből. Azt se tudtam eddig, hogy ma július 26-a van.
- Jajj te szédült nőszemély. - kacagtak rajtam Carlos-szal.
Az én meglepetésemet este kapod. - ölelt meg bátyusom.
-  Nem sokára itt lesz Edward is, hogy felköszöntsön. - kuncogott John, mint aki valamit már tud, amit én nem is sejthetek.
Épp ekkor kopogtattak.
- Falra festett iker ördög. - mosolyodtam el, majd mentem ajtót nyitni. Ám az ajtóban nem Edward állt, hanem két rendőr.
- Hilary Adams? Le van tartóztatva illegális drog csempészetért. Jogában áll hallgatni, bármi amit mond felhasználható ön ellen a későbbi bírósági tárgyaláson... - mondta az egyik.
Az agyam teljesen kikapcsolt. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, mit csinálnak velem. Nem... Én nem Hilary Adams vagyok. Tiltakoznom kellett volna, de nem tudtam, a sokk megcsomóztam a nyelvemet. Majd hirtelen kattant a bilincs.

John és Carlos rohantak ki a szobából, mikor Edward helyett egy rendőr ment be hozzájuk. Segélykérően nézem rájuk....

69. DiRRRty

Sziasztok BlogBogyók! :) Hosszú-hosszú idő után újra hozok egy részt méghozzá a 69.-et! ;)) Ejj-ejj... Lehet "kissé" pikáns rész lesz, készüljetek.
Ezt a részt FrankenDuracellBunny-mnak ajánlom, jó olvasást neki az úton! :D És Nani imádni őt! <3

Jó olvasást kis olvasóim! :3
Xoxo,
Nani

--------------------------------------------------

**Edward szemszöge **

- Oh... - torpant meg hirtelen Carlos én meg lendületesen nekisétáltam.
- Ouch... Carlos szólnál legközelebb, ha be akarsz fékezni? - néztem csúnyàn. - Hahó... Föld hívja Carlost, Carlos jelentkezz, vétel!
- Nézd, az ott nem Melody? - mutatott előre a mozi kávézója fele.
- Haver, szerintem te túl sok időt töltöttél a húgoddal. Mel épp nálunk szedi szét John ágyát... Legalábbis remélem, hogy nem az enyémet. Basszus, az tényleg Melody! - fordultam végre oda.
- Tudod mit jelent ez? - kérdezte Carlos.
- Öhm... Hogy nem jàtszik lepedőakrobatikát az ikremmel, az ágyamban? - vágtam értelmes fejet.
- Oh my gosh... Teszek az ágyadra. - forgatta a szemét. - Valami megint nem stimmel, azt jelenti.
- Tudom... - bólintottam, majd megindultunk az asztal fele. De ekkor John bukkant fel.
Megtorpantunk. Mel hagyta, hogy John magához húzza.
Ikrem kiszúrt engem és összeszűkült szemmel hunyorgott egyet nekem. Ajjajj valami nagy gáz lehet.
- Szerintem hagyjuk őket. - tereltem Carlos-t a termek fele. - Nem úgy tűnik mint akik összevesztek.
- Igazad van. - felelt Carlos, de aggódva pillantgatott Jelody fele.

** John szemszöge **

Mikor benyitottam a szobába érdekes látvány fogadott: Melody megrettent arca, könnyes szeme, védekező állása, Kevin kaján vigyora. Hamar összeraktam a kirakóst. Bátyám megint ráhajtott a barátnőmre. Meg akartam ölelni Melody-t, de ahogy léptem volna közelebb, rohanni kezdett. Ne már megint? Nem, ezúttal nem hagyom elveszni. Gyilkos pillantást váltottam Kevinnel, majd Melody nyomába eredtem. Pont láttam, ahogy feltépi az ajtót és kiszalad.
- Melody állj meg...! - kiáltottam. Anyukám rohant az ajtóhoz.
- John! Mi folyik itt? - aggódott.
- Kérdezd Kevint! Sosem tudja elviselni, ha valami örömet okoz nekem! - ordítottam vissza a ház fele dühösen, pattanásig feszült idegekkel.
Szerencsére nem vesztettem szem elől Melt. A mozihoz rohant, mintha valami vonzanà őt oda. A kàvézóban találtam rá. Végre magamhoz tudtam ölelni.
- Sajnálom. - nyöszörögte.
- Mit sajnálsz Kicsim? - kérdeztem értetlenül.
- Mindent... Nem akartam elszaladni... Csak Kevin... Fújjj... Pia szaga volt... Nem tudtam rögtön eltolni. - szipogott és rázta keskeny vállait a sírás.
Néhànyan furán pillantottak ránk, még szorosabban öltem magamhoz őt.
- Gyere... Gondolom most nem akarsz hozzánk visszamenni. Menjünk a hotelbe. - húztam gyengéden magammal.
Mikor beértünk ott hagytam egy kis időre a szobájában, majd egy pizzával tértem vissza.
- Nézd mit csinàltam neked! - léptem be mosolyogva, ahol Kedvesem nézett fel rám szomorú, csodálkozó szemekkel.
- Ezt te csináltad? - akadt fenn a szeme.
- Hát mondjuk. - somolyogtam.
- John... - szólalt meg rovóan.
- Jó... Annyi közöm van hozzá, hogy én kezeltem a telefont. - nevettem el magam. - De nézd: szív alakú.
Végre elmosolyodott és jó ízűen enni kezdett.
Csak néztem ezt a kis tündért. Néha néha rám pillantott és elmosolyodott.
- Elmegyek fürdeni. - állt fel.
- Segítsek megmosni a hátad? - vigyorodtam el.
- Szerintem menni fog egyedül is Manócska. - dobott egy puszit felém.
Öt perc múlva jelent meg egy szál törölközőbe. A bőröndjében kezdett kutatni.
Figyeltem ahogy a bőrén végigsiklik egy-egy vízcsepp.
- Most miben alszok? Nem hoztam pizsit... - aggodalmaskodott.
Erre levettem a pólómat, amit otthon kaptam magamra mielőtt elkezdődött volna a kalamajka.
- Ez nem jó? - nyújtottam felé.
Kivette a kezemből és alaposan megnézte.
- De kis helyes. Pikachu-s. - nevette el magát majd belebújt egy hirtelen mozdulattal. - És John illata van. Tökéletes. Szerinted?
Körbefordult kétszer, mintha báli ruha lenne rajta.
- Gyönyörű vagy. - mosolyodtam el gyengéden.
Egy puszit kaptam jutalmul a válaszomért.
Lehajolva állt előttem és mélyen a szemembe nézett. Lassan az ajkára tapasztottam az enyémeket. Finoman az ölebe vontam. Csók közben végigsimította a mellkasomat, végigrajzolgatta a hat kis kockát. Akaratlanul is belemordultam a csókunkba. Éreztem, hogy picit elmosolyodik.
Lassan abba hagytuk a nyelvcsatát, lejjebb értem a nyakához. Hátradöntött fejjel hagyta, hogy végigcsókoljam azt, keze közbe a hajamba tévedt.
Egy hirtelen mozdulattal szegény Pikachu a földön landolt.
Felemeltem Melody-t és a falhoz támasztottam. Lábát átkulcsolta a derekamon.
- És most kis topográfiai kutatást végzek? - susogtam a fülébe.
- Komolyan? - kérdezte szagatottan.
- Ahamm... - vándorolt végig a kezem teste minden pontján. - Két dombságot már fel is fedeztem. Vajon talajának mily' íze lehet?
Melody kuncogva nyögött egyet, mikor ajkam is besegített a felfedezésbe. Tetszett neki a játék. Viszont méltatlankodva vette tudomásul, hogy ő nem érhet hozzám.
- Tudod... Nem mindenki lehet Nagy Felfedező. - vigyorodtam el.
- Inkább nem mondom ki mire gondoltam. - sóhajtott egy mérgeset.
- Sejtem... Nyugi, mindjárt megkapod azt is. - fektettem vissza az ágyra, és megszabadultam a felesleges ruháktól.
Csillogó szemeibe néztem. Sokkal többet beszéltek, mintha szóval mondta volna.
Óvatosan ráfeküdtem. Ütemes, gyors légzésünk hallatszódott csak.
15 perc után már összebújva feküdtünk a takaró alatt.
Végignéztem a mosolygó Melodyn. Szeme találkozott az enyémmel.
- Szeretlek. - mondta ki egyszerűen.
- Szeretlek. - pusziltam az arca minden részét. Boldog voltam. Főleg azért, mert ő is az volt.
Rájöttem, hogy sosem lennék képes őt elengedni.

** Logan szemszöge **

- Ugye milyen gyönyörű? - sóhajtott Lily.
- Igen, az vagy. - mosolyodtam el.
- Jajj Logan... A csillagokról beszélek. Vagy te nem is lesed őket? - nézett rám szúrósan.
- Öhm... - jöttem zavarba. Egymás mellett feküdtünk a pokrócon a sátor előtt. Vadkempingezni mentünk.
- Tudtam. - tettette a durcit, de a szája sarkában mosoly játszott. Csodaszép volt. Hirtelen felkapta a fejét.
- Mi volt ez?
- Sssh... - pisszegtem le és a tó túloldalára böktem. Egy őz és a kicsinye lépdelt az éjszakában.
Lily szemei csak úgy ragyogtak, lekörözve a Holdat is. Láttam rajta, mondani akar valamit, de nem találja a szavakat. Rávigyorogtam, mire közelebb bújt.
A hajával kezdtem játszani.
- Játszunk dirty amőbát. - törte meg a csendet hirtelen Lily.
- Mit? - kerekedtek ki a szemeim.
- Dirty Amőba. Amőbázni fogunk és mindig aki veszít annak húznia kell kis lapok közül és végre kell hajtania a rajta levő utasítást. - magyarázta félmosollyal az arcán.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem olyan feladat van rajta, mint pl táncoljak, vagy csináljak 10 fekvőtámaszt? - kérdeztem.
- Hát... Kinek mi a fekvőtámasz. - kezdte lelkesen gyártani a kis papírokat Lily........

68. Oh Our Gosh

Végre beléptünk a hàzba. Nem volt túl hivalkodó a berendezés, szép tágas volt, és nyugalmat árasztott.
Nem volt sok időm kicsodálkozni magam, hisz egy szőke hajú nő közeledett felém.
- MommaJedwaaaaard. - vigyorogtak az ikrek, mire az asszony is elmosolyodott.
- Jó napot kívánok Mrs. Grimes! - szóltam megilletődötten.
- Ugyan már! Szólíts Susanna-nak. - mosolygott barátságosan MommaJedward. - Nem vagyok én olyan öreg. És tegezz nyugodtan.
- Melody Pena. - mosolyodtam el. - És köszönöm Susanna.
- Milyen neveletlenek vagytok, először nem a vendèget kellene hellyel kínálni? - pirított rá Susanna a három Grimes fivérre, mikor azok a nappaliba érve a fotelekbe vetették magukat.
- Igenis. - pattant fel Edward majd belelökött a John és Kevin között álló fotelbe.
- Köszi Eddb. - nyekkentem egyet. - Azért finombban is lehetett volna.
- Bocsi Mel. - nézett tipikus Edward-Kiskutya-szemekkel. - Csak kezdődik a Simpson Család és siettem.
- Na jó, megbocsátok. - mosolyogtam. Ekkor ért vissza Susanna egy üdítőkkel teli tálcával a kezében. Mivel a srácok teljesen belepistultak a TV-be így én készségesen felpattantam, hogy segíthessek MommaJedward-nek szétosztani a poharakat. Hálásan nevetett rám.
- Látod milyenek? Teljesen ég az arcom miattuk.
- Ugyan. Csak úgy tűnik nagyon belemèlyedtek a mesébe... - pillantottam rájuk. - John, jobban szereted a Simpson családot, mint engem?
- Mi... Hogy? Aha... - motyogta Jawn, láthatóan fel sem fogva, hogy mit mondtam az előbb.
- Na szép. Köszi. - huppantam a fotelbe, Susanna meg kuncogott.
Végre vége lett a mesének. Mindenki felém fordult. Zavarba jöttem. Már épp azon gondolkodtam, hogy esetleg valami van az arcomon, mikor Edward megszólalt:
- Ne izegj-mozogj már Mel. Te vagy a másik kedvenc műsorunk, nyugodtan akarunk nézni téged.
-  Na ja.. Nem gyakran tudunk ilyen szép főszereplőt bámulni. - kacsintott rám Kevin. A szemem sarkából láttam, hogy John szeme összeszűkül. Megsimítottam az arcát mire vonásai ellágyultak.
- Gyere Kicsim, körbevezetlek. - húzott fel magával John.
- Tetszik ez a körbevezetés. - szólaltam meg mikor egy szobàba vezetett. Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát, láttam, hogy két ágy van benne. Valószínüleg ez lehet az ő szobájuk, már csak a sok Britney poszter miatt is.
- It's Britney Bitch! - kiáltottam el magam, mire Edward száguldott be a szobába, neki csapva az ajtót ikre gerincének.
- Hol? - csillogott a szeme, majd mikor a poszterek fele böktem elkomorodott. - Azt hittem tényleg itt van Britney a szobánkba. Ezért még számolunk Melody Pena.
Miközben kikolbászolt a szobából végig morgott, én meg alig bírtam ki nevetés nélkül.
- Az az én ágyam. - bökött a szoba bal oldalán levő ágyra John mosolyogva. - De most sürgősen pisilni kell mennem. Addig ne csinálj semmi rosszat.
Kinyújtottam rá a nyelvem, mire csibészesen elvigyorodott. Amíg vártam körbe sétáltam a szobában. Aranyos gyerekkori fotóalbumra bukkantam, így leültem vele Jawn ágyára. Egy - egy képen hangosan kuncogtam.

John, Edward és Kevin 

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy valaki figyel. Mosolyogva pillantottam fel, ám nem John ért vissza.

- Mit nézegetsz Cicavirág? - közeledett felém vigyorova. Kissé kirázott a hideg tőle, de kedvesen mosolyogtam továbbra is.

- Titeket kicsiben. - mutattam meg neki a képet. Egy darabig együtt nézegettük az albumot, mikor arra lettem figyelmes, hogy Kevin átkarol. Finoman megpróbáltam letolni magamról őt, de nem sikerült.

- Kevin... Engedj el, mert különben sikítok. - fenyegetőztem.

- Na most próbáld meg. - vigyorgott, majd egy hirtelen mozdulattal a számba lökte a nyelvét. Erőteljesen pia szaga volt.

Lendületesen pofon vágtam, majd felpattantam az ágyról és az önvédelmi órákról vett védekezőállásban megálltam. Erre a jelenetre ért be John.

** Carlos szemszöge **

Már majdnem három órája, hogy Melody és John elmentek. Alexa visszament a forgatásra, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal. Kínomban neki álltam kitakarítani a hotel szobát. Épp kopogtattak, én pedig kendővel a fejemen és tollseprűvel a kezemben mentem ajtót nyitni.

- Ejjha, kezit csókolom Magdi anyus! - esett le a fiatalabbik iker álla. 

- Szervusz kicsiny aranybogárkám, miben segíthet neked a jó öreg néni? - vigyorogtam rá.

- Tulajdonképpen ki akartalak hívni, de látom nagyon benne vagy a melóban. - vigyorgott Edward. - Pedig tök jó filmet adnak a moziban.

- Ohh, arra ráérek. - kezdtem örülni. - Csak várj egy picit, mindjárt átvedlem az otthonkámat.

Hamarosan már Dublin utcáit róttuk. 

- Az ott Edward Grimes és Carlos Penaaaaa! - hallottam egy lány sikolyát ami mellé több tucat csatlakozott még.

- Futás! - kezdett el rohanni Edward én meg utána. Kapkodtuk a levegőt, mert röhögve szaladtunk. Egyszer egy lámpaoszlop állta utamat, és neki mentem. Edward nem kapott levegőt úgy röhögött.

- Nem vicces,jó? - álltam fel a homlokomon levő púpot vizsgálva. 

- De igen. Az. - kacagott, miközben felsegített. - Miért mentél neki?

- Azt hittem kitér majd előlem, de úgy látszik az ír lámpaoszlopok bunkók. - néztem csúnyán szegény villanypóznára.

- Meglehet. - törölgette a könnyeit az iker. Az amúgy 30 perces utat futva megtettük 10 perc alatt. - Már csak két sarok és ott vagyunk. 

- Én veszem a popcorn-t cuncimókuuuuus. - nyújtottam el a végét.

- Basszus Carlos halkabban. - nevetgélt zavartan Ed. - Még a végén félreérti valaki.

- Ezt félreérteni mikor egyértelmű? Most csalom meg James-t, - mondtam. Edward megütközve nézett rám. Majd mikor meglátta, hogy mindjárt megpukkadok a nevetéstől megkönnyebbült.

- Eszement. - vigyorgott, majd beléptünk a moziba, ahol váratlan ismerőssel találkoztunk szembe.....