70. A strange birthday

** Kendall szemszöge **

Lustán a hátamra fordultam. Ma végre egy laza napunk volt, így nem kellett korán kelnünk.
Oldalrafordítottam a fejem és döbbenten konstatàltam, hogy egyedül fekszem az ágyban - jobban mondva Alessa térfelén csak egy papírcetli árválkodott. Felvettem és elolvastam az üzenetet.
"Édeske! Bellával és Lily-vel a városba mentünk, majd késő délután jövünk!
Addig is legyetek jók!
Puszi,
Alessa"
Remek... Lebattyogtam a konyhàba és csináltam magamnak egy kakaót. Öt perc múlva James is csatlakozott.
- Csodaszép reggelt! - köszönt hatalmas vigyorral.
- Neked is. - néztem rá csodálkozva. - Miért ez a nagy jó kedv?
- Szerelmes vagyooook. - ragyogtak a szemei. Elvigyorodtam.
- Igen? Ki az a szerencsétlen... Akarom mondani szerencsés? És hol találkoztatok? - faggattam kíváncsian.
- Hát az igazat megvallva még soha nem találkoztam vele... - kezdte, nekem meg leesett az állam. WTF?! - De akkor is az enyém lesz. Gyönyörű a csaj! A haja, a szeme, aaaaa... Szóval minden.
- James... Haver... Egy olyan lányt akarsz meghódítani aki talán azt sem tudja, hogy a világon vagy? Mégis, ki az? - néztem nagy szemekkel.
- Jessica Booth. Ahw, Jessica... - ült le ábrándos tekintettel James.
- Miért emleget James egy modelt és ül úgy, mint aki mindjárt elcseppen? - sétált be Logan is. - Egyébként sziasztok!
- James szerelmes a csajba. - válaszoltam. - De mèg nem is találkozott vele.
- Mindent értek. - bólintott Logan. - Sosem fog kinőni az ábrándokból.
- De igenis fogok vele találkozni! - fakadt ki James. - Írtam neki egy e-mailt tegnap és válaszolt rá! Elfogadta a randi meghívásomat! Igaz, hogy csak 63-szorra....
- Szerintem már nem akarja, hogy veled legyen tele a mail fiókja. - röhögött Logan, mire James lendületesen hátbavágta.
Már ott hemperegtek a padlón.
- Ugyan skacok, elég legyen! - próbáltam szétszedni őket, de nem sikerült. Így fogtam magam és átmentem a nappaliba.
Ölbe kaptam a laptop-om és rákerestem a csajra. Szép lágy volt és természetes. Nem volt agyonsminkelve, vagy agyondiétáztatva. Magamban sok sikert kívántam Jamesnek, hisz aranyosnak tűnt a csaj.

** Melody szemszöge **

- Carloooos! - ordítottam el magam, mikor reggel a szememet kinyítva őt találtam magam mellett John helyett. - Mi s francért fekszel itt?
- Fedezem John-t. - mormolta, majd magára húzta a takarót.
- Hogy mi?? Hol van John...?! - böködtem a paplankupacot. Persze, fel se vette.
Végre találtam egy kis rést és erőteljesen oldalbaböktem bátyuskámat.
Ha távolugró versenyző lett volna, egész biztos nyer, hisz helyből 3 métert ugrott.
- Fene a hegyes körmeidet Melody! Most nézd meg milyen lila lett! - mutogatta az oldalát.
- Hol van John? - engedtem el a fülem mellett a nyavajgását.
- Mit tudom én. Azt mondta dolga van... Meg hogy feküdjek be melléd, nehogy ideje korán felébredj. De nem tudom mire célzott. - mondta Carlos majd duzzogva elvonult.
Tanácstalanul néztem utána. Nem sokáig kellett Manócskàm rejtélyes eltűnése miatt törnöm a fejem.
10 perc múlva egy egész rózsabokor mászott be a szobámba, én pedig kishíjján hanyatt estem az ágyról az önállóan mozgó növényzet láttán.

- C-c-carlos! Bátyus! Támadnak a növények! - nézegettem kikerekedett szemmel a rózsaszín virágokat. Ahogy egyre közelebb jött észrevettem az ismerős szőke tincseket.
- Várjunk egy picit... John? - próbáltam a alulról a rózsák mögé kukucskálni.
- Boldog születésnapot egyetlen drága Melody-m! - hallottam a hangját.

- Köszönöm szépen. - vettem át csodálkozva és zavartan a virágokat- Eszméletlenül jó illata volt a csokornak. Alig bírtam a kezemben tartani olyan hatalmas volt a szülinapi csokrom. Kicsim megkerült és megpróbált egy csókot adni. de csak egy puszi sikeredett ki belőle. - Egyébként köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy születésnapom van... Teljesen kiment a fejemből. Azt se tudtam eddig, hogy ma július 26-a van.
- Jajj te szédült nőszemély. - kacagtak rajtam Carlos-szal.
Az én meglepetésemet este kapod. - ölelt meg bátyusom.
-  Nem sokára itt lesz Edward is, hogy felköszöntsön. - kuncogott John, mint aki valamit már tud, amit én nem is sejthetek.
Épp ekkor kopogtattak.
- Falra festett iker ördög. - mosolyodtam el, majd mentem ajtót nyitni. Ám az ajtóban nem Edward állt, hanem két rendőr.
- Hilary Adams? Le van tartóztatva illegális drog csempészetért. Jogában áll hallgatni, bármi amit mond felhasználható ön ellen a későbbi bírósági tárgyaláson... - mondta az egyik.
Az agyam teljesen kikapcsolt. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, mit csinálnak velem. Nem... Én nem Hilary Adams vagyok. Tiltakoznom kellett volna, de nem tudtam, a sokk megcsomóztam a nyelvemet. Majd hirtelen kattant a bilincs.

John és Carlos rohantak ki a szobából, mikor Edward helyett egy rendőr ment be hozzájuk. Segélykérően nézem rájuk....