69. DiRRRty

Sziasztok BlogBogyók! :) Hosszú-hosszú idő után újra hozok egy részt méghozzá a 69.-et! ;)) Ejj-ejj... Lehet "kissé" pikáns rész lesz, készüljetek.
Ezt a részt FrankenDuracellBunny-mnak ajánlom, jó olvasást neki az úton! :D És Nani imádni őt! <3

Jó olvasást kis olvasóim! :3
Xoxo,
Nani

--------------------------------------------------

**Edward szemszöge **

- Oh... - torpant meg hirtelen Carlos én meg lendületesen nekisétáltam.
- Ouch... Carlos szólnál legközelebb, ha be akarsz fékezni? - néztem csúnyàn. - Hahó... Föld hívja Carlost, Carlos jelentkezz, vétel!
- Nézd, az ott nem Melody? - mutatott előre a mozi kávézója fele.
- Haver, szerintem te túl sok időt töltöttél a húgoddal. Mel épp nálunk szedi szét John ágyát... Legalábbis remélem, hogy nem az enyémet. Basszus, az tényleg Melody! - fordultam végre oda.
- Tudod mit jelent ez? - kérdezte Carlos.
- Öhm... Hogy nem jàtszik lepedőakrobatikát az ikremmel, az ágyamban? - vágtam értelmes fejet.
- Oh my gosh... Teszek az ágyadra. - forgatta a szemét. - Valami megint nem stimmel, azt jelenti.
- Tudom... - bólintottam, majd megindultunk az asztal fele. De ekkor John bukkant fel.
Megtorpantunk. Mel hagyta, hogy John magához húzza.
Ikrem kiszúrt engem és összeszűkült szemmel hunyorgott egyet nekem. Ajjajj valami nagy gáz lehet.
- Szerintem hagyjuk őket. - tereltem Carlos-t a termek fele. - Nem úgy tűnik mint akik összevesztek.
- Igazad van. - felelt Carlos, de aggódva pillantgatott Jelody fele.

** John szemszöge **

Mikor benyitottam a szobába érdekes látvány fogadott: Melody megrettent arca, könnyes szeme, védekező állása, Kevin kaján vigyora. Hamar összeraktam a kirakóst. Bátyám megint ráhajtott a barátnőmre. Meg akartam ölelni Melody-t, de ahogy léptem volna közelebb, rohanni kezdett. Ne már megint? Nem, ezúttal nem hagyom elveszni. Gyilkos pillantást váltottam Kevinnel, majd Melody nyomába eredtem. Pont láttam, ahogy feltépi az ajtót és kiszalad.
- Melody állj meg...! - kiáltottam. Anyukám rohant az ajtóhoz.
- John! Mi folyik itt? - aggódott.
- Kérdezd Kevint! Sosem tudja elviselni, ha valami örömet okoz nekem! - ordítottam vissza a ház fele dühösen, pattanásig feszült idegekkel.
Szerencsére nem vesztettem szem elől Melt. A mozihoz rohant, mintha valami vonzanà őt oda. A kàvézóban találtam rá. Végre magamhoz tudtam ölelni.
- Sajnálom. - nyöszörögte.
- Mit sajnálsz Kicsim? - kérdeztem értetlenül.
- Mindent... Nem akartam elszaladni... Csak Kevin... Fújjj... Pia szaga volt... Nem tudtam rögtön eltolni. - szipogott és rázta keskeny vállait a sírás.
Néhànyan furán pillantottak ránk, még szorosabban öltem magamhoz őt.
- Gyere... Gondolom most nem akarsz hozzánk visszamenni. Menjünk a hotelbe. - húztam gyengéden magammal.
Mikor beértünk ott hagytam egy kis időre a szobájában, majd egy pizzával tértem vissza.
- Nézd mit csinàltam neked! - léptem be mosolyogva, ahol Kedvesem nézett fel rám szomorú, csodálkozó szemekkel.
- Ezt te csináltad? - akadt fenn a szeme.
- Hát mondjuk. - somolyogtam.
- John... - szólalt meg rovóan.
- Jó... Annyi közöm van hozzá, hogy én kezeltem a telefont. - nevettem el magam. - De nézd: szív alakú.
Végre elmosolyodott és jó ízűen enni kezdett.
Csak néztem ezt a kis tündért. Néha néha rám pillantott és elmosolyodott.
- Elmegyek fürdeni. - állt fel.
- Segítsek megmosni a hátad? - vigyorodtam el.
- Szerintem menni fog egyedül is Manócska. - dobott egy puszit felém.
Öt perc múlva jelent meg egy szál törölközőbe. A bőröndjében kezdett kutatni.
Figyeltem ahogy a bőrén végigsiklik egy-egy vízcsepp.
- Most miben alszok? Nem hoztam pizsit... - aggodalmaskodott.
Erre levettem a pólómat, amit otthon kaptam magamra mielőtt elkezdődött volna a kalamajka.
- Ez nem jó? - nyújtottam felé.
Kivette a kezemből és alaposan megnézte.
- De kis helyes. Pikachu-s. - nevette el magát majd belebújt egy hirtelen mozdulattal. - És John illata van. Tökéletes. Szerinted?
Körbefordult kétszer, mintha báli ruha lenne rajta.
- Gyönyörű vagy. - mosolyodtam el gyengéden.
Egy puszit kaptam jutalmul a válaszomért.
Lehajolva állt előttem és mélyen a szemembe nézett. Lassan az ajkára tapasztottam az enyémeket. Finoman az ölebe vontam. Csók közben végigsimította a mellkasomat, végigrajzolgatta a hat kis kockát. Akaratlanul is belemordultam a csókunkba. Éreztem, hogy picit elmosolyodik.
Lassan abba hagytuk a nyelvcsatát, lejjebb értem a nyakához. Hátradöntött fejjel hagyta, hogy végigcsókoljam azt, keze közbe a hajamba tévedt.
Egy hirtelen mozdulattal szegény Pikachu a földön landolt.
Felemeltem Melody-t és a falhoz támasztottam. Lábát átkulcsolta a derekamon.
- És most kis topográfiai kutatást végzek? - susogtam a fülébe.
- Komolyan? - kérdezte szagatottan.
- Ahamm... - vándorolt végig a kezem teste minden pontján. - Két dombságot már fel is fedeztem. Vajon talajának mily' íze lehet?
Melody kuncogva nyögött egyet, mikor ajkam is besegített a felfedezésbe. Tetszett neki a játék. Viszont méltatlankodva vette tudomásul, hogy ő nem érhet hozzám.
- Tudod... Nem mindenki lehet Nagy Felfedező. - vigyorodtam el.
- Inkább nem mondom ki mire gondoltam. - sóhajtott egy mérgeset.
- Sejtem... Nyugi, mindjárt megkapod azt is. - fektettem vissza az ágyra, és megszabadultam a felesleges ruháktól.
Csillogó szemeibe néztem. Sokkal többet beszéltek, mintha szóval mondta volna.
Óvatosan ráfeküdtem. Ütemes, gyors légzésünk hallatszódott csak.
15 perc után már összebújva feküdtünk a takaró alatt.
Végignéztem a mosolygó Melodyn. Szeme találkozott az enyémmel.
- Szeretlek. - mondta ki egyszerűen.
- Szeretlek. - pusziltam az arca minden részét. Boldog voltam. Főleg azért, mert ő is az volt.
Rájöttem, hogy sosem lennék képes őt elengedni.

** Logan szemszöge **

- Ugye milyen gyönyörű? - sóhajtott Lily.
- Igen, az vagy. - mosolyodtam el.
- Jajj Logan... A csillagokról beszélek. Vagy te nem is lesed őket? - nézett rám szúrósan.
- Öhm... - jöttem zavarba. Egymás mellett feküdtünk a pokrócon a sátor előtt. Vadkempingezni mentünk.
- Tudtam. - tettette a durcit, de a szája sarkában mosoly játszott. Csodaszép volt. Hirtelen felkapta a fejét.
- Mi volt ez?
- Sssh... - pisszegtem le és a tó túloldalára böktem. Egy őz és a kicsinye lépdelt az éjszakában.
Lily szemei csak úgy ragyogtak, lekörözve a Holdat is. Láttam rajta, mondani akar valamit, de nem találja a szavakat. Rávigyorogtam, mire közelebb bújt.
A hajával kezdtem játszani.
- Játszunk dirty amőbát. - törte meg a csendet hirtelen Lily.
- Mit? - kerekedtek ki a szemeim.
- Dirty Amőba. Amőbázni fogunk és mindig aki veszít annak húznia kell kis lapok közül és végre kell hajtania a rajta levő utasítást. - magyarázta félmosollyal az arcán.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem olyan feladat van rajta, mint pl táncoljak, vagy csináljak 10 fekvőtámaszt? - kérdeztem.
- Hát... Kinek mi a fekvőtámasz. - kezdte lelkesen gyártani a kis papírokat Lily........