** Carlos szemszöge **
- Hey, mi a fene folyik itt? - próbáltam megállítani az egyik fakabátot.
- Mint látja uram, letartóztatás. - válaszolt hivatalos hangnemben.
- De miért? Melody nem is tett semmit, hisz végig velem volt. - jött oda John is.
- Milyen Melody-ról beszél uram? A hölgy aki előbb távozott Hilary Adams, minden idők legjobb drogcsempésze. - dugott egy képet az orrunk alá a rendőr. A csaj a fotón nagyon hasonlított a húgomra.
Olyan volt, mintha Melody lett volna, de mégsem. Ennek a lànynak mandulavágású szemei voltak, sok szeplője és hiányzott az orra melletti forradás, amilyen John-nak is van. Ez valószínűleg az ikernek is feltűnt, mert így szólt:
- Ez nem Melody. Ebben biztos vagyok.
- Hogy mondja kérem? - nézett zavarodottan Johnra.
- A lány a képen. Nem azonos, azzal a csajjal akit letartóztattak.
- Egész biztos, hogy nem történt tévedés! Hogy gondolja, hogy kétségbevonja a hatóság munkáját?
- Hatóság, hatóság... Hülyeség! - fakadtam ki én is.
- Nézze már meg az arcukat jobban maga tökfej! - nyomott egy képet Melről John a rendőr orra elé.
- Na de kèrem, hatósági személlyel beszélnek! - akadt ki a férfi, de azért megnézte a két képet. A reakció jól megfigyelhető volt: az arca megnyúlt, a szemei kikerekedtek.
- Jesszusom, igazuk van! Szegény lány már az őrsön ül, ártatlanul! - kiáltott majd vadul tárcsázni kezdett.
** Melody szemszöge **
Mikor az egyik sünnel leértünk a kocsihoz, nagyjából akkor tértem magamhoz.
Levezetni csak letudott a hotel tetejéről, de a kocsiba ültetés igen csak nehézkesen sikerült - nem adtam meg egy könnyen magam.
- Kisasszony igazàn közreműködhetne egy kicsit! Az isten áldja meg! - fakadt ki tíz percnyi haszontalan küzdelem után.
- Ugyan minek? Nem én vagyok akit keresenek, mit nem lehet ezen felfogni?! - kiáltottam el magam fogcsikorgatva.
Sajnos mégis az örsön kötöttem ki és a fogda rácsai mögött próbálgattam bizonygatni ártatlan mivoltomat - már dalt is írtam róla.
Épp a harmadik strófánál tartottam, ami a "Nem vagyok én apáca" dallamsorára épült, mikor a rendőrfőnök jelent meg az ajtóm előtt azzal a fakabáttal aki behozott.
- De főnök... - kezdte a rendőr, mikor a felettese kinyitotta a cella ajtaját.
- Most ismétlem meg magam utoljára: tévedés történt. - magyarázott. - Maguk Melody Samantha Pena-t tartóztatták le. Nem pedig azt akit keresünk.
- Jó, hogy végre valamelyik pihent agyú balf*sz rájött... - káromkodtam el magam.
A rendőrfönök sűrű bocsántkérések között vezetett ki, ahol már a Grimes ikrek vártak a kocsiban.
- Ha bármit tehet a dublin-i rendőrség önért, akkor ne habozzon hozzunk fordulni Ms. Pena. Minden jót! - csukta be mögöttem az ajtót.
Amíg el nem távolodtunk az épülettől, mindenki síri csendben volt, mígnem Edward mászott hátra az anyósülésről.
- Szóval... Megtaláltad az alter egodat. Milyen érzés, hogy van valaki olyan, mint te a világon? - fonta össze az ujjait és mintegy pszichológus faggatni kezdett.
- Ijesztő. - adtam az egyszerű, őszinte szívből jövő választ.
- És Melody S. Penát hallhatuk, aki a bőbeszédéről ismeretes. - tapsolt látványosan Ed mire én oldalbaböktem nevetve.
John alig bírt egyenesen vezetni a sàvban, úgy rázta a nevetés.
- Drága ikrem... Egyetlen Edward-öm. Kérlek a humorbombáidtól kímélj most meg, mert nem akarok feltekeredni egy fára a kocsival. Inkább tedd hasznossá magad és hívd fel Carlos-t, mert szerintem mostanra kitépte a maradék haját is aggodalmában. Egyébként Melody drágám. Kevin mára kijózanodott és szeretne neked szervezni egy bulit ma estére... Nem tudom, hogy ez mennyire a saját ötlete, illetve mennyire anyánké, de ez van. Benne vagy, hogy nálunk ünnepeld a szülinapodat? - mondta John.
- Csak akkor, ha nem hagytok egyedül vele. - szóltam feszengve.
- Mi soha! Mi leszünk Tehervonat1 és Tehervonat2. - mutogatta karizmait Edward, aki épp akkor tette le a telefont. - Egyébként Carlos kérdezi, hogy mit vigyen majd estére. Azt mondtam, hogy lepjen meg minket.
Ezt a mondtatot már Johnnak címezte.
Kényelmesen hátradőlve vártam, hogy visszaérjünk a hotelbe. Semmi nem ronthatta el a kedvemet.
** James szemszöge **
Szokatlanul vidáman ébredtem. Pillantásom rögtön a telefonomra esett, amelynek kijelzője lázasan villogott.
"Mel szülinap. Ma. Csak hogy el ne felejtsd te balfácán!" - állt a kijelzőn, amit gondosan beállìtottam magamnak.
Magamra kaptam valamit és körberohantam a házban, mindenkit lehívva a nappaliba.
- Most, hogy ennyien összegyűltünk.... - kezdtem miközben végignéztem a kiscsapaton. Bella kivételével mindenki ott volt. - Nézzétek meg milyen nap van.
Adtam körbe a telefonom.
- Balfácán? - vigyorodott el Logan. - Szerintem ez nagyon enyhe kifejezés magadra.
- Hahaha, köszönjük Mr. Humorbutyor. - forgattam a szememet mosolyogva. - Na szóval. Kellene valami műsort csinálnunk Melnek, amit Skype segítségével elő tudunk adni. Mit szóltok?
- Ahw, ez remek. - lelkendezett Alessa, majd lázasan sugdolódzni kezdett Lilyvel.
** Kendall szemszöge **
Harminc perc múlva, már mindenki a laptop előtt tolongott.
James elindította a videó hívást.
- Heeeeey itt Írország! - vette fel hatalmas vigyorral Melody. - Mi a helyzet srácok jó látni titeket!
- Nem sok, hiányoztok ám nekünk! - válaszolt Logan.
- Nincs aki feldobja az unalmas óráinkat. - tódította Lily is.
- Ez így van. - vettem át a szót. - Veletek minden rendben?
- Áh, persze. Itt semmi se történik, csak a szokásos megy: rámhajtanak részegen, dutyiba zárnak... Szóval semmi említésre méltó. - válaszolt az ifjabbik Pena.
- Hogy ki? Dutyi? Piás alakok? - döbbentünk le mindannyian. Így Mel kénytelen volt elmesélnk ír kalandjait.
- Ezek után én is megyek veled legközelebb. Te aztán sosem unatkozol. - jegyezte meg Alessa a mesedélután végén.
- Mondjuk ja... De nem is ezért kerestünk fel egyébként. - szólalt meg James. - Hanem meeeeert....
-BOLDOG SZÜLINAPOT MELODY! - kiáltottuk egyszerre, majd énekelni kezdtünk.
Mel arcán ott ült a megilletődöttség végig a rögtönzött koncert alatt.
Majd Lily és Alessa ajándéka következett: kész kis fotóalbumot csináltak az összes emléketetes pillanatot megörökítve benne. Ahogy végiglapoztuk Melnek megmutatva, már a könnyek patakzottak az arcán.
- Istenem srácok köszönöm! Imádlak titeket! - hálálkodott meghatódva Melody.
Még tíz percig tudtunk vele beszélni, aztán elbúcsúzott mert valami buliba volt hivatalos.
- Jut eszembe: puszilom Bellát is! Nagyon hiányoltam innen közületek... Sziasztooook! - szólt majd lekapcsolódott.
- Tényleg... Már akartam kérdezni: nem láttátok a húgomat? Majdnem két napja nem láttam és a telefonját se veszi fel. - kérdeztem aggódva, de mindenki tanácstalanul nèzett.
Ekkor kopogtattak az ajtón. Ami ezután következett életem legszörnyűbb napjává változtatta Melody születésnapját.
