66. Hey, what the hell?!

** Melody szemszöge **

A gördeszkás kalandunk után csuromvizesen és boldogan sétálgattunk a parkban, bár cuppogó hangot adott ki mindkettőnk cipője.
- Az enyém hangosaaaaabb. - lépett egy erőteljeset John. Nevetni kezdtem.
- Ez olyan volt, mintha a fenekedre raktak volna egy pumpát és vákumot csináltak volna. - kacarásztam.
- Honnan tudod, hogy nem így volt? - vágott értelmes fejet.
- Hát nem láttam pumpát. - néztem a háta mögé.
- Csak azért, mert már azt is felszippantottam. - bólintott komolyan. Kacagva bújtam a mellkasához. A vizes póló tökéletesen visszaadta a kockáit, az ujjammal rajzolgattam őket körbe.
- Nagyon hiányoztál. - súgta, miközben a hajamba temette az arcát. Szorosan ölelt magához. Nem tudom meddig állhattunk így, de azt kívántam, hogy bárcsak megállna körülöttünk az idő. Csak John és én lennénk itt. Örökkön - örökké. Egy SMS zökkentett ki. John elégedetlenül morogva húzta arrább a csipőjét, hogy ki tudjam bányászni a telefonomat.
- Mi a franc...? - néztem tátott szájjal. Az iker értetlenül fürkészte az arcom, mire elétoltam a telefont.
- Aztaaa... Te aztán elfoglalt emberke vagy. 35 SMS... Azt nevezem. - adta vissza.
- Ugye? És ebből 30 Alessa, 4 Lily és a maradék egy Carlitos. Azt írja, ha lehet a ma estét töltsem vele, mert egy pók van a sarokban. - nézegettem a képernyőt.
- Rendben. Viszont holnap hivatalos vagy hozzánk ebédre. Hozhatod Carlos-t is, ha akarod. - nyomott egy puszit az orromra John.
- Hozzátok? - pislogtam.
- Igen. Nem megmondtam hetekkel ezelőtt, hogy be akarlak mutatni Csillagvirágom? - magyarázta türelmesen. Hirtelen görcsbe ugrott a gyomrom arra a gondolatra, hogy holnap a családjával találkozom. Momma Jedward, Kevin... Magasságos Isten.
- Hey... - simította meg az arcomat. - Minden rendben? Olyan falfehér lettél.
- Persze. - "hogy nem." Egészítettem ki magamban a mondatot. - Csak kicsit hosszú volt a repülő út. Nem laktok egy köpésre, mit ne mondjak.
- Dehogynem, nézd én mekkorát tudok köpni. - próbálta szemléltetni John, aminek az lett az eredménye, hogy rányáladzott a saját cipőjére.
- Ügyes. - tapsikoltam vihogva. - Viszont szerintem indulni kéne haza.
- Rendben Kicsim, elkísérlek. Csak tudnám, hogy Edward hol a csudában van. - mosolygott rám.
- Lehet hazament. De nem vagytok Sziámi ikrek, egy órát még kibírsz nélküle Manócska. - fogtam meg a kezét. Elindultunk a két órányira levő hotelhez, sétàlva.

** Carlos szemszöge **

Arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtón.
- Carlitos nyisd már ki! Álmos vagyok! - hallottam Mel hangját. Oldalra fordultam, hogy felkeljek. Ám ijedtemben lefejeltem az ágyat. Mi a francot keres Alexa mellettem? És mi ez a piás üveg az asztalon? Hány óra van?
A telefonom hajnali fél egyet mutatott.
Óvatosan tipegtem ki az ajtóhoz.
- Na végre te idióta, majdnem két órája állok itt, a füleden ülsz? Aaaaargh. - robbant be Melody és püfölni kezdett.
- Jó jó... Nyugi, Mel ssssh. - csitìtottam. - Nem vagyunk egyedül.
- Mi? - akadt benne a szó.
- Alexa Vega ott fekszik az ágyamban. - böktem az ajtóra. - És nem emlékszem semmire.. Valami pia is volt...
- Mondhatom szép vagy bátyus. - kezdett halkan kuncogni Mel. - Akkor szerintem te nem jössz velem Grimes Honba. Alexa le fogja kötni a figyelmedet.
- Naaaaa csitt. - szorítottam magamhoz és megcsikiztem.
- Bátyus eressz. - nevetett folytottan.
- Sohaaaa. - vigyorogtam gonoszul. De végül elengedtem, mikor egy hatalmasat ásított. - Na menj aludni MelMel, hosszú napod lesz.
- Szép Alexás álmokat te Casanova. - bökött oldalba, majd elbattyogott.
Tanácstalanul fordultam vissza a szoba ajtóhoz.
- Carlos te mi a francot csináltál? - túrtam bele a hajamba.

** Melody szemszöge **

Még lefekvés előtt megnèztem a többi SMS-em. Alessa az üzik múlásával egyre idegesebb hangvétellel írt, mint például: "Azonnal hívj fel, mert utánad megyek és elpüföllek!" vagy "Na mi az? Már nem is számít, hogy tövig rágtam a körmömet miattad?! ÍRJÁÁÁL MÁR!". Az utolsó ez volt: "Kidobtam a mosómedvédet. Gondoltam szólok. Puszi."
Gyorsan visszapötyögtem:
"Alessa meghaaalsz! BOO-t?! Ajj már. És írok látod? Írok. Annyira imádlak emiatt az ötleted miatt. Agyon szorongatnálak legszívesebben. De majd csak a holnapi családi ebéd után tudlak hívni (rettegek :s). És képzeld Carlos Alexa Vegával fekszik egy ágyban, de nem tudja miért. Lol. Na szép álmokat. Pussz."
Rányomtam a 'Küldés' gombra. Percekre rá jött a válasz: "AHW... Ezek szerint bevállt. Annyira boldog vagyok, itt lovagolok Kendall nyakában, Lily meg ugrál a szoba közepén. Neked is szép álmokat! <3 (Mondjuk itt dél van. :P) Carlos meg Carlos, hehe. Na puszimuszi."
Vigyorova feküdtem le aludni.