65. Ireland and skateboard

** Lily szemszöge **

Alig bírtam nyugton ülni az ülőgumóimon. Vajon odaértek már? Ha igen mi a helyzet?
Fel s alá sétálgattam a lakásban.
- Szúszá csajszi, beleszédülök a látványodba. - nézett rám Alessa. Az ő arca is ugyanolyan izgatott volt, mint az enyém. Logan, James és Kendall valami megbeszélésre mentek, ìgy mi maradtunk otthon Alessa-val.
- De akkor iiiiiis. - nyavajogtam, mikor elkezdett rezegni a telefonom.
Lendületesen kaptam ki a zsebemből a telefont és azzal a mozdulattal végig is hajítottam a szobán.
- Francba. - szaladtam ahhoz a ponthoz ahol a teló bomba landolt. - Ne ne ne... Szétesett. Most 5 percet végig kell izgulnom mire bekapcsol.
- Ha bekapcsol. - nézett engem érdeklődve Alessa.
- Befog. De nézd, még a SIM kàrtya is kiesett..  - rakosgattam össze az alkatrészeket. Végre villogni kezdett a telefon. Bepötyögtem a PIN kódot. - Mi a szent lótrágya? Eltűnt a hívás listám meg az SMS-ek. Ne már.
- Hát csajszi... Ez egy ilyen nap. - tette a vállamra a kezét Al, a fejét csóválva. - Turmixot?
- Kettőt extra csokival. - battyogtam utána a konyhába csüggedten. Így most csak sokára fogom megtudni mi a helyzet Melody-éknál.

** John szemszöge **

Soha életemben nem voltam ilyen megkönnyebbült még... Na jó, talán akkor, mikor megtudtam, hogy a szörny az ágyam alatt csak Edward régi nyuszis mamusza, semmi ijesztő. Titkon végig reménykedtem benne, hogy Mel nem gondolta komolyan. Viszont annyira furcsálltam mindig, hogy pont velem van együtt egy ilyen gyönyörű teremtés, majdhogynem tökéletes. Így nem tartott sokáig elhinnem az aznap délután elhangzó mondatokat. Onnantól viszont mintha megszüntem volna létezni. Gyakran már csak automatikusan tettem a dolgokat. Max, a menedzserünk egy hét kényszer szabira küldött, mert nem tudott mit kezdeni velem. Esténként hol csak gombóccal a torkomban, hol még könnyekkel is hajtottam a fejem a párnámra. Gyakran ébredtem fel a saját üvöltésemre, és arra, ahogy Edward gyengéden nyugtatgatni próbál. Utólag visszagondolva baromi nagy bűntudatom lett, hisz pont, hogy őt kellett volna nekem felrugdosni a padlóról nem pedig fordítva. Rossz testvér voltam.
Most itt üldögélek a parkban álmaim tündérével, aki nagy érdeklődéssel figyeli az ott deszkázó srácokat.
- Ki akarod próbálni? - löktem meg gyengéden.
- Én tudok deszkázni, nem kell azt próbálni. - mosolyodott el.
- Na persze. Hiszem, ha látom... Hé srácok! - kiáltottam oda. - Nem adnátok picit kölcsön az egyik gördeszkát, hogy a csajszi bebizonyíthassa mit tud?
A tizennyolc év körüli fiúk kíváncsian méregettek minket.
- Aztaaa... De hisz ez a Jedward egyik tagja. - esett le többeknek.
- Akkor az ott Melody Pena! - mondta az egyik. - Láttam a TV-ben.
- Ugyan már, Melody barna, nem szőke. - vágta tarkón a társa. - Mondjuk van hasonlóság...
- Igen, John vagyok és ő itt valóban Mel. - avatkoztam közbe a vitába. - De akkor....?
A deszkákra pillantottam, az előttem álló vörös srác követte a pillantásomat.
- Ja, persze. Odaadom az enyémet.. - nyújtotta remegő kézzel, kipirulva oda Melodynak.
- Köszi. - vigyorodott el kedvesem, majd egy pillanat alatt eltűnt.
- Woooooow. Tényleg tud valamit a csaj. - néztek csillogó szemmekkel a hátam mögé, mire én is megfordultam. Melody még ebben is verhetetlennek bizonyult. Leesett állal bámultam. Diadalittas vigyorral gurult vissza mellém.
- Most te jössz, nagy legény. - szállt le a gurulós szerkezetről.
- Mi? Hogy én? Ezen? - hebegtem. - Nem tudok...
- Ohh dehogynem. Csak próbáld meg. - bíztatott.
Felálltam a gördeszkára.
- Esetleg ma még elindulnál? - türelmetlenkedett Melody.
- De hisz megyek. - hajtottam meg magam csak picit. Egyszer csak azt érzem, hogy már száguldok, egyenesen a tó fele. - Aaaaaaaaaa....
Egy placcsanás és J.G. a vízben.
- Joooooohn, jól vagy? - futott felém fuldokolva a nevetéstől Mel.
- Nem. - durciztam be, majd berántottam Melodyt magamhoz. - Máris jobb.
- Már akinek. - nevetett továbbra is. - Bocsi, nem akartalak annyira meglökni.
- Ahha, szóval te voltál. - vontam össze a szemöldökömet. - Jössz te még az én utcámba este.
- Ajj de félek. - mosolyodott el és gyengéden megcsókoltam. Ez az amit sosem fogok megunni.

** Carlos szemszöge **

- Egymásra találtak? - ültem le Edward mellé.
- Nagyon úgy néz ki. - vigyorodott el. - Tiszta hollywood-i filmjelenet volt itt az előbb. Azt hiszem elfolyt a szempilla festékem.
- Ohha még jó hogy nem voltam itt. Pont most tett fel alapozót és szemcerkát. - mondtam vékony hangon. Èpp ekkor haladt el mellettünk egy csapat srác.
- B*zik... - szólalt meg az egyik, mire a többi röhögni kezdett.
- Oh, bocs, ezt az információt nem kértem rólatok. De most hogy tudom, arra kérlek titeket, hogy kerüljetek a hátsó felem közelébe. - mondtam higgadtan.
- Ez jogos. Bocsi skacok, de mi nem hajolunk le a szappanért. - helyeselt Edward is, majd kibattyogtunk az étteremből. Röhögve pacsiztunk össze.
A hotel fele vettem az irányt, miután elbúcsúztam Edward-től. Twitter-emre fellépve egy Melody-s képet láttam.

"@planetjedward: Melody, a gördeszka ura. Mégha picit nedves is most. =:9 "

Kikerekedett szemekkel bámultam a képernyőt. Nem a deszkás kép miatt. Nedves? Jól van Carlos nem kell mindig perverzségekre gondolni. Néha enni is kell. Ezzel elhatároztam, hogy rendelek egy pizzát.