67. Blaze and Kevin

** Bella szemszöge **

Egész nap nem voltam otthon, barátnőimmel csajos napot tartottunk - mondjuk a héten már a harmadikat. Szorítottam, hogy Melody-éknál minden rendben legyen, bár az a gondolat, hogy esetleg a Jedward visszatér hozzánk furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Tulajdonképpen ez egyet jelentett azzal, hogy Edward is visszajön. És tudtam, nem vagyok képes a szemébe nézni, azok után amit tettem.
A többiek is furán viselkedtek velem otthon, csodálkozni persze nem csodálkoztam. Egyedül Kendall volt ugyanolyan, mint mindig. Hát persze, hisz a testvérem.
Harry hamar elhúzta a csíkot. Valószínűleg még élénken éltek benne az emlèkek Kendizzle bal horogjáról.
Este kilenc körül estem haza. A ház meglepően csendes volt. Egy percre megtorpantam, majd vállat vonva felsétáltam a szobámba.
- Szia, Húgi... - hallottam magam mögül. Ez volt az a pillanat, hogy sikítva ugrottam egyet és sikeresen belefúródott az ajtókilincs a bordámba.
- Kendaaaall! - fakadtam ki. - Te mit csinálsz itt a sötétben?
- Ne akard azt tudni. - válaszolt sejtelmesen, majd felkapcsolta a villanyt. Döbbenten álltam majd fuldoklani kezdtem a nevetéstől.
- Izé... Bátyus... Miért is zöld a hajad? - préseltem ki magamból két nevetőgörcs között.
- Hosszú történet.
- Még csak kilenc óra, úgyhogy ráérek. - huppantam le mellé törökülésben és mesére készen várakoztam.
- Hát jó... Minden egy gyönyörű, napfényes délutánon kezdődött, Los Angeles-ben. - kezdett bele Kendall sejtelmes hangon - Kendall, Logan, James, Alessa és Lily a nappaliban unatkoztak, mivel a négy mókamester épp Írországba utazott, így nem volt aki valami hülyeséget kitaláljon. Illetve nagy sokára mégis csak akadt valaki. Ez a valaki nem más volt, mint James. Egy ötlet ütött szöget a fejében: miért is ne mehetnénk el egyet paintball-ozni. Mindig lelkesen támogatta az ötletet. Mikor a kis csapat beèrt a belvàrosban levő paintball csarnokba, rájuk mosolygott a szerencse. Ingyen mehettek fel a pályára, mivel nem volt sisak raktáron.
Azt hitték jó ötlet lesz. Aztán kiderült, hogy mégsem. Egy kis festék itt, egy kis festék ott és meg van az ingyen hajfestés. Mire hazakerültek, hőseink feje rózsaszìn, zöld, kék, narancssárga és lila színben virított. Vége.
Mire befejezte Kendizzle, már szabályosan az ágy alatt fetrengtem.
- Örülök, hogy jól mulatsz. - kukucskált le hozzàm vigyorogva.
- Most mondd, hogy te nem vigyorogtál! - nevettem.
- Óó dehogynem. Főleg James rózsaszín haján. Mondjuk Logan-nek se áll rosszul az a narancs. - kuncogott.
Az oldalamat fogva kászálódtam fel a földről. Keresztbe dőltem az ágyon, majd Kendall is követte a példámat.
- Egyébként jól vagy? - bökött oldalba.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem vissza. Bár legbelül tudtam mire céloz.
- Edward...? - kezdte, de nem fejezte be a kérdést.
- Nem tudom Kendall... Tényleg nem tudom. - nyeltem nagyot. - Edward nem fog megbocsátani. Érzem. Én se tenném. Annyira hiányzik, de megérdemlem. Hülye vagyok.
Arcomat temettem a kezembe.  Nem fogok sírni.
Kendall az állam alá rakta az ujját és felemelte a fejem.
- Minden rendben lesz Bella. Tudom. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a szobàmból. Még sokáig ébren voltam a gondolataimba merülve. Legszívesebben felhívtam volna Melody-t. Ezt csak egy dolog akadályozta meg: bűntudatom volt, hisz lényegében én voltam az oka hetekig tartó összetörtségének.

**Melody szemszöge**

Arra ébredtem reggel, hogy valami nyalogatja az arcomat. - Mi a franc....? - próbáltam leszedni azt a valamit az arcomról és a kezem valami szőröset markolt. - Egy kiskutya?!
Hirtelen felültem és egy apró kutyus csóválta a farkát az ölemben.
- Szia picur. Hát te honnan keveredtél ide? - simogattam meg, mire összenyalogatta a kezemet is. - Akár hol is van a gazdid, lehet nem fog viszont látni. Nagyon aranyos vagy.
Megnéztem a nyakában fityegő bilétát.
- Blaze... - olvastam. Alatta egy telefonszám állt. - Na Blaze... Akármilyen aranyosan billegteted a farkad, mégis haza kell menned.
- És nekem? - bukkant fel mellettem John, mire kiestem az ágyból, szegény kutyust pedig elhajítottam.
- Ezt meg ki engedte be... - morogtam a padlóba.
- Mi az hogy ezt? - durcizott John. - Amúgy meg én is cukin billegetem a farkam...
Erre a torkomra forrott a szó.
- Jawn... - néztem fel rá majd kuncogni kezdtem.
- Jó reggelt Melody, csak szólok, hogy itt van John! - hallottam Carlos kiabálását.
- Köszi, már tudok róla! - kiabáltam vissza.
Blaze lelkesen ugrott John nyakába.
- Tied? - csodálkoztam.
- Igenis... Meg nem is... - mondta John mosolyogva. - Tulajdonképpen Edward-é. Ès nem ártana sietnünk haza, mielőtt észreveszi hogy eltünt a kis szeme fénye. Kapsz 3 percet, addig az ajtónál várlak. Akár elkészülsz addigra, akár nem. Én melltartóstul is elviszlek.
- Haha, vicces vagy. - vágtam csúnya arcot, majd sietve magamra kapkodtam a kikészìtett ruháimat. Megfésülkedtem és indulhattunk is.
A kocsiban John megfogta a kezem.
- Kicsim... Te remegsz! Minden rendben? - nézett rám meglepődve.
- Igen, Manócska. - mosolyodtam el halványan. A rinocéroszok a gyomromban táncba kezdtek.
- Ne félj. Nem esznek meg. Megkostolni lehet meg fognak, nem garantálom hogy nem. - vigyorgott.
- Oh köszi. - emeltem az égnek a tekintetem. - Esetleg vegetárianus kannibálok vagytok?
- Pontosan... - bólintott, majd elkomorodott. - Mindenesetre Kev szereti a "friss husikat".
- Engem nem fog. Mert a kakashere pörkölt belőle lesz, ha valamit is tesz. - esett le, mire gondolt. - Egyébként ő a bátyátok igaz?
- Igen. - kanyarodott meg John egy ház elé. - Na itt is vagyunk. Blazie, ide!
Kiszálltam a kocsiból, mire valaki fellökött a motorháztetőre.
- Melodyyyyyyyyyy! Annyira hiányoztál!!!!!!
- Èn is örülök neked Edward! - öleltem meg mosolyogva.
- Elég Ed, a végén egybe olvasztod a kocsival. - hallottam egy idegen hangot.
Miközben Edward felsegített szemügyre vehettem a hang gazdáját. Magas, vöröses barna hajú srác. Nem sok vonása emlékeztett az ikrekre, de mégis valószínűleg a testvérük volt.
- Szia, Kevin! - lépett oda hozzám és két puszit nyomott az arcomra.
- Melody. - viszonoztam az ölelést. Elindultunk befele, az ikrek fogtak közre. Szívem a torkomban dobogott.......