7. Crazy

- Mondjad Carlitos. - küldtem felé egy sugárzó mosolyt, bár komoly arca picit megijesztett. - Minden rendben...?
- Igen, persze. Csak James-ről akarok veled beszélni.
- Jajj, bratyó, megmondtam, hogy őt szeretem és nem fogom csak miattad ott hagyni. - sóhajtottam fel.
- Ne Mel... Most hallgass végig. Ne... Ssss. - fogta be a számat, mikor szólni akartam. - Gondolkodtam kettőtökről elég sokat és rájöttem, hogy ti tökéletesen összeilletek. Benned meg van az a tűz, az erő, ami picit visszafogja majd Jamest. Ő meg egy olyan férfi, aki tudja hogy kell bánni a lányokkal, a tenyerén hordozza őket... Jó, nem akarok túl csöpögős lenni. Csak lényegében annyit akartam mondani, hogy áldásom rátok. Feltéve ha érdekel... - fejezte be kicsit megilletődve.
Ami azt illeti én is az voltam.
- Jajj Carlitos... - ugrottam a nyakába és puszilgattam össze-vissza.
- Hahahaha. - nevetett - Aztán a Szőke... Pardon, Barna Hercegednek mi marad, ha mindet rám zúdítod?
- Hisz te vagy az én egyetlen imádni való bátyuskám. Neked is kijár a sok sok szeretetem. - néztem rá ragyogó arccal, majd hozzábújtam, ő pedig megölelgetett. Ilyet már nagyon régen nem csináltunk.
- Khm... Zavarok? - zökkentett ki minket valaki ebből a meghitt pillanatból.
- Ami azt illeti igen. - morogtam, továbbra is Carlos vállába fúrva az arcom. - Kívül tágasabb...
- Mi baj James? - hallottam bátyám hangját.
Hogy?! James? És én az előbb vele voltam bunkó... Hooops.
- Alec keres téged, kicsit kezd morci lenni. Engem már edzett 20 percig, most te jössz.
- Ohhh a franc... Ennyire elment az idő?! Robogok! - rohant kifele Carlos az öltözőből.
James is megindult utána. Gyorsan utána léptem és megfogtam a kezét.
- Bocsáss meg James ... Nem akartam bunkó lenni. Vagyis akartam csak nem veled, nem tudtam hogy te vagy az.
- Hát még meggondolom... - pillantott rám szigorkodva, majd hirtelen elgyengült. - Nee... A franc, ne tedd ezt velem Mel. Azt hittem csak Carlosnak vannak kiskutya szemei, erre most te is úgy nézel.
- Családi örökség. - kacsintottam rá. - Vagy ökörség..
- Ahha... Meg szerintem a bolondság és őrültség is Pena örökség.
- Naaa... Bekaphatod Maslow. - húztam fel az orromat.
- Jobbat vagy a balt? - vigyorgott.
- Neked mindenre van válaszod?
- Majdnem... De nem válaszoltál. - nyomott a falnak.
Egy miliméter szabad terület sem volt köztünk.
- Mit csiná.... - mielőtt megszólhattam volna életem legszenvedélyesebb csókja fogta be a számat. És legnagyobb megdöbbenésemre én megragadtam a tarkóján a haját és hevesen magamhoz húztam. Hosszú percekig voltunk így összeforrva. Majd szétváltunk. Elgondolkodva pillantottam rá, ő elkapta a tekintetem.
- Min gondolkodsz Mel?
- Hát azon... Hogy ki is használhattad volna az alkalmat, de nem tetted. Miért?
- Ha eljössz velem edzés után, elmondom, Bébsz. De most menjünk ki mert te még egyenlőre csak a csókomtól izzadtál meg...
- Chhh... - cümmögtem. - Oh egyébként Carlos áldásat adta ránk szépfiú.
- Zsír. - vigyorgott azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
Majd versenyt futottunk a terem 6 méteres távjáig.
- Én nyeretem böbős... - nyújtottam a nyelvem Jamesre.
- Vigyázz, mert még le találom harapni. - duzzogott.
- Áh, végre itt vagy Jas. - hallottam egy férfi hangot mögülem. - És te ki vagy kislány?
- Melody Samantha Pena - mutatkoztam be a szőke izompacsirtának. - Te meg gondolom...
- Alec. - fogott velem kezet az edző. - Örülök, hogy végre megismerhetem Carlos kishugát. Te is beszállsz?
- Mi az hogy! - vigyorogtam rá.
- De vigyázz, ez már nem a balett képző. - cukkolt a trainer.
- Öhm ezt a helyedben nem mondtam volna... - szólt halkan, mosolyogva Carlos.
- Mi a f*sz... - nyögött egyet Alec, amint hátra csavartam a kezét hirtelen és térdre kényszerítettem.
- Hát tudod edzőkém, én sem ott nőttem fel. - mondtam nevetve.

** Bella szemszöge **

Az egész délutánt filmezéssel töltöttem Harryvel összebújva. Erre hazaestek ezek az ökrök és az egész romantikának annyi.
Habár James és Melody elég hamar leléptek. Különös... De majd holnap kifaggatom mi van.
- Hé skacok nézzétek mim van!!! - rohant le Carlos a lépcsőn, nyomában Logannel.
- Adod vissza az az enyém!
- Dehogy adom. Nézd, hegedűművész vagyok. - szaladgált körbe-körbe egy hegedűvel Carlos.
- Hehe a francokat... - mondta Logan majd rávetődött Carlosra.
Már a földön hemperegtek.
- Látom nálatok is zajlik az élet. - mondta két nevetés közt Harry.
- Hát ja.. Teljesen leégetnek. - forgattam a szemeimet.
- Dehogyis... Szerintem így jók ahogy vannak. Asszem hamar meglesz az összhang a két banda között.
- Ez jogos... - vigyorogtam. - De most már elég. Leállítom őket: Carlitooos, Twitter photo, mondd hogy cheese!
Ez megtette a hatását, Carlos bepózolt a hangszerrel és miután kattintottam Logan visszatudta szerezni a hegedűjét.