61. The Concert (part I.)

** Melody szemszöge **


- Joooohn! - riadtam fel az éjszaka közepén kiabálva.
- Mi? Hol? Ki? Mit? - ült fel John is az ágyba sikeresen orron fejelve engem.
- Te, itt, és betörted az orromat. - mondtam fájdalmasan miközben az említett szervemet tapogattam.
- Minek tartod kint az arcodból? - kérdezte flegmán. - Ouch ez fájt.... Naaa engedj vissza.
John a földön hisztizett, amiért szépen kilöktem az ágyból.
- Még mit nem?! Bunkó vagy. - szóltam majd magamra húztam a takarót.
- Édes egyetlen drágaságos gumicukorborsóm.... - kezdte, de ekkor Edward battyogott be.
- Engem hívtál ikrecském? - vigyorgott.
- Meg a pöttömnyi agyadat azt. - szólt John. - Neked nem aludni kellene? És esetleg illene kopogni is.
- Mi az az agy? - vágott értelmes arcot Edward. - De igen, kellene. De ti meg nem vagytok csendben és mivel a szomszéd szobában vagyok.... Azon meg már nem is csodálkozom, hogy John a földön van. Bepukizott és te száműzted lenti régiókba?
- Az agy az egy olyan dolog, ami neked nincs. Növesztened kellene egyet. - szólaltam meg. - Meg az ikrednek is. És nem nem pukizott be, csak bunkó volt.
- Várj... Növesztési folyamat elindult. - hallottam John nyöszörgését az ágy mellől. Zavarodottan néztünk össze Edward-del, majd az ágy mellé hajoltunk. Lent a földön John olyan fejjel üldögélt, mint aki erősen nyom valamit. - Áhhh ez nehezebb, mint gondoltam. Nem akar kinőni. Viszont egy gatyacsere nem ártana....
- Fújjj már. - hátrált két lépést Edward, majd kirobogott a szobából. Erre John vigyorogva feltápászkodott.
- Távozz tőlem, te Ördög Ikre... - tettem keresztbe az ujjaimat és hátrébb csusszantam az ágyon.
- Kicsim, tudod, hogy szeretlek. - nézett rám bociszemekkel, miközben bemászott mellém.
- Ez a szerencséd. - csúsztam közelebb és odabújtam a mellkasára.
- Elárulod, miért riadtál meg? - szorított magához.
- Mert rosszat álmodtam. - mondtam, majd kérdő tekintetét látva folytattam. - A koncertről álmodtam, és nem volt rajtam ruha... Meg leszakadt a színpad alattunk és te... Meghaltál... A szívedbe fúródott egy deszka... És nem tehettem semmit... Én meg felébredtem.
Az arcomon folytak a könnyek visszaemlékezve az álmomra.
- Édesem. Kicsi Melody-m. - ölelt meg szorosan és puszikkal borította el az arcomat. - Ez nem fog megtörténni egy hamar, hidd el. Ne sírj Csillagom... Csak egy rossz álom volt, biztos aggódsz s fellépés miatt. Minden rendben lesz. Ott leszek veled... Csak ne sírj. Ezt borzasztóan fáj látnom.
Belenéztem a zöld szemébe. Zöld a zöldben. Tele volt gyengédséggel, szeretettel és ijedtséggel. Visszahajtottam a mellkasára a fejem. Halkan énekelt nekem, közben lágyan ringatott.


** John szemszöge **


Hatalmas csattanásra keltem. Álmosan nyitottam ki a szemem. Melody még szorosabban bújt hozzám, tudomást sem véve a zajról. A szobában Carlos állt kirekedett szemekkel bámulva az ajtót.
- Pssszt. - mutogatott felé.
- Nem hiszem, hogy meghatja a dolog. - vigyorodtam el. - Nekem se szokott csendben maradni.
- Bocsi. - vigyorodott el ő is. - Becsapódott, mikor jöttem volna be. De egyébként akkor nem kell titeket felébreszteni. Bár hugicámat elnézve... Összekócolhatom a haját még jobban?
Megvontam a vállam egy biztató mosoly kíséretében. Erre Carlos közelebb lépett.
- Ha a hajamhoz nyúlsz meghalsz. - hallottam Mel morgását a mellkasomból. De a bátyját nem igazán zavarta a fenyegetőzése. Egy hirtelen mozdulattal összeborzolta Kicsim haját.
- Carlitos. - mondta jéghideg hangon Mel és lassan felemelte a fejét. - Te akartad....
Carlos csak nevetett a szoba közepén, még futni se futott húga elől.
- Szedd le, szedd le!! - kacagott mikor Mel ráugrott a hátára.
- Ha leszedem, végre eltudunk indulni? - nyitott be a szobába Kendall. - Ejjha... Texas-i derbi.
- Nem szállsz be? - vigyorgott Mel.
- Óóóóh dehogynem. - próbált lendületesen ráugrani Kendall Carlos hátára, de elvétette és rám zúgott.
- Mi ez a nagy ricsaj? Ébren vagytok már? Húsz percen belül el kellene indulnunk. A stylist-ok megint lefognak minket cseszni. - lépett be pont ebben a pillanatban James és Logan. Ahogy megláttak minket elakadt a szavuk.
- Na mi az? Félre az útból, én nem látok semmit. - hallottam Alessa hangját, majd a többiek utat engedtek neki. - Aztiiiii.... Kendall...
- Ez nem az aminek látszik! - mászott le rólam gyorsan Kendizzle.
- Nem? Pedig azt mondtad Kendizzzleee. -nyavajogtam, közben majdnem megszakadtam a röhögöstől.
- Kendall ezt mondhattad volna az elején is. Akkor nem erőltettem volna ezt a kapcsolatot.  - tette a szívére a kezét Alessa, alig tudva elnyomni egy mosolyt.
- John te is? - mászott le Carlos-ról Mel. - Edward tudja már?
- Most már igen. - meresztett nagy szemeket ikrem. - Remélem ebben nem hasonlítunk.
- Tudjátok mit? Tövig! - kezdtem bedurcizni.
- Szerintem azt már Kendall megtette. Inkább meghagyom neki. - kacagott Logan.
- Na jó, most már tényleg ideje indulnunk. - szólalt meg a nevetéstől piros arccal James, legnagyobb megkönnyebbülésemre.

** Carlos szemszöge **

Két kocsi jött értünk. A csarnokhoz érve, rögtön a stylist-ok keze közé kerültünk, három fele osztva a csoportot. Alessa és Lily felváltva szaladgáltak hol az ikrekhez, hol hozzánk, hol pedig a Bellody-hoz. Lelkesen segítettek megcsinálni Kendall haját - igaz, hogy utána a fodrász szívinfarktust kapott, kezdhette elölről.
- Te... Szerinted az ikrek haját is ilyen "szakértelemmel" megcsinálták? - súgta oda kuncogva Logan.
- Meglehet... És amilyen hülyék a ikrecskék, még hagyták is nekik. - kacagott James is.
- Ha kiabálást hallasz öt percen belül, akkor így volt. - szólaltam meg.
Végül is nem lett belőle semmi. Az ikreket vagy leütötték, vagy pillanatragasztót kaptak az ajkukra alapozó helyett, vagy egyszerűen nem estek áldozatul Lily-nek és Alessa-nak. Bő négy óra múlva szereplés készek voltunk. A koncertig még volt fél óra, addig a producerünk lelkifröccsöt tartott nekünk. Az ikrek kezdtek. Kintről már hallottuk a lelkes Jedhead-ek és Rusher-ek visszaszámlálását.
- Öt...
- Négy....
- Három....
- Kettő...
- Egy.... !!!! Ééééés....!
Már kinn álltunk a színfalak mögött onnan figyeltük a show-t.
- Sziasztok én John vagyok!
- Én meg Edward!
- És együtt mi vagyunk aaaa....
- JEDWAAAAARD! - sikított több ezer lány.
- Készen álltok egy.... - kezdte John.
- Zenével teli.... - folytatta Edward.
- És fergeteges éjszakára? - fejezték be egyszerre.
- Cccc... ikrek. - kuncogott mellettem Logan. - Egymás gondolatában is olvasnak.
Az ő koncertjük egy órás volt, azalatt csupán egyszer öltöztek át.
- Te is láttad? - böködtem meg James-t.
- Mit? - nézett rám hülyén.
- Az ott egy melltartó! - mutattam John vállára, ahol egy fekete csipkés rózsaszín melltartó fittyegett. - Szerintem nem vette észre.

Eszeveszetten mutogatni kezdtünk nekik, amivel csak azt értük el, hogy Edward beleröhögött a mikrofonba a dal közepén. Mire testvére is hasonlóképpen cselekedett. Már a fél csarnok kuncogott. Végre Edward észrevette a fehérneműt és leszedte John válláról.
- Öhmm... Valamelyikőtök elhagyta a melltartóját! Kinek ismerős? - emelte a magasba. A sor elején egy lány arca lett paprika piros, de ezt persze a közönség nem láthatta. - John, lehet neked szánták...
- Nekem? Ez igazán kedves.   Viszont, mint láthatjátok többen is, nincs mire felvennem... A plasztikai sebészem pedig csak fél év múlva tud bevállalni egy ilyen komoly beavatkozást. Meg nem is igazán csíp engem, miután megmondtam neki, hogy a szám egy csepp kollagént se látott, és mégis telt. - mondta komolyan az ikerpár másik fele. Mi majdnem megszakadtunk, Logan gurult a földön.
- És mi van ha azt akarták, hogy kimossuk? - szólalt meg Edward.
- Az sem változtat a helyzeten. Bocsi, csórok vagyunk ahhoz, hogy elvigyük mosodába. - válaszolt John, majd a színpad szélére hajította a melltartót, ahol több száz lány ugrott érte, mivelhogy John-Grimes-hozzáért.


** Kendall szemszöge **

A srácok elénekelték a Luminous című számukat. Most következhettek a lányok.
- Heeey készen álltok egy kis újdonságra? - kérdezte John a közönségtől.
Igenlő moraj volt a válasz.
- Akkor hát, bár a mi időnk a színpadon lejárt, fogadjátok sok szeretettel az új felfedezetteket....
- A Bellody-t!!! - szaladtak le kiáltozva a színpadról, hangos taps kíséretében meg néhány "Gyertek hozzám férjül" - sikítás mellett. Hirtelen sötétség támadt.
- Alulról jönnek. - jegyezte meg James. Bólintottam, bár nem hiszem hogy látta.
- You know the bed feels warmer.... - csendültek fel az első hangok.
A reflektor viszont csak a refrénnél kapcsolódott fel.
- What doesn't kill you, makes you stronger, stand a little taller! - a lányok teljes összhangban voltak. Ha izgultak is nem mutatták. Elképesztően néztek ki..........

Melody

Bella

----- FOLYT. KÖV. ------