62. The concert (part II.)

** Bella szemszöge **

Amíg fel nem értünk a színpadra végig remegett a térdem. Csak mikor már tudatosult bennem, hogy innen már nincs visszaút, akkor éreztem úgy, hogy nekem már mindegy. Melody míg sötét volt, görcsösen fogta a kezemet.
Élveztem az éneklést. Majdnem egy órán keresztül voltunk színpadon és szemmel láthatólag tetszettünk a közönségnek. Melody arcáról még spaklival se lehetett volna lekaparni a vigyort. A lendület csak úgy sugárzott belőle. Vajon hogy csinálja? Igen, ez az ő világa. Én annyira nem éreztem a magaménak. De jó volt látni az emberkék lelkes tekintetét egy-egy magasabb hangnál, vagy Mel hátra szaltóinál.
Oldalra pillantottam. Onnan Edward kacsintott rám, Kendall meg I <3 Bellody táblát szorongatott James-szel együtt. Elvigyorodtam.

** James szemszöge **

- Köszönjük szépen, hogy meghallgattatok minket srácok! Live, love, laugh és Bellody! - integetett Melody, mikor vége lett a fellépésüknek. - Te Bella... Valakiket fel kellene konferálnunk. De elfelejtettem kiket....
- Oh de lyukas agyú nőszemély, ilyet elfelejteni. - szállt be a játékba Bella. - Várj... Azt tudom, hogy Kendall és Carlos benne van az együttesben.
- Igen-igen. Meg James és Logan is.... Ti tudjátok? - nézett tettetett ijedtséggel a közönségre.
- BIG- TIME-RUSH, BIG- TIME-RUSH, BIG- TIME-RUSH! - kántálta lelkesen a sok kis Rusher.
- Hogy mondjátok? A Big Time Rush itt? - kezdett el Bella ugrálni.
- Aaaah fangörlködni fogok. - visított Melody is. - Akkor hát Rusher-ek, felkészültetek? A színpadon aaaaaaa.... BIG TIME RUSH!
Ez volt a vezényszavunk, a Bellody gyorsan leszaladt a színpadról.
- Kezdhetjük? - tette a vállamra a kezét Kendall.
- Még szép. - vigyorogtam. - Egy mindenkiért...
- Mindenki a Big Time Rush-ért! - kiáltottuk egyszerre.
- Elevate is little higher, let's throw the party in the sky and celebrate... - kezdtük el. Több ezer lány sikítása hallatszódott. Ezek a mi kis Rusher-jeink.

Imádjuk őket, hisz ők adnak nekünk újjabb lendületet, erőt, kitartást minden alkalommal. Az ő szeretetük nélkül már elvesztünk volna.

Nagyon hamar eltelt a két és fél órás műsoridő. De még hátra volt a dedikálás és beszélgetés a rajongókkal, bár előtte kaptunk egy fél órás szünetet. Lelkendezve futottunk be az öltözőbe a többiekhez, ám ott fagyott hangulat uralkodott.......

** Melody szemszöge **

A srácokkal és csajokkal végig tomboltuk az egész koncertet. Büszke volt nagyon bátyuskámékra. Egy pillanatra magam mögé néztem, de Bellát sehol nem találtam. 

- Al, nem láttad Bells-t? - kérdeztem Alessa-t.

- MI? - kiabálta.

- AZT KÉRDEZTEM NEM LÁTTAD BELLÁT? - ordítottam vissza. A válasz rá volt írva az arcára, lázas keresésbe kezdtünk. Külön váltunk, én elindultam az öltözők fele. Sorra nyitogattam ki őket. Egyszer csak az egyik ajtó mögül furcsa hangokat hallottam. Rosszat sejtve nyitottam be.

Az öltöző kanapéján Bella és Harry (?!) voltak, félreérthetetlen dolgot művelve. Lendületesen kipördültem és becsaptam az ajtót, remélve hogy rájuk ijesztek és legalább lefejelik egymást.

- Mit találtál? - ért oda akkor hirtelen Edward,

- Semmit. - vágtam rá túl gyorsan. Ezt Edward is észrevette.

- Persze-persze, én meg összetudom fonni a szakállamat a fenék szőrömmel. Komolyan Mel, olyan falfehér vagy, mint aki körülbelül kísértetet látott. Engedj be. - tolt félre Edward és bármennyire is tiltakoztam félrerakott. 

- ISABELLA? - állt meg nyitott szájjal az ajtóban. - ÉS STYLES?!

A szájából kifutott a vér. Olyan volt, mint egy halott.

- Ed... Megmagyarázom. - kapott egy inget Bella maga elé. De ekkor Edward teljes testsúlyával rám nehezedett. Elalélt.