63. Trouble and Worldwide

** John szemszöge **

- Stop skacok, Melody hív! - kiáltottam a többiek után, akik már indultak is volna tovább. Kíváncsian fordultak felém. - Mondjad kiscsillag!
~ Gyertek gyorsan John! Edward... - Mel szavai megrémítettek. Gyorsan elmagyarázta, hogy hova kell mennünk. Mikor beléptünk az öltözőbe Kendall-ékbe ütköztünk. Feszülten figyeltek valamit... Beljebb léptem, Melody-t és Harry-t pillantottam meg egymással szemben.

** Melody szemszöge **

- Tünj el. - préseltem ki magamból, gyűlölettel meredtem Harry-re.
- Ugyan miért tenném? - vigyorgott ördögien. - Majd, ha Bella küld el. De ezek után nem hiszem hogy elfog...
- Hánynom kell tőled. - léptem egyet hátra. Harry viszont azzal a mozdulattal közelebb lépett.
- Hogy tudsz ennek ellenállni? - bökött a szemeire. - Veled is tudnék mit kezdeni cukorcsajszi.
- Le lehet akadni a barátnőmről. - ugrott oda mellém John.
- Nyugi John, nincs semmi baj. - pusziltam meg, majd ismét Harry fele fordultam. - Tudod minden nehézség nélkül ellen tudok állni. Talán amiatt mert ami Edward-del történt részben a te hibád is Harold Styles. Utoljára mondom... Tűnj el az életünkből.
Ekkor John már testvére mellett térdelt. Feszülten hallgatta Lily magyarázatát. Megvető pillantással nézett a sarokban ücsörgő Bellára, majd gyilkosan Harry-re.
- Azt lesheted aranyanyám. - vigyorgott kajánul.
- Most döglesz meg Style-s! - ordítottam és a kezem ütésre lendült. Viszont Carlos és James megfogott. - Eresszetek!!! Hadd verjem szét!
- Ez nem oldasz meg semmit, ugye tudod? - nyugtatgatott James.
- Ohh dehogynem. Kicsit átrendezem az arcszerkezetét és máris jobb lesz. - sziszegtem.
Végülis Harry elhúzta a csíkot, Edward magához tért, de nagyon maga alatt volt. Még egy órás dedikálás hátra volt, majd indulhattunk haza. Bella estére egyedül maradt, beszélni nem beszéltem vele, nem akartam megbántani. Már pedig a történtek után nem voltam képes kedvesen nézni rá. Edward bent aludt nálunk. John úgy ágyazott meg neki a szőnyegen, mint egy gondos anyuka.
Hamar elaludtunk, ám egyszercsak halk sírásra keltem. Lenéztem az ágyról. Edward ült ott kuporogva.
- Minden rendben ikrecske? - másztam le mellé.
- Jajj semmi sincs rendben Melody. - sírta el magát ismét, a fejét a vállamra hajtotta. - Èn ezt nem bírom... Haza akarok menni. Nem bírnám ki, ha mindennap látnom kellene... Borzasztóan fáj. És az a legrosszabb, hogy mindezek ellenére szeretem.
Nem tudtam mit szólni. Csak simogattam a hátát. Azt hiszem el is aludtunk, mert John torokköszörülésére riadtam.
- Mi? Hol? - kapkodtam ijedten a fejem. - Hol van Edward?
- Csomagol. - válaszolt nagyot nyelve John. A szemünk összetalálkozott.
- Mellette a helyed. Vele kell menned. - mintha nem is én mondtam volna.
- Nem... Nem hagylak itt téged. Soha! - láttam a viaskodást ami John-ban zajlott. Mellé ültem. Finoman megcsókolt.
- Te is tudod, hogy nélküled nem lesz képes talpra állni. És ha azt nem bírjátok ki, hogy külön szobában aludjatok, akkor azt hogy fogjátok, ha egy egész óceán lesz köztetek? John... Mellette a helyed. Majd... Mindennap beszélünk Skype-on...
- Nem megyek. - makacsolta meg magát. Láttam, hogy most minden próbálkozásom felesleges lenne. Elindult reggelizni.
- Te nem jössz? - fordult hátra mosolyogva.
- Nem, nem vagyok éhes.. De itt várlak. - mosolytam vissza.
Elhatározásra jutottam. Összeszorult szívvel vártam, hogy John visszaérjen.
- Megjöttem. - lépegetett be a szobába.
- Szakítani akarok veled. - szólalt meg.
- Mi? - torpant meg.
- Szakítani akarok veled. - ismételtem meg.
- Tudom hogy csak azért mondod, hogy Edward-del menjek. De nem fog összejönni. - ült le mellém. Magához akart ölelni, de hirtelen felpattantam.
- Még mit nem!? Szakítani akarok veled! Gyűlöllek és idegesítesz. A vicceid, az érintésed.... Napok óta gyűjtögettem magamban most végre kimondtam. Kérlek, hagyj békén... - ez nem én voltam... Tudatosan téptem darabokra a szívemet, amit John arckifejezése, a szemei még kisebb fecnikké aprítottak.
Hallottam, ahogy délután elmennek. John és Edward elmentek.... Örökre. Hisztérikus sírás tört rám... Ültem a földön és csak sírtam, sírtam és sírtam.
Egyszercsak valaki leült mellém.
- Nem jöttél ki a reptérre. El se búcsúztál az ikrektől. - Alessa nem kérdezett, állított.
- Nem... Ohhh Alessa... Ez volt a leghelyesebb. - hangosan zokogtam barátnőm karjaiban, majd Lily is előkerült. Részletekben, összefüggéstelen félmondatokban ugyan, de megtudtàk a lényeget: egy szerelem feláldozása annak érdekében, hogy a szerelmed testvére felépüljön.

** Alessa szemszöge **

- Valamit tennünk kell. - hajtotta a kezébe a fejét Carlos.
- Egyetértek... - szólalt meg James. - Mel jóformán semmit nem eszik, és majdnem egy hete nem jött ki a szobájából.
- John-nál se jobb a helyzet. - jött oda hozzánk Lily telefonnal a kezében. - Most beszéltem Edward-del... Komolyan mondom, ő sokkal hamarabb átvészeli az egészet, mint John.
- Van egy tervem. - szólaltam meg hirtelen. Èrdeklődve fordult minden fej felém... Gyorsan tárcsáztuk Edward-öt, kihangosítottuk és belekezdtem........