64. Europe... We're coming.

** Carlos szemszöge **

- Szóval? Benne vagytok? - kérdezte Alessa csillogó szemekkel. Nekem fülig ért a szám.
- Ez őrültség? És ha valami baj lesz? - aggodalmaskodott Kendall.
- Ugyan Kendizzle, ereszd el magad. - hurrogtuk le James-szel.
- Egy próbát mindenképp megér! Marha sz*rul van drága ikrem, és nem bírom már sokáig. - szólt a telefonba Edward. - De most megyek... Akkor ahogy megbeszéltük! Haligali.
Miután letette mindannyian Kendall-re néztünk.
- Na jó... Legyen. Jó lenne végre vidámnak látni Melody-t. Akkor Carlitos... Rajtad a világ szeme. Minde részletről tudni akarok!
- Ahogy mi is! - bólogatott Lily, és véletlenül lefejelte Logan-t. Sűrű puszikkal próbálta kiengesztelni a szemöldök csontját fájlaló srácot.
- Úgy lesz... Megyek szólok Melnek. - álltam fel lendületesen.
Az emeletre érve bekopogtam húgocskám szobájába.
- Mmmm... - hallottam a tompa hangot, amit akár annak is betudthattam hogy 'gyere be' vagy akár annak is, hogy 'húzz a francba'. Én inkább az előbbinek gondoltam, így beléptem. A látvány igen csak lesokkolt.
- Mi történt a hajaddal? - hebegtem.
- Ráborult a hipós üveg, aztán befestettem vízfestékkel, de nem sokat változtatott rajta.. - válaszolt egy kedvűen Mel, miközben szőke tincseit vizsgálgatta. Nem állt rosszul neki, csak szokatlan volt.
- Vegyük úgy, hogy inkább nem kérdeztem semmit. - forgattam a szememet. - Azért jöttem, hogy megkérdezzem, eljönnél-e velem helyszìnt nézni a BTR új vidiklippjéhez Európába? Egy óra múlva indulnánk és körülbelül négy napig tartana....
Kicsit laposnak éreztem, Melt ismerve nem vettem volna be, csak miután különböző keresztkérdéseket feltettem.volna.
- Persze, miért ne? - válaszolt automatikusan Mel. Akár egy gép, úgy állt fel és indult csomagolni. Összeszorult torokkal figyeltem egy darabig, majd elindultam én is csomagolni.
A repülőhöz mindenki kikísért minket.
Melody zenéthallgatott és meredten bámult ki az ablakon. Egyszercsak azt vettem észre, hogy hatalmas krokodil könnyek csöpögnek le az arcán.
- Melody? - simogattam meg az arcát.
- Carlos... Fáj. - nézett rám. Abban a tekintetben benne volt minden fájdalom, minden kétségbeesés. Magamhoz öleltem. Egy kép villant be: én hét évesen, és a kis három éves Melody ugyanígy hozzám bújva.
~ Cajli... - hüppögte sejpítve a Carlitos rövidebb változatát, évekig így hívott. - Cajli... Nagyon fáj.
~ Tudom Melody. De hidd el, el fog múlni. Nézd, Carlitos ad rá puszit. Na jobb? - hajoltam le, hogy a cseppnyi horzsolást megpusziljam az orrán. Emlékszem épp biciklizni tanultunk.
~ Jobb. - nézett fel rám ragyogó szemekkel. A nagy erős bátyusra. - Te vagy a legjobb tesó Cajli. Nézd... Tajájtam katicabogajat. Neked adom....
Ilyenkor is azt kívánom, hogy bárcsak egy puszival el lehetne intézni mindent, hogy elmúljon a fájdalom.
Lenéztem Melody-ra. Békésen szuszogott az ölemben. Fáradt, nyúzott arca most nyugodt volt.
Három óra múlva kezdtünk ereszkedni. Akkor hát... Hadd szóljon!

** Edward szemszöge **

- John éhes vagyok! - robbantam be a szobába.
Ikrem csak kicsit megemelte a fejét, majd vissza is rakta.
- Mondom: ÉHES VAGYOK! - már szinte kiabáltam.
- Akkor egyél te észlény! Vagy amit akarsz. Csak maradj csendben, valakinek hosszú volt az éjszaka! - hallottam Kevin ordítását.
- Jól van drága bátyánk, mindjárt eszek is! Remélem valami csaj van nálad! Akkor legalább elmesélheted neki, hogy nem mersz lámpa nélkül aludni. - kiáltottam vissza bátyuskánknak. Majd John-hoz fordultam. - Te pedig. Most felemeled a kerekded fenekedet, és eljössz velem valami kajáldába. Most.
- Oks. - tápászkodott fel John. Az öltözködés olyan lassan ment neki, hogy felőle akár éhen is dögölhettem volna. Így én kezdtem el öltöztetni.
Végre elindultunk. John úgy vánszorgott utánam, mint valami zombi a Warm Bodies-ból... Bár azok jófejek voltak és morogtak is egymással. Viszont ikrem egy szót se szólt. A kedvenc sushi bárunkba ültünk be. John egyfolytában az ablakon bámult kifelé. Egyszercsak kikerekedett szemekkel tapadt az üvegre rá.
Èn is odapillantottam. Amit láttam nem igazán lepett meg. Viszont John arcszíne egy árnyalattal élénkebb lett.

** Melody szemszöge **

Fogalmam sem volt arról, hogy hol landoltunk. Carlos arra panaszkodott, hogy éhes, így elindultunk valami éttermet keresni. Egy öt-hat embernek mentem neki az úton, lehet azért mert jóformán csak Carlos kockás ingét követtem. Nem kértem bocsánatot. Nem vörösödtem el szégyenkezve. Csak voltam. Végre befordultunk egy ajtón.
- Várj meg itt csajszi. Mindjárt jövök. - borzolta össze a hajam Carlos, miután leültetett egy boxba. Normál esetben belebokszoltam volna a hasába a hajam miatt, de most ehhez sem volt kedvem. Így csak bólintottam.
Egyszercsak valaki megállt mellettem. Oldalra se néztem, gondoltan bátyuskám ért vissza és megint a hajamat akarja.
- Carlitos... Tudod, hogy marha szar heteken vagyok túl és hogy előbb nem kaptál semmit a hajkócolásért.. De az atya ír istenre esküszöm, hogy neked megyek, ha megismétled az előbbit. - morogtam.
- Szegény Carlos, ha ezt most hallotta volna... - egy ismerős hangot hallottam, a vérnyomásam hirtelem felszökött 220-ra. Kerekre nyílt szemekkel nèztem fel a mellettem álldogáló szőke gyerekre. A számat akaratlanul is eltátottam. - Öhm... Szép a nyelvcsapod, viszont ha nem csukod be a szádat a végén arról leszel híres Írhonban.
- J-j-john... - dadogtam akadozó nyelvvel majd felálltam.
- Szia. - szólt feszengve. - Csak egy kérdés amire most várom a választ: miért voltak szar heteid?
- Mert nem voltál többè az életem része. Mert darabokra törtem a saját szívemet. És mert hazudtam neked. És szerencsére elhitted.- soroltam majdnem sírva. Erre a fiú olyan szenvedélyes csókkal fogta be a számat, mintha az élete múlna rajta. Benne volt a megkönnyebbülés, megannyi keserűség és hatalmas szeretet. Remegő kézzel túrt bele a hajamba. Sós ízt éreztem. Elsírtam magam. Szorosan tapadtam a mellkasához. Borzasztóan hiányzott. Magával vitt engem is aznap este.
- Ne sírj Csillagom, ne sírj Melody-m. - nyugtatgatott.
- Te is sírsz. - néztem rá.
- Hogy a fenébe ne! Olyan idióta voltál! Bolond! És én borzasztóan szeretlek! - kapott fel kiabálva és a vállán átvetve engem, sétált ki velem.
- Hey és Carlos?! - méltatlankodtam.
- Van telefonja, majd megtalál. Egyébként mondtam már hogy szexisen áll a szőke haj? - kacagott. Még sose láttam ennyire felszabadultnak. Ugyan úgy viselkedett, mint ahogy én is akartam ebben a pillanatban.