36. Wanna be famous... Or not.

** Bella szemszöge **

A fiúk elmentek, mi meg ketten maradtunk otthon Edwarddal, mivel Alessa és John Melody-t várták a kórházban.
- Mizujs Drágám? - huppant le mellém a kanapéra Edward.
- A kedvenc sorozatomat nézem. - böktem a TV-re, amiben éppen a Big Time Rush ment.
- Ahha... Nem látod őket eleget élőben? - pislogott Edward. - Szerintem eredetiben bolondabbak mint ott.
- De látom, csak alig mentek el egy órája és máris csendes ez a ház. Amúgy meg ti se panaszkodhattak John-nal a hülyeség terén, szóval pssszt. - böktem oldalba.
- Én nem is akartam panaszkodni. Maximum azért, hogy üres a pocakom. Nézdd, hogy behorpadt! - húzta fel a pólóját Edward.
- Esetleg, ha benyúlnál a hűtőbe? - néztem rá.
- De az messze van. - nyavajgott, majd előkapta a telóját.
Erre én kiszedtem a kezéből és a konyhába futottam vele.
- Heeeeey add vissza. - futott be mellém és kikapta a kezemből.
- Ugye, hogy nem is volt olyan messze a konyha? - vigyorodtam el.
- Nagyon ravasz vagy. - lépett közelebb hozzám. Az ajkai súrolták az enyémeket.
Mielőtt bármit is csinálhatott volna, kopogtattak az ajtón.
- Vajon ki lehet az? - kaptam fel a fejem. - Alessáéknak van kulcsuk.
- Mindjárt kinyitom. - szaladt el Edward ajtót nyitni. - Bellaaaa téged keresnek!
Hallottam Edward kiabálást. Engem vajon miért keresnek?
Az ajtóban Chris állt, a műsorvezető srác a buliból.
- Szia Bella. - köszönt vigyorogva és beljebb lépett. Edward elsasszézott a kanapéig és leült TV-t nézni.
- Szia Chris. - mosolyodtam el. - Hogy-hogy itt?
- Igazából egy ajánlatot szeretnék nektek tenni Melody-val. - mosolygott továbbra is.
- Nekünk? Mit? - esett le az állam.
- Tudod én alapból producer vagyok, és ezen a helyen szoktam keresni tehetségeket. És bennetek nagy lehetőséget látok... A Bellody elképesztő karriert tudna befutni. Lenne kedvetek? - szegezte nekem a kérdést.
- Te énekest akarsz csinálni belőlünk? - néztem még mindig kikerekedett szemekkel.
- Igen... De elég holnapig eldöntenetek. Itt a névjegy kártyám. - nyújtotta át.
- Rendben... Még megbeszélem Melodyval. - válaszoltam automatikusan. Fel sem fogtam, hogy mi történik velem.
- Oksi. Na pá. - búcsúzott vigyorogva.

** Alessa szemszöge **

- Meghoztam a forrócsokikat! - jött be a kórterembe John, egyensúlyozva a poharakat. Kiosztotta nekünk.
- Auuch, ez forró volt. - nyújtogatta ki a nyelvét Melody.
- Talán mert forrócsoki a neve. - nevettem el magam.
- Alessa, hogy te milyen okos vagy. - forgatta a szemeit kuncogva Mel.
- Tudom. - kacsintottam rá.
- Szakad... - köhintett John.
- Mi szakad? - értetlenkedtem.
- A plafon! - kiáltotta egyszerre John és Mel. Majd döbbenten néztek egymásra.
- Ez azért ijesztő volt.. - szólt Mel.
- Dehogyis... Csak ennyire össze vagyunk hangolódva.. - puszilta meg gyengéden John.
Olyan aranyosak voltak és ahogyan néztek egymásra... Akaratlanul is Kendall jutott eszembe. Borzasztóan hiányzott. De nekem most Melody az első. Felemeltem a fejem és Mel tekintetével találtam szemben. Láttam, hogy érzékelte a pillanatnyi hangulatváltozásomat. Felhúzta a szemöldökét. Én finomam elmosolyodtam.
- Na jó... Avassatok már be engem is... Ez a telepátia dolog nekem csak Edward-dal működik. - nézett egyikünkről a másikra John.
Erre nevetni kezdtünk.
- Szép... Ti nevethettek bezzeg én... - színészkedett az iker.
Ekkor lépett be a szobába a doki. Megvizsgálta Melodyt és mindent rendben talált. Indulhattunk vissza a szállásra.
- Alessa, beszélhetünk? - szólt Melody, mikor indultunk lefele. John udvariasan előrement Mel táskájával.
- Persze, mondjad csak. - mosolyogtam rá.
- Kendizzle hiányzik igaz? - kérdezte.
- Esküszöm Mel, te a vesémig látsz. - csodálkoztam. - De igen. Viszont nekem most melletted van a helyem barátosném.
- Annyira örülök, hogy belédbotlottam. - ölelgetett meg.
- Hihi, szószerint. - kuncogtam. - De én is.
Majd lesétáltunk a kocsihoz, ahol John már türelmetlenül dobolt a kormányon.

** Logan szemszöge **

Épp futni indultam a parkba picit kiszellőztetni a fejem. Persze napszemcsiben és sapkában, mert az egész futásból az lenne, ha felismernek, hogy menekülhetek a rajongók elől.
Elgondolkodva futottam és nem vettem észre a velem szembe jövő görkoris lányt.
- Vigyázz!!! - kiabált, de már későn, összeütköztünk.
- Uuuuh. - huppantam fenékre.
- Bocsii... - ült fel a lány. - Nem figyeltem eléggé.
- Semmi baj, az én hibám. - mosolyogtam rá, mire fülig elvörösödött.
- Lehet nem kéne napszemcsiben futnod. - mosolyodott el félénken.
- Lehet... De tudod ez a védjegyem. Enélkül nem megyek sehova. - vigyorogtam.
- Oh így már mindent értek. - mondta, miközben felsegítettem.
- Elhívhatlak esetleg kávézni kiengesztelésül? - kérdeztem.
- Bocsi, de most nem fog menni. - komorodott el. - Késésben vagyok. Viszont valamelyik másik nap?
- Nekem tökéletes. - mondtam boldogan. - Egyébként Logan vagyok.
- Lily. - fogadta el a kezemet. - Tessék itt a telefonszámom. De most tényleg mennem kell. Szia.
Integetett mosolyogva majd továbbgurult.
Én pedig felszabadultan indultam haza, magam sem tudom miért éreztem így.