39. Everything's better with you

- Elég messze vagyunk már? - hallottam Lily hangját mögülem.
Görcsösen szorította a derekamat, félrehúzódtam egy eldugottabb parkba.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, mikor remegő térdekkel lemászott mögülem.
- Persze... - próbált mosolyt csalni az arcára.
- Nem úgy nézel ki... - kaptam el, mikor majdnem elesett. Aztán picit csalódottan megkérdeztem. - Motor-fóbia?
- Dehogyis. Csak az a nagy helyzet, hogy most ültem először igazi motoron. - nézett rám csillogó szemekkel, miközben odasétáltunk egy padhoz.
- Ennek örülök. - vidultam fel. Majd oldalra pillantottam Lilyre, ő pedig vissza rám. Olyan gyönyörű szemei voltak, elvesztem bennük.
Majd magam sem tudom, hogy miért, de közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.....

** Alessa szemszöge **

- Ajj nem bírom már! - fakadtam ki álmosan. - Most akkor mi van?
- Nem tudom... De elég régóta bent vannak, szóval szerintem nem kell Johnnak kint aludnia a kanapén. - válaszolt Edward, csukott szemmel a falnak dőlve.
- Hey... Edward ne itt aludj. - böködtem meg, mielőtt előredől.
- Ooops... - nyitotta ki a szemeit zavartan.
- Szerintem menjünk aludni. - szóltam. - Ha mást nem, holnap a repülőn megtudjuk, hogy akkor most szent-e a béke.
- Alessa, neked olyan jó gondolataid vannak... - válaszolt hálás arccal Edward. Valószínűleg már nagyon kívánkozott aludni.
Mielőtt lefeküdtem, megnéztem a telómat utoljára.
Egy olvasatlan üzenet, feladó Kendizzle. Mosolyogva nyitottam meg.
" Szia Tündérem. Valószínűleg már alszol, de én attól függetlenül szépséges álmokat kívánok neked és képzeld azt, hogy ott vagyok melletted. :P Nagyon hiányzol! Kiss, Kendizzle "
Hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

** Melody szemszöge **

Pillanatok alatt átöltöztem és bevetettem magam az ágyba. Beburkolóztam a takaróba, csak az orromat hagytam kinn, hogy kapjak levegőt.
Nem tudom miért reagáltam így. Máskor viccnek vettem volna, de lehet az elmúlt napok eseményei okozták ezt a hirtelen kifakadásomat.
Hallottam, hogy csukódik az ajtó. Egészen kihúzódtam az ágy szélére, hogy Johnhoz ne kerüljek közel. Uramatyám, mi van velem? Kezdett kicsit bűntudatom lenni, de a makacsságom erősebb volt. Éreztem, hogy befekszenek mellém.
John halkan lélegzett, tudtam, hogy legszívesebben szólna hozzám. Nem bírtam tovább, előbújtam a "csigaházamból". Oldalra fordultam.
John szeme csillogott a holdfényben. Percekig csak néztük egymást.
- John... - törtem meg suttogva a békés csendet, viszont a szőke fiú a számra tette az egyik ujját.
Kérdően vontam fel a szemöldököm, erre közelebb húzott magához. Gyengéden megcsókolt, óvatosan, mint aki fél attól, hogy itt és most felpofozom.
Kicsit szenvedélyesebben csókoltam vissza, erre picit elmosolyodott, majd folytatta ott ahol abbahagyta.

*Later*

Elpilledten feküdtem rá John mellkasára.
- Nem haragszol? - kérdezte aggodalmasan, miközben nyolcasokat írt le a hátamon.
- Ezek után hogy tudnék haragudni szerinted? - könyököltem picit fel vigyorogva, mire ő diadalmasan elmosolyodott. - De egyébként én voltam az, aki hülyén viselkedett.
- Beteg vagy? - tapogatta meg a homlokomat John. - Melody Pena ilyeneket mond?
- Jól van na... - forgattam a szemeimet. - Beismerem, ha hibázom.
- Uuuuh és ezt eddig miért nem hallottam tőled? - vigyorodott el az iker.
- Naaa... Ne feszegesse azt a bizonyos húrt, uracskám. - borzoltam össze az amúgyis kócos haját.
- Mert különben? - kérdezte kajánul.
- Megharagszom rád és mehetsz ki a kanapéra aludni.
- Akkor majd kiengesztellek. - mosolyodott el féloldalasan, majd újra fölém hajolt, hogy egy csókkal foghassa be a számat...

** James szemszöge **

Nem tudtam aludni, folyton rémálmaim voltak, talán a telihold miatt, vagy amiatt, hogy nem voltak a csajok itt velünk és az ikrek. Hiányzott valami a házból.
Csendben átmentem Kendall szobájába.
- Kendizzle, alszol? - suttogtam.
- Hmmm? - mormogott. - Már nem... Mi baj van James?
- Nem tudok aludni. - ültem le sóhajtva az ágyára.
- Mi baj Jamsey? - nézett rám aggódva.
- Nem tudom.... Folyton felébredek arra, hogy rosszat álmodok. - mondtam csüggedten.
- Akkor ezek szerint nem csak én vagyok így vele. - mosolyodott el.
- Te is?
- Ahamm... Hiányzik "kis családunk" másik fele.
- Nekem is. - komorodtam el. - Egyébként Alessával mi a helyzet?
- Gondolom már észrevetted, de ha nem akkor most felvilágosítalak: együtt vagyunk. - emelte égnek a tekintetét mosolyogva.
- Wow, most újdonságot mondtál. - nevettem. - De én tulajdonképpen az érzéseidre gondoltam.
- Hogy mit érzek? Azt hogy a legeslegjobb valaki, aki belecsöppent az életembe. Imádom a szemét, a haját, az arcát...
- Na azt nem kértem, hogy szedd ízekre. - vigyorogtam, mire vállba boxolt. - Auch, ez fájt.
- Megérdemelted. - nézett rám szúrósan. - De a lényeg azt hogy imádom úgy ahogy van.
- Ennek örülök. - mosolyogtam. - Viszont még mindig nem tudok aludni.
- Tudod mit? - kérdezte Kendall. - Aludj most itt, hátha megnyugszik az a cseppnyi lelked.
- Hát jó... De ha lerúgsz az ágyról, akkor eskü legurítalak, amint visszamásztam. - fenyegettem meg.
Erre jót nevettünk, majd behunytam a szememet és hamar elnyomott az álom...