41. Oh my gosh... Problems.

** Melody szemszöge **

- Jooohn! Edwaaard! Bellaaaa! Alessaaa! - kiabáltam szakadatlanul. Hova a fenébe keveredtem?
Semmi nem volt ismerős, a telóm lemerült és kezdett sötétedni.
Viszont nem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a pánik.
Egyszer csak lépteket hallottam magam mögött, miután elhaladtam egy sötétebb sikátor mellett. Igyekeztem magam elé idézni, hogy miket tanultunk karatén önvédelemből.
Az első... Francba mi is volt az? Megszaporáztam a lépteimet. Legalább ebből a kihalt városrészből jutnék ki...
A lépések egyre közelebbről jöttek. Meg akartam fordulni, viszont egy erős, tompa ütést éreztem a tarkómon. Sötét lett. Megint.

** Carlos szemszöge **

- Hol a fenében van a húgom? - toprogtam.
- Én is szeretném tudni.. A telefonját hiába hívom, csak a hangposta jelentkezik be rajta. - dobta félre csüggedten a telóját James.
- Na van valami hír? - szaladt le a lépcsőn Alessa. -  Johnék visszajöttek már?
- Nem. - ráztam a fejem.
- Jajj istenem. Tudom, hogy valami baja történt. Érzem. - mondta remegő szájjal a lány.
Ekkor Kendall, Logan és Bella estek be.
- Hát az ikrek? - nézett rájuk csodálkozva James.
- John nem adja fel a keresést, nagyon elszánt. Edward pedig nem hagyja magára őt. Mi is maradni akartunk, csak Logannek kiment a bokája és az ikrek is hazahesegettek minket. - magyarázott Kendall.
Ekkor Lily robogott oda Loganhez és segített betámogatni őt.
- Hozok jeget rá.. - mondta, majd egy puszit nyomott az arcára.
- Csak ők járjanak sikerrel. - ültem le, fejemet a térdem közé hajtva.
- Nyugi, minden rendben lesz. - ölelgetett meg Alessa.
- Azt mondod? - néztem fel rá.
- Igen, biztos így lesz. - mosolygott bíztatóan. Viszont a szemei mást sugalltak.

** John szemszöge **

- Melody!! - kiáltotta Edward már sokadszorra.
- Ajjj... Ez így nem fog menni. - kiáltottam dühösen, majd leültem az út padkára. - Legalább tudnám merre futott...
- Tesókám nyugi... Megtaláljuk. - ölelt meg Edward.
- Tudom... Nem megyek addig haza míg elő nem kerül. - pattantam fel, újabb reménnyel. - Köszönöm, hogy itt vagy Edward velem.
- Mit is? Az ikred vagyok, ott a helyem ahol te vagy. - bökött meg mosolyogva.
- Még jó, hogy gólyabácsi nem elégedett meg egy babával. - karoltam át Edwardot.
Indultunk tovább.
- Te... Ez a környék csak szerintem ilyen kihalt? - pislogtam zavarodottan.
- Szerintem is... Nagyon ijesztő. - helyest Edward. - Nézd, onnan valaki most futott ki!
A sikátor felé néztem, amerre mutogatott. És tényleg... Egy csukjás alak rohant el.
- Ezt azért már tudom a Miami helyszínelőkből is, hogy valami nem stimmel, mikor a csukja és a sikátor össze van párosítva. - mondtam rosszat sejtve.
- Gyere nézzük meg... - húzott Edward.
Egyik felem reménykedett benne, hogy végre megtaláljuk Melodyt, a másik viszont rettegett attól, hogy esetleg valami baja esett.
Azon a kis távon is fohászkodtam, hogy ne legyen semmi.
Ekkor megpillantottam egy nyöszörgő kupacot a kuka mellett.
Edward elővette a telóját és odavilágított, remegő kezekkel.
- Uram isten!  MELODY!!! - guggoltam mellé. - Edward hívd a mentőket, a rendőröket és a többieket. Vérzik a feje...!
Gyorsan levettem a pólómat és rászorítottam a sebre. Majd óvatosan az ölembe fektettem Mel fejét, hogy ne legyen semmi baja.
Csak most láttam a halvány fényben, hogy tele van zúzódásokkal.
- J-j-john.... - suttogta elhaló hangon.
- Ssssh... Itt vagyok. Nincsen semmi baj. Minden rendben lesz. - próbáltam nyugtatgatni remegő hangon.
- Neem.. Én .... Semmit.... Bántott.... Jedhead... - suttogta, egyre nehezebben véve a levegőt.
- Nincs semmi baj Èdesem. Már nem bánthat senki, ne beszélj most.... - simogattam a homlokát óvatosan.
- Szeretlek. - sóhajtotta, majd fenn akadtak a szemei.

** Edward szemszöge **

- EDWAAAARD! - John sikolyától levert a víz, rémület fogott el. - Nem lélegzik!!!
- Gyorsan fektesd le és engedj oda! - kiáltottam rá.
Sose kellett még élő emberen szívmasszást csinálnom. De most nem volt időm gondolkodni.
- John... Te szájon lélegeztesd... Mindig 3-ra fúj egyet!!!
Halálsápadtan bólintott.
- Egy- kettő- MOST! Egy- kettő- MOST! - gyerünk Melody... Kérlek.. Bíztattam magamban.
És ekkor megérkezett a mentő.......