13. A long night...

** Bella szemszöge **

- Mi az hogy Melody eltűnt?! Hogy tudtok elveszíteni egy 19 éves lányt? - kiabáltam az ikrekkel.
- Hát... Összevesztünk, ő pedig elszaladt. Azt reméltem legalább hazajön. - sütötte le a szemét John.
- OMG... Ez nem lehet igaz! - kiabált Carlos. - Ki van kapcsolva. Mi van ha történt vele valami? Sose bocsátom meg magamnak.
- Ssssh Carlos... - csitítgattam.
- Na de... - kezdte volna, erre a szájára tapasztottam a kezemet és a kanapé felé böktem, ahol immár nem csak James gubbasztott elkeseredetten és tehetetlenül, hanem John is.
Edward fivére mögött állt a vállára téve a kezét és valamin nagyon törhette a fejét.
- Én is aggódom Carlos... De ne zaklassuk fel őket még jobban. - súgtam Carlos fülébe.
Ő a vállamra hajtotta a fejét és éreztem hogy csendesen rázkódik. Sírt.
- Héjhó, megjöttünk, van valami hír? - szaladt be az ajtón Kendall és Logan.
- Nincs... De ahogy látom ti se jártatok nagyobb sikerrel. - pislogtam feléjük csalódottan.
Szinte az egész estét végiggubbasztottuk a nappaliban, majd egymás hegyén-hátán aludtunk el.

** Edward szemszöge **

Aha... John még mindig nem tud aludni, nagyon mocorog. Nem mintha nekem menne. Fura volt ez az egész. Mióta ismerjük Melodyt egyszer sem veszekedtünk, ha igen akkor a vége tuti röhögés lett. Főleg John és Mel. Ők mindig is egy hullámhosszon voltak. Láttam John-on hogy titkol valamit... Engem nem tud átverni.
Egy árnyékot láttam elosonni a medence irányába.
Ahha... Valami bántja, és nem csak az hogy Mel bántja. Csendben utánaosontam, majdnem rálépve Carlos kezére.
- John... - érintettem meg a vállát finoman.
Ijedtében belebukott fejjel előre a medencébe.
- Heh most visszakaptad. - kuncogtam csendesen, bár nem szívből jött.
- Te állat, a szívbajt hozod rám.. - mondta mikor feljött a vízbe.
És egyszer csak a vízben landoltam.
- Na kössz John.. Kedves vagy hogy nem hagysz magányosan a medence szélén. - erre lenyomott a víz alá.
Kikászálódtunk a medence szélére, a lábunkkal csináltunk köröket a vízbe és milyen meglepő... - egyszerre.
- Edward én olyan idióta vagyok.
- Oks... De most nem mondanál valami újat? - mondtam, mire meglökött.
- Jajj... Young love is so complicated. - sóhajtott John. Mintha ezt már én is mondtam volna ma, mosolyogtam magamban.
De éreztem, hogy nagyon fáj valami Johnnak. Igen.. Ilyenkor látszik hogy ikrek vagyunk. Amit érzünk azt tudja a másik is.
- Bökdd ki mi bánt, mert miattad én se fogok aludni. - karoltam át a vállát. - Nem is vesztetek össze Melodyval igaz?
- Hát nem mondanám... - pillantott rám. - De biztos hogy haragszik rám. Tudod, megakadtunk a lifttel két emelet között. És Melodyn kitört a kausztrofobia - ne vágj közbe, én sem tudtam eddig erről. Aztán egymás mellett üldögéltünk, próbáltam elterelni a figyelmét... És akkor megcsókoltam.
- Aha.. Csupán figyelem elterelésből. - mondtam szkeptikusan.
- Jajj már Edward... Legyél picit komolyabb. Nézz rám, az örök őrült is komoly. - szólt. És valóban... Nagyon nyúzott volt az arca és ha lehet még fehérebb volt.
- Jogos... Na mondjad tovább.
- Nem tudom miért cselekedtem ezt. Olyan szép és bájos volt még így ijedten is. És viszonozta... Aztán elindult a lift és megtört a varázs. Minden érzelem átfutott Mel arcán. És ami a legrosszabb volt az a fájdalom. És nekem is fájt... Pedig nem is szólt semmit hozzám. Aztán.elfutott... És most nem tudom hol van. Olyan rossz érzés... Miattam tűnt el. Nem tudnék azzal a gondolattál élni hogy valami történt vele. - mondta és a kezébe temette az arcát.
- John... Te sírsz? - karoltam újból át döbbenten.
- Nem... Csak előjött a nem létező allergiám. - próbàlt viccelődni két szipogás között.

** James szemszöge **

Mindenki olyan békésen alszik. Én meg csak bóbiskolok. Jajj istenem... Melody...
Huh... Mi volt ez a placcsanás? Gyorsan a terasz ajtóhoz lépkedtem halkan. Ikrek a medencében ruhástul... Akkor minden rendben.
Egy pillanat. Mit keresnek ezek ott kinn ébren? Résnyire kinyitottam az ajtót.
Megdöbbentett amit hallottam.
Ekkor éreztem hogy valami neki szalad a lábamnak majd ki az ajtón.
- Fox!! - suttogtam kiskutyám után, de akkor már mindegy volt.

** Melody szemszöge **

Halkan kopogtattak az ajtón.
- Gyere! - szóltam ki.
- Hallottam hogy nem tudsz aludni, egyfolytában mocorogsz. Hoztam egy kis nyugtató teát. - jött be mosolyogva Alessa. Majd döbbenten megállt.. - Te mi a fr*ncot csinálsz?
- Jógázom. - mondtam mikor felkecmeregtem a hídból.
Aztán hátratántorodtam és neki estem Alessának, majd a padlón kötöttünk ki.
Kacagásba törtünk ki és nem bírtuk abbahagyni, pedig már az alattunk lakó felkopogtatott.
Végül rémálmokkal tele ugyan, de sikerült elaludnom......