20. Sweet time

**Bella**
Másnap reggel holt kómásan ébredtem.
- Jó reggeeeelt - ordított a fülembe valamilyen barom.
- Tűnj innen Kendall!
- Nem,kelj fel te is Edwaaaard - dobta fejbe Edwardot egy párnával,Edward megfogta a párnát és a fejére rakta majd aludt tovább.
- Mit akarsz Kendall?
- Kelj fel!
- Mást is tudsz mondani?
- Kelj fel!
- Szóval nem...
- Kelj fel!
- Fenn vagyooook! - ordítottam rá
- Jólvan na, valaki morcos.
-Schmidt te barom,ide gyereeee -futottam utána,utól is értem  amikor  már a lépcsőn akart lemenni,a hátára ugrottam minek következtében gurultunk le a lépcsőn, nyöszörögve fölkeltünk.
- Szép esés-röhögött Carlos
- Barom-mogyogtam az orrom alatt majd vissza mentem Edwardhoz,még nagyban aludt,odalopództam mellé és lágyan megcsókoltam,erre hirtelen átkarolt és fordított a helyzetünkön így már ő volt fölül,annyira gyönyörű volt ahogy a háta mögött kelt föl a nap és szemei csillogtak,a haja kócos és közben lágyan mosolyog
- Annyira tökéletes vagy-fogtam arcát kezeim közé
-I Love You
-I love you too-majd megcsókolt,ilyen csókot még életemben nem kaptam,ebben benne volt minden, a szeretet, a fájdalom,aggodalom, boldogság....lágyan és szenvedélyesen csókolt,nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak azt akartam hogy örökké velem maradjon,de egyszer mindennek vége szakadt,eltávolodott tőlem lefeküdt mellém és a mellkasára húzott majd a takarót is ránk húzta,egyik kezét a feje alá tette míg a másikkal a hátamon írt le kisebb köröket
- Mit gondolsz rólam?-szólalt meg miközben lepillantot rám
- Ezt hogy érted?-néztem bele szemeibe
- Az érzéseidre gondoltam, mit érzel most?-még mindig csak bámultam gyönyörű szemeibe
- Azt érzem hogy csak veled akarok lenni,mikor megcsókolsz olyan mintha egy másik világban lennék és elég csak ha hozzám érsz és máris áramütés járja át a testem, mintha összeköttetésben lennénk,érzem amit érzel,ha szomorú vagy akkor én is,ha boldog akkor én is, ha hülye akkor én is.....ha szerelmes akkor én is-a homlokát a homlokomnak támasztotta
- Te vagy az egyetlen lány aki nem a sztárt vette észre bennem hanem azt aki valójában vagyok, elmondhatatlan érzés hogy milyen veled lenni,mintha nem is a földön lennék hanem egy másik világban ahol csak te meg én létezünk, azt akarom hogy örökké velem maradj....ugye mi sosem fogunk szakitani?-ekkor rémültséget fedeztem fel a szemében
-Soha, mi örökké együtt maradunk-egy lágy csókot leheltem ajkaira,ekkor berontott a szobába John és újra közénk ugrott mi meg csak néztük egymást Edwardal
-hahoooo,van itthon valaki?-lengette a kezeit a szemünk előtt
-Joooohn,nekem születésem óta kiköltöztek,ennyit sem tudsz?
- Hova költöztek?-nézett rám
- A bahamákra.
- Az jó hely... - kocogtatta a fejemet John továbbra is.
- Befejeznéd? - kérdeztem.
- A mit is? - nézett értelmesen.
Erre elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam.
- A-a-auuuuch. Bella engedj eeeel. - nyavajgott, erre eresztettem a szorításán.
- Megyek és beköplek Melody-nak. - nyújtogatta a nyelvét ránk.
- Tégy úgy bratyó, de most kivételesen kihúznál innen? - morgott Edward mellettem.
- Azonnaaaaal. Aztán csendben maradni. Na pussz. - vigyorgott ránk John majd kilibegett az ajtón.
- Chh... - ciccegtem utána, majd visszabújtam Edward mellkasára és elszundítottam a szívverést hallgatva.
** Melody szemszöge **
Egész éjjel nyugtalanul aludtam amiatt az üzenet miatt, forgolódtam az ágyban. John egy klikkel kitörölte a Twitteremről, csak hogy az agyamból nem sikerült ilyen könnyen...
" Hagyd békén John Grimes-t ha kedves az életed. Bárhol megtalálunk. ;)" - ez állt a levélben.
Épp újból felriadtam, John nem volt sehol.
Atya úristen... Hova tűnt mellőlem? Ijedten kapkodtam a fejemet. Halkan kinyílt az ajtó és belépett rajta a szöszke srác.
- Hát te? - csodálkozott rám, mikor látta hogy ébren vagyok.
- Csak felriadtam... Meg hiányzott a macim. - mondtam, miközben bemászott mellém.
- Brum-brum-brum. - brumogott kedvesen. - Így jobb?
- Sokkal. - adtam egy puszit a szájára. - Egyébként mióta vagy fenn?
- Maradjunk annyiban hogy csak tíz perceket aludtam, mert gyakran sirdogáltál álmodban és fenn maradtam hogy meg tudjalak nyugtatni... - mosolygott rám.
- De aranyos vagy, annyira szeretlek. -leheltem az ajkára egy lágy csókot,erre ő elmosolyodott. - Mi jár a bucikádban?
- Elmondjam?
- Ühümm.
- Az hogy hogyan érdemelhettelek ki téged , aki tökéletes én meg....csak nézz rám.
- Te meg egy srác vagy akiért lányok milliói rajonganak , kell ennél több?
- Igen, kell,méghozzá a szerelmed.
- Azt örökre biztosíthatom neked.
- És mi lesz akkor amikor mi vissza megyünk Írországba?
- Nem tudom John , de nem bírnék nélküled élni , te vagy a mindenem , a macit akit ölelek elalvás előtt és közben ,  a srác akinek az arcára akarok ébredni minden reggel , a srác aki a lelket tartja bennem és a srác aki miatt bármit megtennék csak hogy vele legyek.
- Nekünk sosem szabad elválnunk, kiegészítjük egymást , és ez így van rendjén , mintha mi egymásnak lettünk volna teremtve  és az istenek föntről csak arra vártak volna hogy mi találkozzunk és örökre egybe kössük az életünket...Sosem hagylak el Melody Pena.
- Az egy rémálom lenne amiből képtelenség fölébredni mégis gyötör , soha ne tedd azt velem.
- Nem fogom, ígérem. Szeretlek Melody és ez örökre így marad.
- Én is szeretlek cuki Ír manóm. -mosolyogtam rá majd percekig csak néztünk egymás szemébe ,majd egy szenvedélyes csók következett.
Ahogy csókolt az elképesztő volt , nem akartam hogy vége legyen,azt akartam hogy maradjunk így örökre egymás karjai között és ne törődjünk semmi mással csakis egymással. Nem tudom elmondani ezt szavakkal, de bele szerettem Johnba ha akartam volna sem tudtam volna letagadni.
- Khm..khm........