18. Feeling better

** Bella szemszöge **
Zavart hogy elmentek a srácok és Mel. Főleg Edward hiányzott borzasztóan.
- Üdvözlöm, Miss Schmidt. Dr. Hanks vagyok. Kollégámmal már találkozhatott, ő volt az aki megvizsgálta magát. Elemeztük az eredményeket és jó hírrel tudunk szolgálni Önnek. A feltételezéseink a szívbetegségével kapcsolatban alaptalannak bizonyultak.
- Jajj de jó. - vidultam fel. - De akkor mi a bajom doki?
- Az derült ki, hogy mostanában túl sok stressz ért és a szíved nem bírja a túl sok terhelést. Írok majd fel neked egy gyógyszert amit mindennap szedned kell majd... Valamint kissé kerülnöd kell a stresszes dolgokat.
- Akkor mikor mehetek haza? - kérdeztem izgatottan.
- Még két napig megfigyelés alatt tartunk, és ha minden rendben lesz akkor már pénteken hazamehetsz.
- Köszönöm Dr. Hanks.
Alig vártam hogy elújságolhassam a jó hírt a többieknek. Nagyon fáradt és gyenge voltam így hamar elaludtam.
** John szemszöge **
Végre megállt az autó. Közben le nem tudtam a szemem venni az egyik szumó birkózóról... Olyan ismerősnek tűnt.
Akárhogy törtem a fejem, nem tudtam rájönni hogy honnan.
Kiráncigáltak minket a kocsiból és becipeltek egy házba.
- Öhm.. Kösz fiúk de még tudok járni. - mondtam. De azok mintha meg se hallották volna.
Kendallre pillantottam, aki hamuszürke arccal tűrte a "szállítást".
Az ő fejében is ez a kérdés kavaroghatott: Mi következik?
Aztán egyszer csak beértünk egy félhomályos szobába és leültettek minket egy bőrbevonatú fotelra.
- Gondolom tudjátok miért vagytok itt... - hallottunk egy mély férfi hangot, ami nagyon ismerős volt. De honnan? Hülye John, törd a fejed.
- Nem, de... - hallottam Kendall-t.
- Ne.. Ki ne mondd. Én nem akarom inkább hallani a magyarázatot. - ráztam a fejem. - Úgyis mindjárt rám ugrik Edward hogy kelni kéne. Ez egy a sok idióta álmomból.
- Te ilyen elevenen álmodsz? És velem? - láttam Kendall leesett állát.
- Inkább ne tudd meg milyen álmaim vannak. Na szóval most mi következik, öö... Uram?
- Majd mindjárt meglátjátok. - hallottunk egy sátáni kacajt, majd hirtelen világos lett.
** Melody szemszöge **
-  Melody!!! - hallottam fél füllel hogy valaki engem keres.
Kikucskáltunk Alessával a bokrok közül. Edward futott felénk zavart arccal.
- Mi az Ed? Történt valami? - akartam felugrani de a hajam belegubancolódott a tövisekbe. Al segített kiszedni.
- Igen... Vagyis talán. Olyan felszabadultnak érzem magam. És nem tudom miért. Legszívesebben táncikálnék.
- Mit szívtál te idióta ír srác? - álltam előtte döbbenten.
- Eskü semmit...
- Na perszeeee... - hitetlenkedett Alessa is.
Aztán kapcsoltam.
- Várj... Azt akarod mondani hogy megint ez az iker-izé? - kérdeztem izgatottan.
- Ühümm... - szólt, ám ekkor Carlos ordítását hallottuk a terasz ajtó felől.
- Gyertek gyorsan!!! Ezt nem hiszem el.. - mondta röhögve.
Micsoda?! Carlosnak jó kedve van? Zavartan néztünk össze, majd gyorsan berobogtunk a házba. Egyszerre estünk be a házba - szószerint. Alul én, rajtam Alessa, rajta meg Edward.
- Nézd mááár... Leborulnak előttünk. - hallottam a számomra legkedvesebb hangot.
Felálltunk és John már rögtön a földön volt velem és Edwarddal együtt.
- Joooooohn!! - ölelgettük őt.
- Jó én is örülök hogy látlak titeket. - nevetett John kissé zavartan.
- Hogy tehetted velem te állat? Tudod hogy milyen idegbeteg voltam? Nem bírtam volna ki ha egyke gyerekké válok. - püffölte Edward a fivérét.
Ekkor megláttam Kendall alakját. Eddig csak könnyeztem de most szabályos sírásba törtem ki megkönnyebbülésemben. Mindenki aggódva futott oda. Legelől egy szőke magas férfi.
A szám elé tolt egy mikrofont:
- Na szóval hogy érzed magad, hogy előkerültek a barátaid? Láttom nagyon megviselt a dolog. Mit éltél át?
- Te meg ki a *@?":! vagy? - szakadt ki belőlem a döbbent kérdés. - Meg egyáltalán honnan tudsz mindenről?!
- Öhmm.. Melody. - szólalt meg félénken Kendall. Gondolom kissé megszeppent a durva hanghordozásomtól.
- Igen, Kendall? - néztem rá mosolyogva.
- Ő itt Tom Reed, a Sztár szívatás-ból. És hát minket beugrattak.
- MI?! - esett le az állam.
- Igen baby. Integess a kamarába. - vigyorgott a szőke.
Na itt durrant el az agyam. Neki ugrottam a műsorvezetőnek.
- Te ezt viccesnek találod? Agyon aggódtam magam. Tudod milyen érzés mikor a fogadott bátyádat és a szerelmedet elviszik ismeretlem fazonok? Oooh dehogy, hisz ez csak a show kedvéért megy. Hát mondhatom rohadt vicces. - püföltem ahol értem, Carlos és James próbált leszedni róla, de annyira kapálóztam hogy egy sikertelen volt.
Egyszer csak egy gyengéd hangot hallottam és valaki megérintette a vállam.
- Melody... Édesem, eleget kapott.
John volt az. És csodák csodája meg is tettem amit kért. Majd hozzá lépdeltem, ő pedig átkarolt. Karba font kézzel fordultam Tom fele.
- Még mindig itt vagytok? - kérdeztem a döbbent stábtól jéghideg hangon.
Mindenki gyorsan kapcsolt, amíg kivonultak a műsorvezető sűrűn bocsánatot kért. Még csokit is adott.
- Ettől azért nem leszünk jóban. - szóltam miután rájuk csaptam az ajtót és hátra fordultam a csipet-csapattal.
Mindenki hangos nevetésbe tört ki és össze-vissza ölelgetett. Majd felkaptak és úgy vittek körbe.
- Köszi, hogy adtál neki helyettünk is. - kacsintott rám Kendall majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
Végül elvonult Alessához... Úgy láttam hamar meg volt a közös hang. Romantika szagott érzek.
- Melody?
- Hmm? - pördültem meg, mire egy édes csókot kaptam. Azt se tudtam.mit csinálok, beletúrtam az illető hajába, aki halkan felsóhajtott, majd eltolt magától, de átkarolva tartott.
Hangos tapsot hallottam... Ja persze. Ez volt az első "nyilvános" csókunk Johnnal.
- Szeretlek te idióta nőszemély. - suttogta a fülembe.
- Oohaa... Kiszólt a gödörből a lyuk. - forgattam a szememet. - De én is szeretlek ecsetfejűkém.
- Srácooook! Ugye tudjátok hogy mindjárt péntek? - szólt Logan.
- Miért? Mi lesz akkor? - néztem zavartan.
- .............