21. Let's get crazy

- Ohh hogy... - motyogtam bele a csókba.
Magán élet ebben a házban? Ugyan kérlek. Miután ezt a kis eszmecserét lebonyolítottam magammal az ajtó fele fordultam. John még mindig szorosan ölelt magához.
- Oh... Hali Edward. Segíthetek? - mosolyodtam el.
- Csak ezt akartam visszahozni. - dobott a fejemre valamit. - Bella azt mondja nem az övé, így hát döntsétek el Alessával hogy melyikőtöké. Na csocsi! - majd visszabattyogott a szobájába.
Mikor a fejemhez nyúltam hogy meglessem mit is hozott Edward, az már nem volt ott.
- John... Add ide rögtön! - kiabáltam a srácra piros arccal amint megláttam hogy a kedvenc hangjegyes melltartóm fityeg az ujjai között.
- Mit kapok érte? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Két pofont, ha nem adod ide mire háromig számolok.
- Te meg tudnál engem ütni? - nézett rám tágra nyílt, kiskutyus szemekkel.
- Neee... Ha így nézel nem.. - kezdtem ellágyulni.
De aztán megint ráesett a tekintetem a melltartómra, utána kaptam. Ezt John ravaszul kihasználva fölém kerekedett és lefogta a kezeimet.
- Na mi az Édes? Csak nem szorult helyzetbe kerültél? - nézett gonoszkodó vigyorral.
- John Grimes, esküszöm ha egyszer kiszabadulok innen...
- Huuuh azt hiszem most megijedtem. - vigyorgott továbbra is, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakamhoz érintette az ajkát.
- Uh.. - hagyta el a számat valami nyögés féle, és mintha áramot vezettek volna belém.
John persze győzedelmes mosollyal tovább folytatta amit elkezdett. Én meg körülbelül elfeljtettem mit is akartam neki mondani. A kezei végigbarangoltak minden pontomon.
- John... - kezdtem volna, de egy gyengéd csókkal elhallgattatott.
Éreztem hogy a kezeim szabadok lettek, beletúrtam a hajába, mire mély sóhaj hagyta el a száját...
Nem ő volt az első, de vele igenis annak éreztem az elsőt, felejthetetlen volt. Még James-nél is jobb.
** Logan szemszöge **
Akármerre sétálgattam a házban mindenhol szerelmes párokba botlottam. Jobban mondva kettőbe, mivel az ikrek nagyban húzták a lóbőrt még - legalábbis én inkább ezt gondoltam.
Kendall és Alessa épp most indultak állatkertbe, viszont James és Kate egymást etették a nappaliban.
- Na jó ezt inkább nem láttam. - jegyeztem meg hangosan.
- Aaaaj Logan.. - forgatta a szemeit James. - Nem is neked kell nézni. Egyébként mi a csudát csinálsz itt?
- Ha nem tűnt volna fel itt lakom. De már nem is zavarok. - szóltam kissé sértetten majd kimentem a konyhába.
- Oh hali Carlos. Hol voltál eddig? Téged kerestelek. - vidultam meg Carlos láttán. - De egyébként mit csinálsz azzal a villanykörtével?
- Megnézem hogy befér-e a számba. Figyeld-e... - mutatta majd belerakta a szájába.
- OMG... Idiótákkal vagyok körül véve.
- E e she shólalj... - mondta Carlos az égővel a szájában.
- Na jó, szerintem most szedd ki mielőtt a végén elharapod.
- Ohé... E hem megy... Aaaaa... - kezdett el kiabálni.
Először azt hittem hogy csak viccel. De aztán egyre jobban kezdett ijedezni.
- Oooh... - kezdte volna de közbevágtam.
- Carlos, shut up! Valószínűleg kiakadt az állkapcsod de ne próbálj beszélni mert tényleg széttöröd a szádban a villanykörtét.
A nagy hangzavarra mindenki odarobogott a konyhába, csodák csodájára Melék is rendbe szedték magukat.
- Mi történt? - kérdezte Bella.
- Mi van Carlos szájában? - lesett egyet az egyik iker.
- Az egy égő? - szólt a másik.
- Igen... Ez a főgyökérzet kipróbálta hogy betudja-e kapni és szájzárat kapott. - magyaráztam.
- Istenem... Eskü letagadom hogy a bátyám vagy Carlitos. - emelte égnek a tekintetét Melody.
- Hössz... - hörögte Carlos.
- De mit vagyunk még mindig itt? - kérdezte James. - Irány az ügyelet.
- Igazad van... Kendallnek ne szóljunk?
- Ááá felesleges. Csak hogy még eggyel több hülye legyen ott? - kérdezte Melody.
- Ott a pont. Na indulás. - szóltam.
Majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. A sürgősségin mindenki hol Carlost bámulta tátott szájjal míg vártunk, hol az ikreket akik egymás nyakába állva próbálták a plafonon ragadt gumiszörnyüket leszedni, amit a kórház előtti golyós autómatából szedtek.
Végül az orvos nagy röhögés közepette megszabadította az égőtől Carlost.
Indulhattunk haza.
** James szemszöge **
- Éhes vagyoooook... - nyavajgott Carlos már sokadszorra.
- Carlos... Az előző ezer nyafidnál is megmondtam: nem ehetsz ameddig az érzéstelenítő hatása el nem múlik, mert különben elharapnád a nyelved... - magyarázta Melody türelmesen.
Istenem hogy bírja ez a lány ennyi ideig? Acél idegei vannak, az egyszer biztos. Így filózgattam míg valaki rá nem ugrott a hátamra és befogta a szememet.
- Naaa... Ki vagy? - próbáltam szabadulni.
- Drakula... - próbálta elváltoztatni a hangját Melody.
- Oh... Mondjad Miss Drakula. - vigyorogtam mikor lekecmergett rólam.
Erre a kezembe nyomott egy színes dobozt.
- Uhh... Köszi de mi ez? - kérdeztem zavartan vizsgálgatva a dobozkát.
- Ki ne nyissad mert biztos bombát rakott bele! - hüledezett asszem John.
- Vagy tüsszentő port.... - kontrázott a másik iker.
Erre John elkomorult.
- Ennél jobb nem jutott eszedbe Edward? Letagadom hogy az öcsém vagy.
- Most miért?
- Na arra kiváncsi leszek hogyan... - szóltam bele.
- Mit hogyan?
- James arra gondolt hogy hogyan tagadod le hogy tesók vagytok. - vigyorgott Carlos.
- Jaaa... Majd azt mondom, hogy örökbefogadták. - mondta John.
- Nagyszerű észkombájkám... És honnan találtak egy ugyanolyan embert mint te? - nézett rá Bella.
- Ugyan már... Minden második ember olyan mint én. - erre röhögésbe törtünk ki. - De jó. Akkor ehhez mit szóltok: Edward egy elvetemült rajongóm, aki Johnná operáltatta magát.
- Aaaa ez tetszik. - fetrengett a földön Mel nevetve.
- Na jó, James bontsd ki. Amúgy mivel szülinapod van azért kapod. - jött oda Logan nevetve.
- Uhhh el is felejtettem.. - néztem nagyokat.
- Hogy lehet ezt elfelejteni? - néztek komplett idiótának.
Csak megcsóváltam a fejem és leemeltem a dobozka tetejét..........