8. Randi Maslow-val.

**James szemszöge**

- Te James... Tudom, hogy ezt már egyszer kérdeztem, de mikor érünk oda? - hallottam Melt.
- Igen, kérdezted, nem is egyszer. Hamarosan csak legyél türelmes... - forgattam a szemeimet.
- Könnyű azt mondani ... - a szemem sarkából láttam, hogy karba fonja a kezét. Remek, beduzzogott.
Lefordultam az autópályáról a bekötőút fele.
- Naaa, baby nyugi. - simítottam meg az arcát. - Csukjad be a szemedet és 2 perc múlva nyisdd ki.
- Hát okés... - csillant fel a szeme.
Óvatosan megálltam, és kiszálltam a kocsiból, hogy kinyithassam az ajtaját Melnek.
- Öhm... Hol vagyunk James? Miért érzem sósnak a levegőt? Remélem nen egy só feldolgozóba hoztál. - kérdezte, még mindig csukott szemmel.
- Majd mindjárt megtudod. - kuncogtam, majd kézenfogtam.

**Melody szemszöge**

- Kinyithatod! - hallottam James hangját.
- Yuppii... - hirtelen elállt a szavam.
A tengerparton voltunk, ahol egy pokróc és piknik kosár várt minket. Na meg egy gyertya középen.
- Wow, Jamsey... Ezt mint te csináltad? De mikor, mikor végig edzeni voltál? - csodálkoztam.
- Ami azt illeti, csak az ötlet volt az enyém, meg a kaját csináltam én. A kivitelezésért a bátyád és Logan a felelős.  - mosolygott. - Azt hiszem jövök nekik eggyel.
- Egyszerűen gyönyörű! És mit eszünk? - erre a kérdesre megkordult a pocakom.
- Csak nem éhes vagy? - láttam ahogy James vigyorog.
- Ami azt illeti, de. - mondtam és közben egy vörös volt az arcom.
- Na jól áll ez a szín Mel. - lépett közelebb, majd elsimított egy rakoncátlan tincset az arcomból.
Épp lágyan kutatták ajkai az enyémeket, mire a gyomrom megint közbe szólt.
- Gyere, inkább együnk, mielőtt valakik azt hiszik hogy az ég dörög. - húzott a pokróc fele.
- Maslow! Fejezd be! - vágtam hozzá egy kagylóhéjat.
- Most miért? - nézett boci szemekkel. - Egyébként ha folytatod a dobálkozást akkor itt hagylak és nem hiszem hogy egy könnyen hazajutsz. Főleg hogy a mobilod nálam van. Na ezt tedd össze Pena. - vigyorgott szemtelenül, külön kihangsúlyozva a Pena szót.
- Mi?! - hápogtam döbbenten majd a zsebemhez kaptam. - Mikor csórtad ki a telefonomat?
- Az előbb mikor megcsókoltalak.
- Ááá... Kérem visszaaa... - kaptam felé.
- Akkor kapj el! - kacsintott.
- Fuss ha kedves az életed James David Maslow. - sziszegtem.
A vége az lett hogy én futottam James elől aki egy nagy adag iszappal szaladt utánam.
- Elég! Feladom csak vidd innen azt a förmedvényt! - kacagtam.
- Hát jó... De cserébe csókot kérek. - vigyorgott.
Leültünk enni. Lassagne-t hozott, amit ő maga csinált és amiből az én adagomat 2 falatra megettem.
- Na de Melody... Nem félsz hogy elhízol? Egyébként a kosarat ne edd meg.
- Kéne? - vigyorogtam. - És nyugi nem fogom megenni.
- Egyébként miért lettél mérges azért hogy elvettem a telódat? - nézett rám kérdően.
- Mert csokiban és telóban nincs barátság.
- Ej de szigorú vagy bébsz. - mosolygott.
- Tudom. Meg komoly. - mondtam.
- Ne túlozz. Carlos huga vagy, pont te nem vagy komoly. Inkább őrült. De ez az ami nagyon tetszik benned. Meg az hogy magabiztos vagy és nem hagyod magad meghátráltatni. - ezeket hallva elpirultam.
- Köszönöm Jamsey... - mondtam zavartan. - De most én kérdezek: miért nem használtad ki a lehetőségedet?
- Kihasználtam nem? Hisz a világ leg rulezebb bandájában énekelhetek és a színészi karrierem is egyenesben van. Vagy te másra gondoltál? - nézett ártatlanul.
- Jajj Maslow megőrjítesz...
- Azt már nem igazán kell. - motyogta közbe, amiért bele boxoltam a vállába.
- ... Pontosan tudod mire gondolok. Az öltözői szitu. - fejeztem be a mondatomat.
- Egyszerű: nem akarok semmit elsietni, nem akarlak ezzel elijeszteni magam mellől hogy rámenős vagyok. Én képes vagyok várni rád akármeddig.  - pillantott rám komoly arccal.
- És ha esetleg én akarnám... ?- nyeltem egy nagyot.
Döbbenet ült ki az arcára, de gyorsan kapcsolt.
- Akkor viszont nincs akadálya... - suttogta bele a számba.
Egy másodperccel később pedig arra eszméltem hogy valaki belevakuz a szemembe, James pedig káromkodik.
- Gyere gyorsan, hozdd a pokrócot! - húzott fel, majd futottunk a kocsiig.
- James mi volt ez? - kérdeztem mikor elindultunk.
- Paparazzik. - morogta. - Tönkre tették az estét.
- Nekem ez volt a legszebb randi Jas. - néztem rá mosolyogva, majd óvatosan végigsimítottam a haján.
Kicsit jobb kedve lett.

** Kendall szemszöge **

- Haver már megint a paparazzik... - emeltem égnek a szemem.
Ahányszor lánnyal van James azok mindig ott teremnek valahogyan.
- Áh... Ne is mondd. - mondta megadóan Jas.
- Beszéltem az illetékesekkel majd csinálnak valamit. - robogott be Carlos nagy lendülettel.
Viszont megcsúszott a padlón és egyenesen a fotelben bóbiskoló Melody ölében landolt.
- Ááá!!! - ugrott fel visítva. Majd gyorsan felmérte a helyzetet. - Carlitos te eszement! - kezdte püfölni.
- Ne bánts, nem volt szándékooos. - nyafogott Carlos.
- Yay, tesóháború! - vigyorogtam.
- Én Carlosra fogadok - mondta James.
- Mindent összevetve, Melody az esélyes. - nevetett Logan is.
- Egyébként Melody holnap meglepetés vendégeid jönnek estefele.
- Tényleg? - kerekedett ki Melody szeme. - Kik?
- Majd megtudod. - vigyorgott Carlos.
- De mondd meg Carlitooos! - folytatódott a püfölés, mindenki szórakozására.