12. Twin Trouble

- Mit is? - vigyorgott Logan.
- Jééé idióták a földööön! - pattogott le Carlos a lépcsőn és egyenesen ránk ugrott.
- Mi is!!! - futott felénk kézen fogva Melody és John.
- Argh megfulladok. - röhögcsélt Edward legalul.
- Te James... Csak én látom úgy vagy tényleg csak mi maradtunk állva? - pislogott Logan.
- A-a... Csak te. - szólt James és kigáncsolta Logant.
Viszont Logan meg hamar észbe kapott és esés közben belekapaszkodott James gatyájaba, aminek következtében ő is zúgott egyet.
- Brrrr... Brrrr...
- Öhm, kinek a telója rezeg? - kérdeztem.
- Az enyém. - szólt Edward. - És most hogy mindannyian rajtam fetrengetek, így hogy veszem fel?
- Majd én megkeresem a telódat! - szólt Bella, majd mocorogni kezdett.
- Öhm... Bella, az asszem a fenekem. - szóltam, mikor hugim körmei belefúródtak.
- A franc....
- Na le bolond banda! Gyerünk! - kiabált Mel.
- De én nem akaroook... - nyavajgott John.
- Még egy nyafi akármelyiktől és nem kaptok taco-t vacsira!

** Edward szemszöge **

Na ez volt az a pillanat mikor mindenki leugrott rólam... Hiába. Melody az Melody.
- Éheeees vagyooook. Taco-t akarok! - hisztizett Carlos.
- Még csak négy óra, bátyus nyugi... Egyéb.... - magyarázott Mel.
- Hallo, Edward Grimes. - vettem fel.
~ Szia, Alex vagyok. Csak azért kereslek titeket, mert lenne egy fotózás, amire Melodyt is hívják.
- Oh... Az zsír.. Hánykor?
~ Egy óra múlva. - mondta Alex és megadta a címet.
- Na ki volt az Eddy??? - ugrott a hátamra John és borzolta a hajamat.
- A jó édes anyudat John! Hagyd abba!! - kiáltottam fel.
- A tied is. - vigyorgott. - Naaa?
- Alex volt az és mennünk kell fotózásra. Meg Melodynak is.
- Szólítottál? - láttam Mel vigyorgó arcát, majd amilyen lendülettel odacsapódott, olyan lendülettel hasra is esett.
- Neee nem bírom. - fuldoklott John, már sírva.
- John ne röhögj inkább segíts - nyúlt a kezéért Mel. A vége az lett hogy ismét mind a ketten a földön voltak.
- Nem akarok zavarni... De mennünk kellene. - böködtem őket a cipőmmel.

** Melody szemszöge **

Ilyen hosszú fotózáson se voltam még. John megérkezésünkkor felborította a díszletet, Edwardnak a rágó ragadt bele a hajába. Végül egy óra csússzással ugyan de végeztünk a felével.
Épp indultam le egy forró csokiért, robogtam a lifthez.
- Joooohn tartsad még! - kiabáltam a utána.
- Na.. Honnan tudtad hogy én vagyok? - kérdezte a szöszi, miután melléértem.
- 6 éves korom óta ismerlek, szerintem 13 év alatt csak sikerül.. Amúgy itt érzem hogy mikor melyikőtökkel találkozom.. - böktem a szívemre.
- Ohh...
Egyszer csak megállt a liftünk... Méghozzá a nyolcadik és hetedik emelett között.
- Joooohn. Mi történt. - kezdett el folyni rajtam a víz.
- Azt hiszem meghibásodott a lift. - döbbent meg John.
- Nee... Egyre szűkebb ez a hely.. Neee. - kuporogtam le nyöszörögve a sarokba.
Egyszer csak éreztem hogy átölelnek.
- Ssssh... Nyugi MelMel. Nincs semmi baj. - suttogta megnyugtatóan John, majd halkan dúdolni kezdte a kedvenc Jedward számomat.
Kezdtem kicsit jobban érezni magam.
Pillantást éreztem magamon. Oldalra pillantottam.
- Mit nézel Johnny? - kérdeztem.
- S-s-semmit. - kapta el fülig vörösödve a fejét.
- Wow... John Grimes zavarba jött.. - cukkoltam döbbenten. - Ez nem rád vall... Mi baj? - simítottam meg az arcát.
Mire felémfordult, 3 mm volt közöttünk. Elmélyedtem a pillantásában, ő meg közelebb húzott és a számra tapasztotta az ajkait. Félelmetesen jól csókolt...
És ekkor megindult a lift. Ekkor tudatosult bennem az egész szitu. Lesokkoltan vártam hogy megálljon a lift.
Amint kinyíltak az ajtók a földszinten, kirobogtam.
- Melody várj!! - kiáltott utánam John.
De én csak futottam, ki az épületből, ki az utcából.
Mit tettem? A könnyek csorogtak az arcomon. Hogy fogok így James szemébe nézni? Hisz nagyon szeretem őt. Vagy mégsen? Jajj Melody olyan hülye vagy. Persze hogy szereted. A bökkenő csak az volt hogy nem tudtam magam sem. És John... Ekkor eszembe jutott az a csók. És beleborzongtam olyan jó érzés volt. Nem ezt N-E-M szabad!
És ekkor neki robogtam valakinek.
- Hey csajszi, ez nem a maraton, itt emberek is vannak. - szólt a csajszi, miközben felsegített sikeres tanyálásomból.
Kedves mosolya volt és vidám kisugárzása.
- B-bocsi... - szipogtam.
- Jesszus mi baj? Naaa... Ne sírj.. - húzott magához. - Feljössz hozzám és elmesélsz mindent.
Mint megtudtam a neve Alessa Knight volt és egy forró csoki mellett kiöntettem neki az én bűnös lelkeket.
- Jajj... Ez tényleg bonyolult. - ámuldozott Alessa. - De nyugi csak lesz valami. Aludj rá egyet és utána gondolkodj tiszta fejjel. - adott egy kokit a fejemre.
- Auuu... Köszi.. - nevettem rá.
- Jéé te mosolyogni is tudsz? Most tök úgy nézel ki mint az imádott bandám egyik tagja, csak lányban. Várj mit is mondtál mi a vezeték neved?
- Pena.
- Akkor te.... - kerekedett ki a szeme mint egy-egy rögbilabda.
- Igen, Carlos a tesóm. És kitalálom: Rusher vagy?
- Igen. - vigyorgott. - Örülök, hogy találkoztunk.
- Èn is. - öleltem meg. - Bocsi, gyakori az ilyen érzelemkitörésem.
- Semmi baj.
- Lehet egy apró kérésem? Itt aludhatok ma este? - kérdeztem.
- Perszeee... De nem fognak keresni? - aggódott Alessa.
- Nem fognak. Szóltam nekik. - füllentettem.
Alessa megmutatta az ágyamat, viszont én még sokáig forgolódtam.......