42. Crazy fan(s)

** James szemszöge **


Elképesztő gyorsan száguldottam a többiekkel a kórházba.
Carlos-t alig bírták lefogni a többiek.
- Carlos... Carlos figyelj rám! - szólt Alessa megnyugtató hangon.
- Hagyjatok... Érjünk már oda... - pattogott a hátsó ülésen.
Nem mertem ránézni a visszapillantó tükrön keresztül, mert csak az én rémületemet és aggodalmamat tükrözte volna vissza az arca többszörösen felnagyítva.
- Nem nem hagylak. - makacsolta meg magát Alessa. - Figyelj Carlitos. A húgod nagyon erős lány. Nem fogja ilyen könnyen megadni magát. Minden rendben lesz. Próbálj erős lenni... Legalább miatta!
Nagyon szépen beszélt. Hátranéztem. Arcát könnyek csíkozták, de reményt sugallt.
Mikor újból visszanéztem épp csoportos ölelést tartottak. Melegség öntötte el a szívemet, ahogy ezt a sokféle szeretetet láttam.
- Mikor érünk oda? - kérdezte a mellettem üldögélő Kendall, a kezét tördelgetve.
- Ha nem kerülünk dugóba, körülbelül öt perc. - néztem az utat.
Éveknek éreztem azt az időt, ami eltelt Edward hívása óta.
Végre lefékeztem.

** Edward szemszöge **


A mentő pillanatokon belül beért velünk, pont mikor kiértek, Melody szíves újra dobogni kezdett.
- Èl! John sikerült! Melody él! - sírtam el magam megkönnyebbülésemben. - John! Jooohn!
Az ikrem nem mozdult, ledermedve ült mellettem.
A mentősök odaszaladtak hozzánk. Ketten Melodyt emelték a hordágyra és vitték az autóhoz.
- Szép volt, fiatalember. Ha nem lett volna a szívmasszás, lehet későn érkezünk. - dícsért meg a harmadik, aki ott maradt.
- De a testvérem... - mutogattam a még mindig mozdulatlan Johnra.
A doki leguggolt hozzá.
- Sokkot kapott. - állapította meg tömören.
Segített felállítani John-t, aki úgy jött mellettünk, mint egy a Zombieland-beli zombikból. Ijesztő volt így látni.
A kórházban Melodyt az intenzívre vitték, John pedig valami nyugtatót kapott.
- John... - üldögéltem az ágya mellett. Kicsit én is kábának éreztem magam.
- Hmmmhm? - mormogott, majd fáradtan rám nézett.
- Na végre, valami normális emberi reakció. - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Üdv újra köztünk, tesókám.
- Mi történt? Melody? - kapkodta a fejét.
- Sokkot kaptál, Melody pedig most van vizsgálatokon. Még nem tudunk semmit. - horgasztottam le a fejemet szomorúan.

- Ezek szerint életben van? - ugrott fel az ágyról és azzal a lendülettel előre is esett az ölembe.
- Igen. - mosolyodtam el halványan, miközben felsegítettem Johnt.
- Te egy isten vagy. - ölelgetett meg. - Nagyon köszönöm, ezt szerintem sose fogom tudni meghálálni.
- Edward... Az isten. Tetszik a gondolat. - nevettem el magam. - De nem kell köszönnöd semmit. Hisz a testvéred vagyok vagy mi a szösz.
Még sokáig voltunk így összeölelkezve, viszont a meghitt pillanatot megzavarta Carlos hangos torokköszörülése.

- Ahhh na végre... Azt hittem sose értek ide! - lépkedtem oda hozzájuk.

- Hidd el, mi is. - sóhajtotta James.

- Hol a húgom? - szegezte nekem a kérdést Carlos.

- Most vizsgálják. Egyáltalán nem tudunk semmit.

- De mi történt? - kérdezte Kendall.

- Azt mi is szeretnénk tudni. - sétált oda John is. - Nem tudom semmit mondani... Összefüggéstelen szavakat, mielőtt....

Itt elcsuklott a hangja. Óvatosan átkaroltam.

- Igen... Nem beszélt összefüggően. Viszont egy szó nagyon megmaradt bennem.... - folytattam John helyett.

- Jedhead. - mondtuk ki egyszerre ikremmel.

- Mid fáj? - pislogott Logan értetlenül.

- A Jedhead az egy hangulatjel. Egy mosolygós fejecske, aminek az elején egy egyenlőség jel van, és így hasonlít a Jedward hajára. - magyarázta John.

- Így igaz... Ezt szokták használni a.... - hirtelen leesett az állam. John-nal összenéztünk.

- Na kik? Mi az? - nézegetett minket ijedten Kendall.

- A Jedwarder-ek. - szólaltunk meg egyszerre.

- Gondoljátok, hogy egy elvetemült rajongótók lehetett az? - esett le legelsőként James-nek.

- Hát... talán. - estem gondolkodóba.

- Szerintem nagyon valószínű. Melody  a díjátadó után kapott egy fenyegető üzenetet, de nem igazán foglalkoztam vele. - mondta John komoly arccal.

- Mi? És ezt csak most mondod? - nézett felé Carlos döbbenten.

- Szólnunk kellene  a rendőrségen. - szólalt meg Logan barátnője. - Hiszen így könnyebben megtalálhatják a tettest.

Kis gondolkodásunkat az zavarta meg, hogy Melody-t épp most tolták be  a kórterembe.

- Hogy van? - gyűltünk a doki köré.

- Az életveszélyen túl van. - szólalt meg. - A kulccsontja két helyen megrepedt, több zúzódása van és agyrázkódást is szenvedett. Lehet tudni mi történt vele? Mert ezek súlyos, szándékosan elkövetett bántalmazásokra utalnak.

Röviden elmeséltük az orvosnak amit tudunk.

** Bella szemszöge **

Az orvos egy idő után magunkra hagyott minket. Csendesen üldögéltünk Melody ágya körül. Egyik oldalon Alessa és Carlos szorongatta a kezét, a másikon én. Mellettem John simogatta a csendes pihegő lányt. Gondterhelt arcán láttam, hogy magát hibáztatja a történtekért.....