54. Pain... Poor, Edward

** Bella szemszöge **

Tudom, nem szabad hallgatózni, de mikor megláttam Edward-öt azzal a terhes szöszivel, mégis megtettem.
Nem hagytam Edward-nek, hogy akármit is mondjon csak felszaladtam ide. Ès most a falnak dőlve bőgök, mint egy idióta.
Mindent elmeséltem Kendall-nek, a többiek addig kimentek a másik szobába.
- Ès úgy igazából miért is sírsz? - kérdezett rá Kendall. - Mert hallottál egy olyan információt, ami Edward szerint nem is igaz? Kinek hiszel jobban, Bells?
- De.... - vágtam volna közbe, de egy dörömbölés az ajtón félbeszakított.
- Bella, kicsim nyissad ki... Beszélnünk kell. - hallottam Edward könyörgő hangját.
- Tűnj innen Grimes! - kiabáltam ki neki fagyosan.
- De Bella... - folytatta volna.
- Nem hallottad?! Edward Peter Anthony Kevin Patrick Grimes sipirc az ajtó elől. - mondtam már-már hisztérikusan.
Erre nem érkezett válasz. Magamon éreztem Kendall tekintetét.
- Mi van? - fakadtam ki.
- Gondolod, hogy ez a legjobb megoldás? És mi van a bizalommal? - kérdezte a szemembe nézve.
- Törődj a magad dolgával, Kendall. - mondta kissé keményebben, mint akartam. Felálltam, a szemem sarkából láttam, hogy bátyám megbántott arccal üldögél tovább.
Nagyon rosszul éreztem, hisz ő csak jót akart. Legszívesebben megöleltem volna őt is, meg Edward-ot is, de büszkeségem nem engedte. Így inkább kikucskáltam az ajtón, de szerencsére az iker nem volt ott. Kisétáltam, majd balra indultam. Céltalanul bolyongtam, mikor egyszercsak belebotlottam Harry-be....

** Edward szemszöge **

A hotel előtti kávézóban üldögéltem, magamba zuhanva. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a sok eseménnyel, ami történt. Majdhogynem biztos voltam benne, hogy nincs semmi közöm ahhoz a babához. Viszont, hogy Bella így viselkedett velem borzasztóan fájt. Ahogy elutasító hangjára visszaemlékeztem, mintha valaki kitépne egy darabot a mellkasomból, olyan érzésem volt.
- Öhm... Bocsi. Te Edward Grimes vagy igaz? - hallottam egy fiatal lány hangot kissé francia akcentussal.
Lassan felpillantottam.
- Igen. - szóltam.
- Uuuuh ezt nem hiszem el. - vigyorodott el. - Kérhetek egy képet?
- Nem. - feleltem kurtán. Erre megnyúlt a lányka arca. Ha John itt lett volna, most jól tarkón vágott volna. Sose szabad megbántani egy rajongót. - Bocsáss meg, most nem vagyok olyan fotogén. Viszont egy autogrammhoz mit szólsz?
-  Rendben. - tért vissza a ragyogó mosoly az arcára. Majd a szívéhez szorította a papírdarabot, mikor odaadtam neki. - Annyira köszönöm. Ja, és hidd el minden rendbe jön. Szia.
Döbbenten motyogtam egy 'szia'-t. Honnan tudta, hogy bajom van? Majd megint beugrott Bella. Éreztem, hogy valami forró folyik végig az arcomon.
- Haver, te sírsz? - huppant le velem szemben Kendall.
- Mi? Nem... Na jó, kicsit. Nagyon. - válaszoltam.
- Semmi sem igaz, abból amit az a csaj állított, igaz? - szűrte le az arcomból Kendall.
- Nem. Biztos vagyok benne. - mondtam remegő hangon.
- Én hiszek neked. Tudod mit nem értek? - kérdezte. - Hogy hogy a csudában bukkant rád pont itt.
- Ez egy jó kérdés. - bólintottam. - Különös.

** John szemszöge**

- Nem veszi fel!!! - csapkodtam a telefonomat az ágy széléhez.
Egyszer csak egy gyengéd kezet éreztem az enyémen.
- John... Fejezd be. - szólt Melody. - Attól nem fogja Edward felvenni, hogy tönkreteszed a telefonodat.
- De akkor is... Tudom, hogy valami nincs rendben. - szorult ökölbe a kezem tehetetlenségemben.
- Ssssh.... - húzta a fejem az ölébe Melody, kényelmesen elfeküdtem. Lágyan simogatta a homlokomat és egy tinccsel szórakozott, ami folyton visszahullott a szememre. Halkan dúdolt egy ismerős számot, de annyira kitisztult a fejem, hogy nem erőltettem magam azon, hogy eszembe jusson a címe. Melody-val minden olyan jó volt, máris nem éreztem annyira idegesnek magam.
Hirtelen könnyek kezdtek csurogni az arcomon.
- Atya Ír Isten, te sírsz, Manócska? - hallottam Mel ijedt hangját.
- Mit mondtál? Atya Ír Isten... - kezdtem kuncogva törölgetni a könnyeimet.
- Mi baj? - karolt át hátulról Mel.
- Nem tudom. - zökkentem vissza. - Csak hirtelen jött.
Aztán bevillant.
- Edward... Miatta van biztos. Valami miatt ő sír...
- Ijesztőek vagytok, komolyan mondom. - mondta Melody komoly hangon. Döbbenten fordultam hátra, ám Mel csak mosolygott. Egy csókot nyomott a számra.
Egyszercsak berezgett a telefonom, SMS-em jött az ikremtől.
" Szia, bocsi, hogy nem vettem fel, nem volt nálam a telóm. Gubancok vannak. Angie felbukkant és azt állítja, hogy a leendő gyerekének én vagyok az apja. Bella pedig nem áll szóba velem. JOHN SAVE ME!"
Az utolsó mondat, mint egy segélykiálltás viszhangzott a fejemben.
- Oh my god... - szólt halkan Melody. - Ki az az Angie?
- Edward volt barátnője Bella előtt.
- Oda kell mennünk.... - szólt szerelmem.
- Az a bökkenő, hogy teleportálni még nem tanultam meg. - mondtam szkeptikusan.
- Látod én sem. Épp ezért megyünk egy barátom magánrepcsijével. Na öltözz, addig én telefonálok. - pattant ki az ágyból Csillagom. Leesett állal néztem utána.

** Harry szemszöge **

- Aaah Bella. Hát te itt? - vigyorodtam el boldogan, reménykedtem benne, hogy Logan még nem szólt rólam.
- Harry? - csodálkozott Bella. - Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Koncertünk lesz Párizsban. - magyaráztam türelmesen. - Jesszusom Bella te sírtál? Mi baj?
- Edward...
- Oh szegénykém, olyan szörnyű, hogy most bukkant fel az exe, aki méghozzá terhes... - karoltam át.
- Nagyon. - majd hirtelen kibújt az ölelésemből. - Àllj! Nem is mondtam, hogy mi történt. Honnan tudsz te erről?
- Ööö............