51. Have fun

Ohaa.. Lehet én is rászokom a bevezetőkre. :D Na szóval: itt az új rész, nagyon köszönöm azt a sok kommentet és olvasót. Külön megköszönném kis Bounty-lánykámnak és Duracell nyuszimnak, hogy tartják bennem  a lelket. ;) <3
Luv ya, blog-bogyóim.
Xoxo, Nani
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Szia Harry... Hát te? - kérdeztem meg mosolyogva, miközben kezet fogtunk.
- Hát én itt vagyok. Koncertünk lesz. - vigyorgott.
- Ezek szerint a többiek is itt vannak? - faggattam.
- Ühümm. - bólogatott. - Csak most épp elmentek valami interjúra, én maradtam itt. Nekem holnap kell külön mennem.
- Értem. - ültem le mellé.
- És te? Csak így egyedül? - szólt Harry.
- Nem talált... - vigyorogtam. - Egy kis hétvégi romantikus kiruccanás a barátnőmmel, Bellá-ékkal és Kendall-ékkel.
- Bella itt van? - képedt el, majd felragyogott az arca.
- Öhm... Igen. - néztem rá döbbenten. Fura volt picit a reakciója. - Miért is?
- Egy pár napja elhatároztam, hogy visszaszerzem magamnak Bellát. Most pont kapóra jön. - vigyorgott önelégülten. - Ennek a szőke ír csodának nem sok esélye lesz velem szemben.
- Na jó, ezt a hülyeséget most felejtesd el. - pattantam fel mérgesen.
- Hey csillapodj, haver. - állt fel ő is, úgy nézett le rám.
- Csillapodjak? Mikor neked feltett szándékod, hogy szétválasszad Belláékat, mikor most a legboldogabbak? - vontam össze  a szemöldököm. - Bocs, de hánynom kell tőled. És ha most megbocsájtasz megyek aludni.
Lendületesen elindultam a lift felé. Egyszer csak valaki karon ragadott.
- Akarsz valamit? - néztem farkasszemet Harry-vel.
- Ne próbálj meg keresztbe tenni... Mert különben...
- Mert különben mi lesz? Bocs, nem egy 19 éves fog engem megijeszteni. Na csöcsi.
Puffogva álltam a liftben. Eddig azt hittem, hogy Harry jó fej, de ezek után...
** Lily szemszöge **
Arra riadtam fel, hogy Logan bevetődik mellém az ágyba és erősen szitkozódik suttogva. Oldalra fordultam.
- Merre jártál Édes, hajnali fél egykor? - pillantottam a telefonomra.
- Teát inni. - válszolt kurtán.
- Valamit csináltam? - szeppentem meg a durva hang hallatán. Logan rám nézett és kemény vonásai rögtön ellágyultak.
Oda hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.
- Dehogyis, bocsáss meg. Csak kicsit felzaklattak. Nem akartalak bántani, hidd el. - húzott a mellkasára.
- Elmondod? - kérdeztem óvatosan, miközben elhelyezkedtem.
- Majd, reggel, rendben? - puszilt meg. - Most aludj, mert délután indulunk haza.
Elgondolkodva feküdtem.
** Melody szemszöge**
Odaértünk a kapuhoz.
- Én nyertem!! - ugráltam újongva.
- Hah, de te csaltál. - nyújtotta rám a nyelvét John.
- Mert hogy...? - néztem rá kíváncsian.
- Mert veled volt Fox és körülbelül háromszor kigáncsolt futás közben. Máskülönben esélyed sem lett volna. - magyarázta vigyorogva.
- Na perszeee. - vágtam elégedett fejet. - Ismerd be jobb vagyok nálad. Mellesleg nem Fox-ot vetem be ellened ha nyerni akarok.
- Hát? - vigyorgott.
- Az ellenállhatatlanságomat. - mosolyogtam kacéran.
- Khm khm... - köhécselt.
- Most mondd, hogy nem vagyok az.
- Eszem ágában sem volt. - lépett közelebb. - Kis izzadt istennőm.
- Hey, ez a futással jár. - ráztam a fejem.
- Tudom, szóval ideje egyet fürdeni.  - lépett még közelebb hozzám.
- John Grimes, most állj meg. - próbáltam keresni a lehetséges menekülési útvonalakat. - Nem tetszik ez a sunyi mosoly az arcodon....
Erre viszont gyorsan felkapott és elrohant velem a kert fele, majd beledobott a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a vízfelszínre, de addigra John már alsógatyára vetkőzve mászott be mellém.
- Most mondd, hogy nem jobb így. - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Óóó dehogy nem. - szóltam és lenyomtam a víz alá.
- Naaa... -méltatlankodott mikor előbukkant. - Most vízes lettem.
- Wow... Talán mert vízben vagyunk? - forgattam a szemem.
- Meglehet. - kezdett el nevetni, majd a  medence falához szorított. - Egyébként miért akarsz luxusprosti lenni Dublinban? Szerintem nem a legjobb módja bemutatkozni anyuéknak.
- Hogy mi? - kezdtem el nevetni. - Azt csak azért mondtam mert nem figyeltetek rám. Bár végül is nem kapnak rossz pénzt érte...
Újabb röhögőgörcs tőrt rám mikor megláttam John gyilkos tekintetét.
Ekkor ért oda James és Carlos. Konstatálták, hogy a vízben vagyok.
- Neki meg mi baja? - mutogatott felém James.
- Bolond. Csak ennyi. - szólt John, mire lefröcsköltem.
- Azt tudom... Sajnos születésétől fogva. - sajnálkozott Carlos is.
- Le lehet rólam szállni, oké? - durciztam be.
- Rajtad se vagyok... Majd este. - kacsintott rám John.
- Heeey ebből mi kimaradnánk.... - nézett nagyot James.
- Te Grimes... Túl sokat képzelsz magadról. - emeltem égnek a tekintetem.
- Na jó, fiatalok.... - kezdte Carlos.
- Mintha te valami vénember lennél. - vágott közbe James.
- Hát nálad idősebb vagyok. - vágott vissza Carlitos. - Na szóval nem akartok egy kis házibulit így estére.......?