55. Better happenings

** Melody szemszöge **

- Hey, Adam, itt Melody Pena. - szóltam a telefonba.
~ Wow, Mel! Mizujs? Rég beszéltünk. - hallottam a vidám hangot a vonal túlfeléről.
- Hihi, én is örülök neked BB, viszont most nem nagyon érek rá. Segítségre lenne szükségem..   - hadartam.
~ Mondjad Babes, segítek, ha tudok. - vágott közbe.
- Repcsire lenne szükségem, de minnél gyorsabban. Most nincs időm megmagyarázni...
~ Állj, állj! Ne is mondd tovább! Fél óra múlva az L.A. Airport-on. - szakított ismét félbe.
- Te egy Isten vagy, mondtam már? - vigyorodtam el örömömben.
~ Érted bármit. Na szió.
Mosolyogva raktam le a telefont és oldalra fordítottam a fejem, ahol a hallgatódzó John állt.
- Jól hallottam, hogy 'érted bármit' meg hogy 'babes'? - nézett rám szúrósan. - Ki ez az Adam?
- Nyugi John, egyik legjobb barátom. - pusziltam meg. - De siess mert három perc múlva itt sem leszünk.
Majd otthagytam faképnél és gyorsan magamra kaptam a ruháimat, magamhoz ragadtam a cuccaimat.
"Drága egyetlen imádni való Bátyuskám. Ne aggódj, ha nem találsz minket itthon, Johnnal sürgős dolgunk van Párizsban. Iker vészhelyzet, majd elmagyarázom itthon. Nagyon szeretlek Carlitos!! Egyetlen hugocskád: MelMel. Xoxo" - pötyögtem már a kocsiban ülve, majd elküldtem Carlos-nak.
John egész végig komoran ült mellettem, összepréselt ajkakkal.
- John...? - kérdeztem kissé meglepve.
- Valld be őszintén. Az az Adam vagy ki a volt barátod igaz? - nézett rám.
- Jesszus John Grimes, te még mindig itt vagy leragadva? - simítottam végig a homlokomon. - Egyébként is mióta vagy te ilyen féltékenykedő?
- Körülbelül egy órája. De még mindig nem válaszoltál. - sürgetett, zöld szemei csak úgy csillogtak.
- Nem. Nem volt soha több köztünk barátságnál. És majd mindjárt, meg is tudod, hogy miért. - simogattam meg a kézfejét a kormányon.
Végre lefékeztünk a reptéren.
- Adam! - ugrottam a férfi nyakába, mikor megláttam. Mire négy erős férfikéz ragadott meg és húzott le Adamről.
- Hey hagyjátok, ő velem van. - hesegette el a testőröket a srác, majd végig nézett Johnon, aki akkor ért oda a kis bőrönddel. - Nicsak az egyik Jedward iker!
- Ejjha, Adam? - esett le John álla. Majd rám nézett. - Adam Lambert a te legjobb fiú barátod?
- Talált szőke herceg. - vigyorogtam. Alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam lesokkolt arcát látva.
Adam csak kuncogott mellettem.
- Akkor ennyi lenne, ami kell? - ölelte át a vállamat.
- Igen. Nem tudom, hogy fogom ezt meghálálni neked. Te vagy a legjobb, BB. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Tudom. - kacsintott. - Aztán nem kiakasztani Jack-et, mert sosem értek oda. Jók legyetek srácok, aztán a héten tessék be nézni hozzám Glambert-ke. Hozhatod az ikreket is.
Alaposan megszorongatott, majd integetve John után indultam a repülőre. Irány Párizs!

** Bella szemszöge **

- Ööö... - nyökögött Harry.
- Harold Edward Styles... Mit műveltél? - indultam felé fenyegetően.
- Semmit. Kellett volna? - válaszolt flegmán, de a szemén láttam, hogy közel sem olyan magabiztos.
- Mondd meg. - sziszegtem.
- Különben? - vonta fel a szemöldökét. - De jó elmondom: szét akartalak választani titeket a drágalátos ír szerelmeddel. Vissza szerettelek volna kapni. Én hívtam ide Angie-t. Mellesleg a gyerek nem Edward-é. Most örülsz?
Elégedett vigyorra húzódott a szája. Ez volt az a pillanat, mikor végleg elszakadt a cérna. Üvöltve ugrottam Harry-nek.

** Edward szemszöge **

Jó volt Kendall-el itt üldögélni és beszélgetni. Nem méricskélt, nem kételkedett - hitt nekem. Ami a legjobban meglepett, hogy tudott komoly is lenni.
Egyszer csak valaki befogta a szemem.
- John!!! - kiáltottam fel örömömben.
- Francba, ez nála nem jön be. - tette a sértődöttet vigyorogva ikrem.
Szorosan megöleltem. Sokkal erősebbnek éreztem magam attól, hogy itt van.
- Khm... Kissé kirekesztve érzem magam. - kocogtatta meg a vállamat valaki.
- Szia Melody. - emeltem fel és pörgettem meg. - Hogy-hogy itt vagytok?
- Tudtam, hogy szüksége van a lelkednek egy kis gyógy ÍR-re az SMS-ed alapján. - vigyorgott John.
- Hahaha... Ez tetszik. - kezdett el nevetni Kendall velem az élen.
- Elég az Írezésből, bökjétek már ki mi van. - folytotta vissza a kuncogását Melody.
Tömören felvázoltam a helyzetet.
- De hogy a fenébe talált rád pont itt a csaj? - pislogott értetlenül Melody.
- Na ez az amit nem tudni. - néztem össze Kendall-el.
Egyszer csak felbukkant az emlegetett hárpia.
- Edward beszélnünk kell... - szólt a kezét tördelve Angie.
- Azt csak hiszed. - állt elém John.
- Oh... John te is itt? - lepődött meg a lány.
- Nem, ez csak a hologrammom. - mondta cinikusan az ikrem. - Na húzd el innen a kondenz csíkot, így is elég bajt csináltál.
- Hagyjad John. - szólaltam meg. Úgy éreztem Angie valami fontosat akar.

** Kendall szemszöge **

Kíváncsian néztünk mindannyian a csajra.
- Nos... Be kell vallanom valamit. A baba nem a tied. - kezdte szaggatottan.
- Mily meglepő. - morgott mellettem Melody.
- Az egész Harry ötlete volt... Szét akart választani titeket a szerelmeddel... Nem mentem volna bele, de kellett a pénz. Fred, a pici apja lelépett mikor megtudta, hogy terhes vagyok. - csak úgy dőltek Angie-ből a szavak.
- Na álljunk csak meg egy pillanatra... Hogy kerül a képbe Harry? - csodálkozott Edward. - Mit keres itt? És honnan tudta, hogy itt vagyok?
- Csak annyit tudok, hogy koncertjük lesz itt. - rázta meg a fejét tanácstalanul a lány, majd elszégyellve magát, lehorgasztotta. - Mégegyszer: bocsássatok meg.
Angie távozott, helyette viszont egy mentő érkezett a hotel elé. Valakit hoztak ki az ajtón.
- Atya ég, az ott Harry? - kerekedtek ki a szemeim. Az autót megkerülve Bella szaladt felénk, Edward felállt és kitárta karjait.
- Na de Bella... Egy aszteroida is kecsesebben csapódik be. - vigyorodott el John, mikor kishúgom Edward karjai közt landolt.
- Bocsáss meg, hogy kételkedtem benned. - szólt Bells, mire Edward csókkal hallgatta el. Tapintatosan elfordultam.
- Ne... Ezek meg nyáladzanak. - forgatta a szemeit John, de látszott rajta, hogy örül ikre boldogságának.
- Ami azt illeti te nem akarsz valamit mondani? - állt elé karba font kèzzel Melody.
- Jó... Bocsánat, hogy féltékeny voltam. Nagyon szeretlek Mel. Nézd, kiskutyus szemek. - mosolygott John.
Melody elnevette magát, majd itt is következett a békülős csók-jelenet.
Mi a francot keresek én itt? Ezen gondolkodtam, mikor két cuppanós puszit kaptam mind a két oldalamról.
- Ohaaa. - vigyorodtam el. - Ezt miért?
- Mert szeretünk Kendizzle. - válaszolt Bella. - Na menjünk vissza a hotelbe.
- Egyébként mit csináltál Harry-vel? - nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Eltörtem a karját. - mondta tömören Bella.
- Aaaa pacsit. - nyújtotta a kezét John.
Odaértünk a portához, a portás nagy szemeket meresztett az ikrek felé.
- Reggel még csak egyet láttam a fiatalúrból. Maguk ikrek?
- Hogy mi? - állt meg döbbenten Edward, majd John fele fordult.
- Az anyját...! Tényleg... Edward... Most látom csak...Mi ikrek vagyunk! - kezdett el újongani a másik iker, ezzel teljesen összezavarva a portást.
Kavagva estünk be a liftbe........