48. Half in Paris

- Uuuh bocsi, igaz is. - mondta a csaj árnyalatnyi gúnnyal a hangjában. - De szerintem, akkor is megérdemelte.
Ebben a pillanatban egy villanást vettem magam mellett észre, és Edward hirtelen ott állt felemelt kézzel a lány előtt. Carlos-szal egy pillanatra ledöbbentünk. Lena az arca elé kapta a kezét.
De Edward nem ütött. Lassan leengedte a karját, és visszalépett mellém. Hallottam, hogy nagyokat lélegzik.
- Te meg akartál ÜTNI?! Normális vagy? - fakadt ki a csaj mikor már kissé biztonságosabbnak érezte a terepet.
- Sose mondtam, hogy az vagyok. - vonta meg a vállát nemes egyszerűséggel az iker. - De addig örülj, míg csak akartalak. John meg is tette volna.
- Ahhhaa... - sziszegett Lena. - Fenyegetsz?
- Talán. Bár nem szokásom. De ha így beszélnek egy hozzám közel álló személyről, akkor miért ne? - Edward szeméből sugárzott a gyűlölet.
- Egyetértek. - álltam Ed mellé. A csaj gyilkos tekintete most rám irányult.
- Ohaa.. - kezdett el gúnyosan kacagni. - Már bánom, hogy nem adtam annak a ribinek többet. A kedvenceim már minden mellé állnak. Úgy látszik a sz*pás kifizetődő. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe először....
- Majd a börtönben lesz ideje erről gondolkodni eleget. - hallottam meg Jack hangját, aki rendőrkapitányként dolgozik itt LA-ben. Úgy tűnik Carlos dobott neki észrevétlen egy SMS-t. - Letartóztam szándékos testi sértésért, rágalmazásért és ember ölési kísèrlet alapos gyanúja miatt.
- Hogy mi? - kerekedtek ki a csaj szemei. Csak úgy sugárzott belőlük az őrület. - Nekem jogaim vannak!
- Igen, jogában áll hallgatni. - lincselte meg a rendőr, majd odabiccentett nekünk és elvezette a csajt.
Megkönnyebbülten néztünk össze a srácokkal. Első dolgunk volt, hogy értesítsünk mindenkit.

** 2 hét múlva **

** Melody szemszöge **

Már egy hete, hogy hazajöhettem a kórházból. Mikor John bejelentette, hogy kis magánakcióval ugyan, de elkapták a bántalmazómat. Hirtelen azt se tudtam, hogy sírjak, nevessek vagy épp dühöngjek. Így egyszerre csináltam mindhármat: a nevetéstől sírtam és megkönnyebbült voltam, miközben John't püföltem és kifejtettem neki, hogy mekkora egy idióták voltak, akár bajuk is lehetett volna. Ezt megmondtam a délután látogatóba érkező Jarlos-nak és Edward-nak.
Holnap lesz a tárgyalás, meglehetősen izgulok. Most Kogan-ék, Alessa és Lily, valamint Bella és Edwrad sincs itthon, aki meg tudna nyugtatni, kicsit kiruccantak Párizsba. És magamra hagytak három idióta sráccal.
Tegnap például viszkető porral akarták egymást megszívatni, de végül a saját csapdájukba estek, az egész estét végig vakarózták, olyan mértékben, hogy kénytelen voltam leköltözni a nappaliban lévő kanapéra, mert John-tól nem tudtam aludni.
- Ébreeeedj! - riadtam fel arra, hogy valaki ráugrott a hasamra.
- Carlos te idegbeteg, szállj le rólam, agyon nyoooomsz. - próbáltam levegőt venni, kevés sikerrel.
- Akkor kellj fel. - szólt, még mindig rajtam ülve.
- Ha esetleg nem vetted volna észre drága bátyám, már ébren vagyok. - próbáltam lelökődni, végre felállt.
- Jó jó. De te hogy-hogy itt alszol....? - kérdezte. Mire válaszoltam volna, hangos ajtócsapódást hallottunk.
- Heeeeeey nem látta valaki Melody-t?? - futott le a lépcsőn John, illetve az utolsó pár lépcsőfokot gurulva tette meg.
- Mi ez a hangzavar? - battyogott le James egy szál alsónadrágban a szemét dörzsölgetve, közben döbbenten nézett rám és Carlos-ra, ahogy egymást támasztottuk nevetve.
- Nagyon vicces. - duzzogott be az iker, majd visszamászott az emeletre.
Gyorsan utánafutottam. Mikor benyitottam a szobánkba, épp a hasán feküdt az ágyon, én meg ráültem a hátára, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni.
- Naaaa... Pici Grimes, haragszol. - dőltem előre az arcához, mire a matracba fordította azt.
- Mmm... - mormogott.
- És ezt most érthető nyelven is ha kérhetem. - túrtam bele a hajába hátulról. Éreztem, hogy megborzong.
- Jó... Nem haragszom. - fordította oldalra a fejét.
- Mi baj? Két napja nincs itthon az ikred, de máris olyan furcsa vagy. - cirógattam meg az arcát, majd az ujjamat végigvezettem a szája vonalán.
- Nem tudom. Elviselhetetlen. Azt is nehezen szoktam meg, hogy külön szobában alszunk. Bocsi, ha nagyon elviselhetetlen vagyok... - szólt bocsánatkérően, miközben én neki álltam masszírozni őt.
- Miért is  haragudnék rád? - pusziltam meg. - Csak feltűnt, ennyire azért már ismerlek.
- Túl sokat tudsz rólam, lehet ki kellene törölnöm néhány emlékedet.
- Az úgyse megy. - kuncogtam.
- Fogadjunk? - kerekedett hirtelen fölém, majd csókcsatába kezdtünk.
- Egyébként mit csináltál lent? - kérdezte meg gyorsan két csók között.
- Nem tudtam tőled aludni, mert egyfolytában vakaróztál.
- Na... Ezért kárpótlás jár... Meg egyébként is még mindig túl sokra emlékszel... - vigyorodott el, majd újból fölém hajolt...

** Bella szemszöge **

Épp a Twitteremet nézegettem, egyedül maradtam a hotel szobában. Az ikrek oldalára keveredtem. Ahaa.. Felkerült abból a bizonyos múltkori fotózásból egy kép.

"@planetjedward: So cool.Who want's to come?"

Egy új értesítésem jött. Na... Ezek szerint Melody még él. Kissé elmosolyodtam, majd mikor megnyitottam a linket, kacagni kezdtem.

"@melpena: volt egyszer egy nyaralás. Tipikus Grimes
arcok, Ed kell a Superman-es fürdőnadrágod. @planetjedward
@bella_schmidt légyszi segíts megszerezni. xoxo"

** Alessa szemszöge **

- Édesem... - hallottam Kendizzle hangját. 

- Igen? - pillantottam fel rá, még mindig kissé kábultan. Alig bírtam elhinni, hogy csak úgy elhozott Párizsba.

- Gyere picit. Mutatni akarok valamit.... - húzott ki maga után az erkélyre. Amint kiértünk elakadt a lélegzetem..........