43. Awakening

** Alessa szemszöge **

Mindannyiunknak hatalmas kő esett le a szívéről, hogy Melody helyre fog jönni. Nagyon szívszorító volt így látni drága barátnőmet. Hát még John-t.... Szenvedő arccal üldögélt a túloldalon. Percekig fürkésztem az arcát, mikor rám nézett.
Küldtem felé egy biztató mosolyt, mire ő is gyengén elvigyorodott.
- Ühm... Lemegyek a büfébe narancsléért. Ti is kértek? - álltam fel.
- Ez kérdés volt? - vigyorodott el Kendall. - Én kérek.
- Én is. - mosolygott rám Carlos is, amihez Edward, James és Bella is lelkesen csatlakozott.
- Ahhh nincs is ennyi kezem. - forgattam a szemeimet, majd ravaszul hozzáraktam - John segítenél, ha szépen megkérlek?
Kendall döbbenten nézett rám és már szólni akart, de egy pillantással elhallgattattam.
- Öhm... Persze.. - állt fel vigyorogva. Aztán picit tétovázott, mikor Melody sóhajtott egy nagyot. Rögtön ott termett mellette.
- Naaaa gyere John, mert már sivatag van a torkomban.
Végre el tudtunk indulni, lelifteztünk a harmadikra, ahol a büfé volt.
- John... - húztam félre.
- Alessa... Mi baj? - nézett rám csodálkozva.
- Tudom, hogy magadat okolod a történtekért, de hidd el, nem a te hibád. - néztem fel rá.
- De igenis az enyém. Rögtön azzal kezdve, hogy elfogadtuk Carlos meghívását és ideutaztunk LA-be. - préselte össze az ajkait dacosan. Ha nem jövünk ide...
- Akkor? Mi is lett volna akkor pontosan? - néztem rá szúrósan.
- Nem találkozik újból velünk és most boldogan élnének James-szel, míg meg nem halnak. - mondta keserűen.
- És akkor nem találkozott volna veled, azzal akivel annyira boldog? Tudod te hogy mennyi mindent köszönhet neked? - lépett ki pont akkor a liftből Bella. - Te nem tudod, hogy mennyire görcsösen kereste azt a bizonyos másik felét és hányszor csalódott emiatt.
- De.... - kezdte az iker.
- Nincs semmi de. - szóltam én is közbe. - Szerintem emlékszel még mikor elszökött. Egy egész estét átvirrasztott miattad. Mert már tudta egy ideje belül, hogy téged szeret. És az, hogy James-szel szakítani akart, bizonyítja, hogy mennyire erősek az érzelmei.
- Szakítani akart? Nekem azt mondta, hogy James szakított vele... - nézett ránk megütközve John.
- Igen, mert úgyis volt. James megelőzte Melt. - magyarázta Bella türelmesen.
- Ezt nem is tudtam. Mindezt miattam... Nem vagyok én olyan fontos. Főleg, hogy ennyi baj történt miattam. - nézett kissé ellágyulva a szöszi.
- De pontosan annyira fontos vagy Melnek, hogy nélküled nem épülne fel ha itt hagyod.. - néztem a szemébe.
- Ilyet nem is mondtam....
- De megfordult a fejedben. Ne tagadd. - szegeztem neki a mondandómat.
- Jó... Igazatok van. Köszönöm, hogy itt vagytok velem. - nézett ránk hálásan.
- Ugyan... Nem ezért vagyunk? - vigyorodott el Bella, majd csoportos ölelést tartottunk.

** Kendall szemszöge **

- Skacok hova mentetek narancslèért, Ausztráliába? - kérdeztem meg a mosolyogva bebattyogó csapatot.
- Nem, mert Narniába. - ült le angyalian mosolyogva Alessa.
- Komoly? Hol találtátok meg a szekrényt? - kérdezte James vigyorogva.
- Titok. - kacsintott rá Bella.
- És John-t hol hagytátok? - kérdezte Edward.
- Őt elvitte a Boszorkány, miközben Aslan-t kereste. - válaszolt Alessa.
- Ez igaz, de már itt vagyok. - lépett be John a kórterembe. - Mivel Narniában nem találtam egy mosdót se így kénytelen voltam itt keresni egyet.
- Mire való a bokor? - vigyorodtam el.
- Szerinted ennyire okos vagyok, hogy eszembe jutott akkor? - forgatta a szemeit John.
- A... Bokor... Sok mindenre... Jó..- hallottam egy nagyon gyenge hangot.
Mindenki egy emberként fordult oda Melody ágyához. Mel fáradtan hunyorgott a fényben. Arcán halvány, de kaján mosoly ült.
- Melody! - térdelt oda mellé John. Öröm és megkönnyebbülés könnyeit láttam az arcán. Azokat, amiket az én arcomon is éreztem.
Körbe néztem... Mindenkijén voltak.
- Sziasztok...
- Édes istenem... Mel. - puszilta meg óvatosan Alessa.
- Aaahw kis hugocskám... Soha többet ne tedd ezt velem. - ölelte meg Carlos.
- Egyikünkkel se. - nyomott egy csókot a szájára John.
- Elhiszitek, hogy nem akartam? - kérdezte a kis beteg.
Összenéztünk. Ami azt illeti, mindannyian tudtuk, hogy nem ő akarta.

** Melody szemszöge **

Olyan jó volt, hogy azok vettem körül, akiket szeretek. A legfőképpen John jelenlétének örültem. Biztonságban éreztem magam. Behunytam a szemem, hogy picit pihengéljek ebben a megnyugtató légkörben. Egy kép villant be... Ijedten nyitottam ki a szememet.
- Minden rendben Mel? - hallottam John aggódó hangját. Nyolc fej komoly arccal fordult felém.
- AZt... Elfogták? - nyeltem egy nagyot.
- A rendőrség ezerrel nyomoz, de nem tudják kit keressenek. - nézett komoly arccal James.
- Kénytelen leszel... Majd mesélni kell nekik... Bármennyire fájni fog Édesem... - simogatta meg a homlokomat gyengéden John.
- Eltévedtem.... A làny követett és leütött. Egy sötét sikátorban tértem magamhoz. Nagyon csúnyákat mondott... Megrugdosott... Valami keménnyel mellkason vágott... Azt hiszem egy lánc volt az.... - beleborzongtam az emlékbe. - Többször is rámütött. Mikor úgy gondolta, hogy eleget kaptam leköpött... Addigra már nem tudtam semmiről magam körül... Màr csak tűrtem. Azt mondta, hogy figyelmeztetett hogy megtalálnak. Azt hiszem le is fényképezett mert fényre is emlékszem. Majd otthagyott... Johnra gondoltam... És rátok... Tudtam, hogy nem szabad feladnom. Megérkeztek az ikrek... Annyira megkönnyebbültem... Aztán azt hiszem meghaltam.... Minden csedes és nyugodt volt... De ez nem stimmel valahogy, hisz itt vagyok. - néztem John arcára. Meglepődésemre fájdalmat láttam rajta kis monológom után.
- John... - simítottam meg a haját.
- Igen... Egy pillanatra leállt a szíved, viszont Edward szívmasszásának köszönhetően.... Soha többet nem fog senki bántani téged, esküszöm. Soha!! - John arca lángolt az elszántságtól..........