Wow Díjeső.

Először is kedves olvasóim szeretném a tudomásotokra hozni, hogy megalkottam ennek a blognak a folytatását Big Time Stories and Jedward Tales - The SECOND néven, szóval ha az első elnyerte a tetszéseteket, akkor itt is Melody-ékkal tartotok majd. ;)
ITT találjátok meg a második blogot. :*

************************
Na szóval tulajdonképpen azèrt gyűltünk itt össze mert bár vége a blogomnak, mégis is bezsebelhetett 2 díjat, aminek borzasztóan örülök! Nagyon szépen köszönöm Renáta Bodolai-nak és Erdős Anett-nek.

1. Díj (from Renáta)

Írj 11 kérdést!

1. Mi a hobbid? éneklés, blogolás, olvasás, gördeszkázás :)
2. Mi a legnagyobb vágyad az életben? Befutni mint énekes illetve eljutni sok-sok országba. 
3. Hány éves vagy? 18
4. Ki a kedvenced? Mármint honnan? :) Ha  a Big Time Rush-t nézzük akkor James. Aztán Kendall, Carlos majd Logan.
5. Miért kezdted el az írást? Mert tele voltam ötletekkel és szavakba akartam önteni. Aztán úgy voltam vele, hogy miért is ne osszam meg másokkal? ;)
6. Ki az egyetlen aki nagy hatással van rád az életben vagy az írásban? Egyetlen személyként nevezem meg de sok embert takar: az olvasók  ;) 
7. Mi a kedvenc számod? Nagyon sok van, de az aktuális kedvenceim a Big Time Rush - 24/Seven és a Jedward - Girl Like You
8. Kedvenc állatod? mosómedve, pingvin :3
9. Kiről és miről írnál akár egy könyvet vagy dalt? Akármiről: az életről, magáról a zenéről. Mindenről.
10. Csápolnál e velem egy BTR koncerten? Még szép ;)
11. Mi a kedvenc filmed? Most nem állok fel neki sorolni csak 1-2-t: Warm Bodies, Karib-tenger kalózai filmek, Batman-filmek, Beastly, A negyedik stb. :)

Akiknek küldöm!


~Cherry~ : az összes blogjának ;)
Szandi Kovács: http://mywaytotheperfectlifewithbtr.blogspot.hu/
Hüse Vivien: szintén az összesbe. :))
Anett Juhász: http://milifewith1d.blogspot.hu/
Zsófi Bern: http://big-time-rush-dreams.blogspot.hu/
Kari Kántor: http://changemylifeb.blogspot.hu/
Renáta Bodolai: all of her blogs ;)
Erdős Anett: http://nincsvissza.blogspot.hu/

Bocsi akinek nem írtam ki az összeset, csak mobilról nem igen akarta elfogadni a linkeket :/


A 11 kérdés:


1. Mi inspirál a legjobban?
2. Kedvenc együtteseid?
3. Van háziállatod?
4. Miért kezdtél bele a blogírásba?
5. Hobbik?
6. Ki a példaképed?
7. Mit teszel, ha nem jön az ihlet akkor amikor szeretnéd?
8. Kedvenc állat?
9. Kedvenc szín?
10. Kedvenc olvasmányod?
11. Szerinted mitől válik valaki jó íróvá?



2. Díj (from Anett)




Köszönöm szépen mégegyszer mindkettőtöknek! :))) 

xoxo, Nani

Az utolsó felvonás.

Hát ez is elérkezett. Valahol minden sztorinak le kell zárulnia és ez most zárul le. Ugyan ez elég hosszú lesz. Ez sem lesz unalmas, sok sok csavar lesz benne. Melody most búcsúzik, ahogy Carlos, James, Logan, Kendall, John, Edward , Alessa és Lily is. Köszönöm, hogy olvastatok, nálatok jobb olvasóközönséget nem is kívánhattam volna. Nagy köszönet Alessa, Lily ihletőinek is, illetve mindenkinek aki bíztatott! <3 :) Van két másik blogom, akiket esetleg érdekel, itt is szívesen várlak titeket:

Live. Love. Laugh. - A new life with a falling

Vampire US

xoxo, Nani

******************************************* ***********************

Újra elérkezett a szeptember. Alig egy hónap telt el azután, hogy Isabella Jesse Schmidt örök nyugalomra lelt a Los Angeles-i kis város széli temetőben, rokonai között. 18 év... Ennyit élt meg, aztán önkezüleg vetett véget életének. Az orvosok szerint ideg összeroppanás vezetett ide. Viszont Kendall-ék nem voltak olyan biztosak benne. Lássuk mi történt ez alatt az egy hónap alatt. Először is a Big Time Rush lemondta a nyári turnét, mert senki sem volt képes színpadra lépni ezután a haláleset után. Kendall Alessa és Melody segítsége nélkül minden bizonnyal a pszichiátrián kötött volna ki. Magába fordult, mindenért önmagát hibáztatta. Csak a lányok tartották benne a lelket és mostanra egész szépen kezdett helyrepofozódni. Tegnap már nevetett is. Edward Grimes viszont nem úszta meg ilyen könnyen. A hírről akkor értesültek, mikor leszálltak az Írország - USA járatról. Végül az ikrek vissza akartak költözni, és Ed feltett szándéka volt, hogy kibékül Bellával, hisz rájött hogy nem tudja se hogysem elfelejteni őt. A hírrel James várta őket a reptéren. Két ájult és két sokkos állapotban levő személyt szállítottak akkor kórházba. Edward és Melody hamar felébredtek, ám Ed idegei felmondták a szolgálatot. Majd két hétig remegve, sírva közlekedett a BTR házban, folyamatosan rémálmok gyötörték, félő volt, hogy a kialvatlansága miatt újbó kórházba kerül. Két hét után azonban előkerült három levél Bella szobájából Edward jóvoltából. Egészen addig senki sem nyitott be oda, viszont az iker nem bírta tovább. Bella búcsúlevelei az asztalon hevertek. Szép kézírásával Melody, Kendall és Edward neve állt rajtuk.
Miután elolvasta a neki szánt példányt újult erőre kapott. John-on és rajta kívül senki sem tudta mi áll benne. Ugyanígy Melody és Kendall is megtartották maguknak a leveleik tartalmát. A Bellody így véglegesen feloszlott, és bár Melnek felajánlották egy szóló énekesi lehetőséget, de a lány egy hónapnyi átgondolási időt kért Christől, aki a körülményekre való tekintettel beleegyezett.
Szóval ott tartottunk, hogy szeptember volt. A fiúk lázasán készülődtek a koncertekre, hisz ezt már nem mondhatták le. James a barátnőjével telefonálgatott épp. Igen, most jönne az a kérdés, hogy "Mi?! James-nek barátnője van?". Elfelejtettem megemlíteni, hogy Jessica Booth megelégelte James őrült rajongását és egyik nap beállított hozzájuk, hogy személyesen közölje a sráccal: elég volt. Csakhogy a kis Cupido telibe talált, ahogy James ajtót nyitott neki. Szerelem első pillantásra.
Szóval James telefonnal a kezében indult végig az emeleti folyosón, mikor valaki hirtelen irammal elsodorta. A srác elvesztette a lendületét és fenékre ült.
- Heeeeey kinek ilyen sürgős? Olimpiára készülsz? - kiabálta morcosan Jas miközben feltápászkodott. Ekkor csapódott be a fürdő ajtaja. James odasétált az ajtóhoz és dörömbölni kezdett. - Hasmenésed van, vagy csak úgy szimplán jó ötlet volt engem fellökni?
Válaszul egy öklendezés volt a válasz majd egy placcsanás. James-nek elpárolgott a mérge, helyét az aggodalom vette át.
- Öhm, jól vagy? - nyomta le a kilincset. Az ajtó nem volt bezárva. Beljebb lépve Melody-t pillantotta meg a WC fölé görnyedve. Újjabb sugár érkezett, James tapintatosan elfordult és kinyitotta az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be a helyiségbe.
- Rohadt sushi... - nyögte Melody majd visszahajolt. James finoman megérintette a lány vállát.
- Neked ezt nem kell végignézned James. Szerintem eltart még egy darabig. - használta ki a kis szünetet Mel majd visszahajolt.
- Hozok buborékos vizet. - engedte el a füle mellett a megjegyzést és indult ki a fürdőszobából. A lépcsőn összefutott John-nal.
- Nem láttad Melody-t? Valami fontosat akartam kérdezni tőle, de nem találom sehol. - kérdezte aggódva az iker.
- De igen a fürdőszobában van. Épp most ad ki valami sushit magából. Mindjárt viszek neki vizet, lassan már a gyomorsava fog utat törni. - világosította fel James John-t.
- Hogy mi?! A sushi? Remélem nem kapott szalmonellát. Edward-nek se volt rendben a gyomra a tegnapi kaja után. - ráncolta össze a szemöldökét a szöszi majd felrohant az emeletre.
A vége az egésznek az lett, hogy  az egész ház a fürdőszobában tolongott és hasznos tippekkel próbálta ellátni Melody-t ellátni hányás ügyileg.
Egyedül Kendall-nek meg Carlos-nak volt annyi lélekjelenléte, hogy egy tálat dugtak Melody orra alá és kivezették a kocsihoz.
- Hova megyünk? - huppant be John és Edward Lily kíséretében a kocsiba.
- Dokihoz. - mondta Kendall miközben elfordította a kulcsot.
- Nincs semmi bajom. - szólt Mel majd szavait egy újabb adag hányás követte. Mindenki pár centivel arrább araszolt tőle.
- Látom. - válaszolt Kendizzle és kikanyarodott az autóútra. - DE azért légyszi a kárpitot kíméld meg. Most húzattam újra.
Amíg Melody-n sorra végezték a vizsgálatokat, addig a kis csapat John kivételével elment valami reggeli után  nézni a kórházi büfében.
- Legalább mintát nem kellett venniük. Mel hozta készségesen nekik. - ült le Lily Carlos mellé forrócsokival a kezében.
- Na kösz. Épp enni akartam. - szólt Carlos és a harapásara emelt sajtos hamburgert félrerakta. - Tied lehet, ha már elvetted az étvágyamat.
- Az enyém az egész.? - csillant fel Lily szeme, majd rávetette magát a kajára. Kendall érdeklődve bámult egy táblát. Edward odasétált mellé.
- Minden rendben Kendall? -tette a kezét a srác vállára.
- Óh persze. Csak az utazási lehetőséget lesem. - bökött a táblára Kendall. - El akarom Alessa-t vinni valahova a szülinapjára. Valami nagyon különleges helyre.
- Ez aranyos. - mosolyodott el Ed, majd egy pillanat alatt elkomorult. Bella arca úszott be  a tudatalattijából. "Nem Edward, légy erős. " - próbált koncentrálni. Az idősebbik Schmidt ebből látszólag semmit nem vett észre.

***

John Grimes fel-alá járkált az orvosi szoba előtt. Magát hibáztatta Mel gyomorrontása miatt, hisz a lány mondta, hogy nem akar több sushit enni, mert aznap este olyan fura ízűre csinálták az étteremben. Bár ő nem érzett semmi furcsát rajta, cseppet sem volt kizárt, hogy esetleg romlott volt.
A fiú épp azon gondolkodott, hogy vajon rajta is kijönnek-e  majd a tünetek mikor kinyìlt az ajtó.
- A kisasszony azt szeretné, ha maga is bent lenne vele. - szólt ki az asszisztensnő. - Kicsit megrémült.
- Ennyire nagy a baj? - lépett be a terembe John, de nem kapott választ.
Az àgyon Melody üldögélt sápadtan. A doki épp akkor indult ki a teremből, mikor az iker odasétált barátnőjéhez.
- Pár perc és itt vagyok csak ezt a papírt sürgősen el kell intéznem... - szabadkozott az orvos.
Miután távozott John rémülten nézegette Mel-t hosszú percekig, de a lány lehajtott fejjel ült és nem volt hajlandó semmit se kinyögni.
- Mondd már mi van, mert itt pattanok meg! - fakadt ki végül az ír srác.
Erre meglepetésére Mel elvörösödött, a szemei könnybe lábadtak.
- Jajj nem akartalak bántani. - ölelte át John a lányt. - Csak nagyon aggódom.
- Jó... Tudom. Én vagyok a hibás, mert nem tudom hol kezdjem... - mondta Mel.
- Mondjuk az elején?
- Megpróbálom. - mosolyodott el Melody halványan. - Szóval... Emlékszel a szülinapom előestéjére? Hogy hol voltunk?
- Írországban, a hotelben nem? - ráncolta a homlokát John. Sejtelme se volt, hova fognak kilyukadni.
- Pontosan. Nos... Azt hiszem sikerült egy kis szuvenírt is elhozni Írhonból az este emlékére... - feszengett a lány.
- Mi?! Elkaptál valamit tőlem? - kerekedtek ki JG szemei.
- Így is mondhatjuk... - szólt Melody még pirosabb fejjel.
Ekkor John-nak kigyulladt az a bizonyos villanykörte.
- Azt akarod mondani, hogy... - le kellett ülnie a gondolatra. - Hogy babát vársz?
- Ami azt illeti igen. És babákat. - javította ki Melody majd visszabújt a haja mögé.
- Mi?! Több is van? - erre a hírre az iker majdnem előrebucskázott. - És honnan tudod? És biztos hogy én vagyok az apa?
Az utóbbi kérdéséért Melody lendületesen fejbe vágta.
- Hacsak nem volt valaki más a szobában akivel kicserélted magad úgy hogy én ne vegyem észre, akkor igen: biztos. És a doki előbb állapította meg. És igen ketten vannak. Mivel most egy hónap körül jàrnak így még el lehet vetetni... - csuklott el kicsit a lány hangja.
- Elvetetni? Úgy érted megsemmisíteni a fiaimat?! Még mit nem! - horkant fel John.
- Úgy érted, hogy... - esett le Mel álla.
- Igen. Szeretném a kis John-okat vagy Melody-kat. - szorította magához a lányt John. - És te?
- Nagyon. Szeretlek John. - bújt oda a fiúhoz, ennyire biztosak még semmiben se voltak. Miután az orvos visszatért, lelifteztek a többiekhez.
- Most kapcsolok: te szuvenírnek nevezted a kicsiket? - kérdezte John a liftben tettetett szigorral.
- Ugyan dehogy. Miről beszélsz? - kuncogott Melody.
- Oooh dehogynem. Nyugalom picurkák, anyuci nem úgy gondolta... - simogatta meg az alig dudorodó halmocskát. - Istenem apa leszek... És ikreim lesznek!
Most volt az a pillanat hogy Johnnak folyni kezdtek a könnyei. Majd letérdelt a liftben.
- Bár ezt ma reggel akartam... De akkor.... Szeretném ha.... - dadogott az iker Melody döbbent-kíváncsi pillantása közepette. - Szóval... Lennél az új Mrs. Grimes?
- Hogy mi?! - esett le Mel álla.
- Hozzám jössz? - tette fel máshogy a kérdést. Időközben leértek és kinyílt az ajtó. De nem igazán foglalkoztak vele. Újra elindult a lift.
- Igen... A válaszom: igen. - mosolyodott el Melody.

***

- Te ezek Johnék voltak! - pislogott pár másodperces késéssel Carlos a lift fele bámulva.
- Nem ezt magyarázom neked félperce tökfej? - pattogott Lily is. - Láttad? John térdelt!
- Ööh azt nem a lánynak kellene? - pislogott értetlenül Carlos.
- Te címeres ökör, a fene egye meg a perverz fantáziádat. - köhögött a félrenyelt szóda miatt Edward.
- Carloooos. - jajdult fel Kendall is. Majd a lány fele fordult. - Egyébként én sem értem mire akarsz kilyukadni, bocsi.
- Pasik... - cümmögött Lily. - Szerintem megkérte Mel kezét. Mibe fogadunk?
- Hogy mi?! - most Carlos-on volt a fulladás sora.
Ekkor ért oda a Jelody páros. Lily sejtése beigazolódott: Melody büszkén vilogtatta újdonsült gyűrűjét.
Kendall és Lily hatalmasat vigyorgott. Carlos csak hápogott és felváltva nézett hol Johnra hol Melody-ra. Edward meg püfölni kezdte ikertesójàt.
- Te bolond, jól meggondoltad? - boxolt a vállàba nevetve.
- Gondolni? Dehogy. Nem szoktam előre meggondoltan cselekedni. - vigyorgott John.
- Végülis bolondnak elég bolond... Szőke is... Legalábbis belül. - járta körbe Melody-t Edward, majd megölegette. - Tökéletes Grimes lesz.
- Na igen. Mellesleg ő az ikreim anyukája szóval... - beszélt John ám Carlos arckifejezése elhallgatatta. Ekkor esett le neki, hogy kicsit eljárt a szája.
- Milyen ikreid? - hebegte Edward. - Azt akarod mondani, hogy Mel terhes... Tőled?
- Igen. - helyezte a pocakjára a kezét a lány.
- Ééés most ugrik Will elő és bekiabálja hogy "Kész átverééés!" - nézett körül Kendall várakozva. De semmi ilyen nem történt.
- Szabad? - battyogott oda Melodyhoz Carlos és a hasa fele nyújtotta a tenyerét.
- Hát persze Carlitos. - mosolyodott el Mel. - Nem harapnak.
Erre Edward is odatámolygott. Màr két pár kéze takarta az apró halmocskát.
- Nagybácsi leszek...! Nagybácsik leszünk! - kezdtek el táncikálni a fiúk, aminek az lett a vége, hogy kirakták őket a kórházból.
A kocsiban ülve Melody kicsit töprengett. Bella aznap halt meg mikor az ikrecskék esélyt kaptak az életre.
- Tudjàtok mit? - szólalt meg a lány csendesen. Mindenki kíváncsian fülelt. - Bella őket küldte maga helyett.

******

Igen és itt is a történet vége. Melody januárban hivatalosan is Mrs. Grimes lett, a tanúk Carlos és Edward voltak. A csokrot Lily és Alessa egyszerre kapta el, mire Kendall és Logan kínosan húzogatni kezdték a nyakkendőjüket. Februárban közös turnéra indult a Jedward és a Big Time Rush. John és Carlos féltette Melody-t így ő nem ment turnézni. Bébicsőszként fel-felbukkant Adam illetve a Phelps ikrek is. Mel egyáltalán nem értett ezzel egyet.
Május 13.-án megérkeztek a várva várt ikrek: Chris John Tyler és Matthew Edward Patrick Grimes. Persze addigra Jelody-ék a BTR villa melletti házban éldegéltek egy ideje, bár Chris és Matt a legtöbb idejét James, Carlos, Logan, Kendall, Edward, Lily illetve Alessa kezében töltötte. Gyakran lehett látni a Matt-el együtt alvó Carlos-t a kanapén.
Hogy mi történt ezután? Ki tudja? Biztos hogy nem volt fenékig tejfel az elkövetkezendő időszak végig... De a JedRush Family mindig tudta, hogy számíthat egymásra. Bármi történjen is. Örökkön-örökké.


T
H
E


E
N
D

Verseny.

Jelentkeztem egy blogversenyre ITT, szorítsatok blogbogyók! :))

Kategóriák:
*Legjobb Big Time Rush Blog
*Legjobban megformált szereplő
*Legfordulatosabb Blog

Xoxo,
Nani

72. A birth and a death

** Melody szemzöge **

- Jól van, jól van megyek már! - kiáltottam ki a fürdőből mikor már három pár kéz verte az ajtót. Pont a "Boci-boci-tarka" ütemét kezdték el verni John vezényletével, mikor kinyitottam a befele táruló ajtót, és sorrendben beesett rajta John, Ed és Carlos. - Indulhatunk?
Szúrós tekintetüket látva csak tündérien elmosolyodtam és átléptem a kupacot, hogy fel tudjam venni a cipőmet. Mikor kiegyenesedtem John kezét éreztem a derekamon.
- Tudod... Én szeretem, ha minél kevesebb ruha van rajtad, de azért hozzánk nem kellene felhúznod a ruhát cipzárját? - suttogta a fülembe.
- Francba... Tudtam, hogy elfelejtettem valamit. - vörösödtem el és megpróbáltam a kisestélyit megigazítani - kevés sikerrel, mert odáig nem ért el a kezem.
- Majd én segítek. - szólt az iker és egy határozott mozdulattal felhúzta, viszont a hajam végét és odacsípte. Percekbe telt mire ki tudta szedni anélkül, hogy megtépett volna. Pedig Carlos készségesen felajánlotta, hogy keresnek egy ollót Edward-del, de mikor meglátta a tekintetemet inkább elvonult TV-t nézni.
- Meg is vagyunk. - sóhajtott fel megkönnyebbülten az iker.
- Köszi Manócskám. - nyomtam egy puszit az orrára vigyorogva. - Lehet legközelebb inkább cipzár nélküli ruhát veszek fel.
- Helyes. - kacsintott rám.
Hamar odaértünk a kocsival Jed-lakhoz. Gyönyörűen ki volt díszítve màr az előkert is. Egyszer csak kinyìlt mellettem a kocsiajtó.
- Szabad? - nyújtotta felém Carlos a karjàt.
- Heeeey ezt nem nekem kellene? Elvégre én vagyok a fiúja vagy mi a szösz..- tiltakozott John mikor belekaroltam Carlitosba.
- De igen. Viszont én meg bátyja vagyok. - nyújtott nyelvet rá tesókám, majd elindultunk.
- Szabad? - hallottam a hàtam mögül Edward hangját. Csodálkozva pillantottam hátra a vállam felett.
Az ikrek egymásba karolva vonultak mögöttünk, hatalmasat kacagtam, mire Carlos is hátratekintett, majd csatlakozott jó kedvemhez.
Egyszer egy kellemetlenül ismerős emberke jött velem szembe.
- Sziasztok! - köszönt Kevin erősen kerülve a szemkontaktust velem.
- Szia Kev. - köszöntem kicsit Carlos mögé hátrálva. Èreztem, hogy John és Ed még közelebb jöttek hozzám. Vicces volt a szitu, mintha legalább egy bűnöző állt volna velem szemben. Kis híjján elnevettem magam.
- Öhm... És kinek köszönhetem a szerencsét? - nézett a mellettem álló Carlosra.
- Ő a bàtyám, Carlos... - szóltam gyorsan, mert láttam, hogy Carlitos szemei összeszűkülnek, mikor rájött, hogy kivel áll szemben.
- Akkor lesz szerencséje, ha ma nem rontom össze a csinos pofiját. - morogta úgy, hogy csak én meg Ed hallhattuk. Edward-nek el kellett fordulnia, hogy ne látszódjon, hogy nevet. John aki nem hallott semmit zavarodottan pillantgatott felé.
- Ah örvendek. Kevin Grimes. - nyújtott kezet az idősebbik Grimes.
Carlos biccentett és legnagyobb csodálkozámora elfogadta a kéznyújtást.
Nem volt sok időm kicsodálkozni magam, mert ki tudja honnan, de Susanna termett ott.
- Hát itt vagytok. Isten éltessen Melody! - ölelt meg, majd Carlos-ra nézett majd rám. - A fiatalember pedig...?
- Carlos Pena. Melody bátyja vagyok. - előzött meg Carlos. - Jó estét kívànok, Mrs. Grimes.
- Szólíts Susanna-nak és az isten áldjon meg, te is magázol? Olyan vagy, mint a húgod. Tegezz, kérlek. - forgatta a szemeit MommaJedward, majd beterelt minket a hátsó kertbe. Az már majdhogynem tele volt. Kellemes meglepetésben volt részem, hisz rég nem látott ismerős arcokra bukkantam, mint a Phelps ikrek: Oliver és James, a Sprouse ikrek: Dylan és Cole, Adam Lambert, és még tudnám sorolni. De a legkedvesebb arc mint közül egy másik ír srácé, Niallé volt, aki kapásból a nyakamba vetette magát.
- Rég láttalak Mel. - engedett el miután majdnem felborultunk.
Már épp válaszolni akartam, mikor észrevettem Carlos 15 centisre tágult szemeit.
- Carlos... Minden rendben? Huhuhu! - lengette meg Ed a kezét Carlos szeme előtt.
- Ikrek... Ikrek mindenhol! - nyögött egy nagyot bátyuskám. - Miért? Miért büntettek?
Kacagva indultunk köszönni mindenkinek.

** Kendall szemszöge **

Itt ülök mellette. Beszélek hozzá, pedig nem hall. Mutogatok, gesztikulálok, pedig nem lát. Csendben maradok, pedig nem fog válaszolni. Megsimogatom, hideg. Betakarom, pedig többet nem melegszik fel. Meghalt... Meghalt, nincs többé. Nincs, aki megvigasztaljon. Nincs, akivel nevetgélek, akivel sztorizgatok, akit leszidok, mert későn ért haza. Nincs, aki kiengesztel. Nincs akivel beszélgetek, akivel énekelek. Már nem kell féltenem. Már más vigyáz rá. Minden az én hibám. Későn vettem észre a jeleket. Ha csak egy kicsit is jobban odafigyelek rá... Dühösen beleöklöztem a falba. Hangos reccsenés, majd a fájdalom. Remek, a kezem eltört. De ez a fájdalom semmi ahhoz képest, amit belül érzek. Lerogyok a földre. Az órák óta kitörni készülő nyomást szabadjára engedem. Üvöltök. Nem érdekel, hogy fölöttem beteg emberek százait ijesztem meg. Nem érzik amit én. Már fáj a torkom. Két oldalról két kezet érzek a vállamon, gyengéden, óvatosan tartják ott. Már hangtalanul sírok. Èrzem ők is sírnak.
- Kendall... - hallok egy elfulló hangot. James az. - Kendall mi elmegyünk most. Ha úgy érzed h....
Itt elcsuklik hangja. Nem bírja tovább mondani. Megszorítom a kezét. Logan folytatja helyette rekedten.
- Hogy... Itt tudod hagyni... Akkor hívj.. Nem leszünk messze.
Erőtlenül bólintok.
Egyedül maradtunk. Csak ő meg én.
Megsimítom a lelógó kezét. A sebhely amit együtt szereztünk ugyanoda gyerekkorunkban, most kivehéredve domborodik a csuklóján.
Egy újabb fájdalmas gondolat nyilal belém: nincs többé kishugom.

71. The alter ego

** Carlos szemszöge **

- Hey, mi a fene folyik itt? - próbáltam megállítani az egyik fakabátot.
- Mint látja uram, letartóztatás. - válaszolt hivatalos hangnemben.
- De miért? Melody nem is tett semmit, hisz végig velem volt. - jött oda John is.
- Milyen Melody-ról beszél uram? A hölgy aki előbb távozott Hilary Adams, minden idők legjobb drogcsempésze. - dugott egy képet az orrunk alá a rendőr. A csaj a fotón nagyon hasonlított a húgomra.
Olyan volt, mintha Melody lett volna, de mégsem. Ennek a lànynak mandulavágású szemei voltak, sok szeplője és hiányzott az orra melletti forradás, amilyen John-nak is van. Ez valószínűleg az ikernek is feltűnt, mert így szólt:
- Ez nem Melody. Ebben biztos vagyok.
- Hogy mondja kérem? - nézett zavarodottan Johnra.
- A lány a képen. Nem azonos, azzal a csajjal akit letartóztattak.
- Egész biztos, hogy nem történt tévedés! Hogy gondolja, hogy kétségbevonja a hatóság munkáját?
- Hatóság, hatóság... Hülyeség! - fakadtam ki én is.
- Nézze már meg az arcukat jobban maga tökfej! - nyomott egy képet Melről John a rendőr orra elé.
- Na de kèrem, hatósági személlyel beszélnek! - akadt ki a férfi, de azért megnézte a két képet. A reakció jól megfigyelhető volt: az arca megnyúlt, a szemei kikerekedtek.
- Jesszusom, igazuk van! Szegény lány már az őrsön ül, ártatlanul! - kiáltott majd vadul tárcsázni kezdett.

** Melody szemszöge **

Mikor az egyik sünnel leértünk a kocsihoz, nagyjából akkor tértem magamhoz.
Levezetni csak letudott a hotel tetejéről, de a kocsiba ültetés igen csak nehézkesen sikerült - nem adtam meg egy könnyen magam.
- Kisasszony igazàn közreműködhetne egy kicsit! Az isten áldja meg! - fakadt ki tíz percnyi haszontalan küzdelem után.
- Ugyan minek? Nem én vagyok akit keresenek, mit nem lehet ezen felfogni?! - kiáltottam el magam fogcsikorgatva.
Sajnos mégis az örsön kötöttem ki és a fogda rácsai mögött próbálgattam bizonygatni ártatlan mivoltomat - már dalt is írtam róla.
Épp a harmadik strófánál tartottam, ami a "Nem vagyok én apáca" dallamsorára épült, mikor a rendőrfőnök jelent meg az ajtóm előtt azzal a fakabáttal aki behozott.
- De főnök... - kezdte a rendőr, mikor a felettese kinyitotta a cella ajtaját.
- Most ismétlem meg magam utoljára: tévedés történt. - magyarázott. - Maguk Melody Samantha Pena-t tartóztatták le. Nem pedig azt akit keresünk.
- Jó, hogy végre valamelyik pihent agyú balf*sz rájött... - káromkodtam el magam.
A rendőrfönök sűrű bocsántkérések között vezetett ki, ahol már a Grimes ikrek vártak a kocsiban.
- Ha bármit tehet a dublin-i rendőrség önért, akkor ne habozzon hozzunk fordulni Ms. Pena. Minden jót! - csukta be mögöttem az ajtót.
Amíg el nem távolodtunk az épülettől, mindenki síri csendben volt, mígnem Edward mászott hátra az anyósülésről.
- Szóval... Megtaláltad az alter egodat. Milyen érzés, hogy van valaki olyan, mint te a világon? - fonta össze az ujjait és mintegy pszichológus faggatni kezdett.
- Ijesztő. - adtam az egyszerű, őszinte szívből jövő választ.
- És Melody S. Penát hallhatuk, aki a bőbeszédéről ismeretes. - tapsolt látványosan Ed mire én oldalbaböktem nevetve.
John alig bírt egyenesen vezetni a sàvban, úgy rázta a nevetés.
- Drága ikrem... Egyetlen Edward-öm. Kérlek a humorbombáidtól kímélj most meg, mert nem akarok feltekeredni egy fára a kocsival. Inkább tedd hasznossá magad és hívd fel Carlos-t, mert szerintem mostanra kitépte a maradék haját is aggodalmában. Egyébként Melody drágám. Kevin mára kijózanodott és szeretne neked szervezni egy bulit ma estére... Nem tudom, hogy ez mennyire a saját ötlete, illetve mennyire anyánké, de ez van. Benne vagy, hogy nálunk ünnepeld a szülinapodat? - mondta John.
- Csak akkor, ha nem hagytok egyedül vele. - szóltam feszengve.
- Mi soha! Mi leszünk Tehervonat1 és Tehervonat2. - mutogatta karizmait Edward, aki épp akkor tette le a telefont. - Egyébként Carlos kérdezi, hogy mit vigyen majd estére. Azt mondtam, hogy lepjen meg minket.
Ezt a mondtatot már Johnnak címezte.
Kényelmesen hátradőlve vártam, hogy visszaérjünk a hotelbe. Semmi nem ronthatta el a kedvemet.

** James szemszöge **

Szokatlanul vidáman ébredtem. Pillantásom rögtön a telefonomra esett, amelynek kijelzője lázasan villogott.
"Mel szülinap. Ma. Csak hogy el ne felejtsd te balfácán!" - állt a kijelzőn, amit gondosan beállìtottam magamnak.
Magamra kaptam valamit és körberohantam a házban, mindenkit lehívva a nappaliba.
- Most, hogy ennyien összegyűltünk.... - kezdtem miközben végignéztem a kiscsapaton. Bella kivételével mindenki ott volt. - Nézzétek meg milyen nap van.
Adtam körbe a telefonom.
- Balfácán? - vigyorodott el Logan. - Szerintem ez nagyon enyhe kifejezés magadra.
- Hahaha, köszönjük Mr. Humorbutyor. - forgattam a szememet mosolyogva. - Na szóval. Kellene valami műsort csinálnunk Melnek, amit Skype segítségével elő tudunk adni. Mit szóltok?
- Ahw, ez remek. - lelkendezett Alessa, majd lázasan sugdolódzni kezdett Lilyvel.

** Kendall szemszöge **

Harminc perc múlva, már mindenki a laptop előtt tolongott.
James elindította a videó hívást.
- Heeeeey itt Írország! - vette fel hatalmas vigyorral Melody. - Mi a helyzet srácok jó látni titeket!
- Nem sok, hiányoztok ám nekünk! - válaszolt Logan.
- Nincs aki feldobja az unalmas óráinkat. - tódította Lily is.
- Ez így van. - vettem át a szót. - Veletek minden rendben?
- Áh, persze. Itt semmi se történik, csak a szokásos megy: rámhajtanak részegen, dutyiba zárnak... Szóval semmi említésre méltó. - válaszolt az ifjabbik Pena.
- Hogy ki? Dutyi? Piás alakok? - döbbentünk le mindannyian. Így Mel kénytelen volt elmesélnk ír kalandjait.
- Ezek után én is megyek veled legközelebb. Te aztán sosem unatkozol. - jegyezte meg Alessa a mesedélután végén.
- Mondjuk ja... De nem is ezért kerestünk fel egyébként. - szólalt meg James. - Hanem meeeeert....
-BOLDOG SZÜLINAPOT MELODY! - kiáltottuk egyszerre, majd énekelni kezdtünk.
Mel arcán ott ült a megilletődöttség végig a rögtönzött koncert alatt.
Majd Lily és Alessa ajándéka következett: kész kis fotóalbumot csináltak az összes emléketetes pillanatot megörökítve benne. Ahogy végiglapoztuk Melnek megmutatva, már a könnyek patakzottak az arcán.
- Istenem srácok köszönöm! Imádlak titeket! - hálálkodott meghatódva Melody.
Még tíz percig tudtunk vele beszélni, aztán elbúcsúzott mert valami buliba volt hivatalos.
- Jut eszembe: puszilom Bellát is! Nagyon hiányoltam innen közületek... Sziasztooook! - szólt majd lekapcsolódott.
- Tényleg... Már akartam kérdezni: nem láttátok a húgomat? Majdnem két napja nem láttam és a telefonját se veszi fel. - kérdeztem aggódva, de mindenki tanácstalanul nèzett.
Ekkor kopogtattak az ajtón. Ami ezután következett életem legszörnyűbb napjává változtatta Melody születésnapját.

70. A strange birthday

** Kendall szemszöge **

Lustán a hátamra fordultam. Ma végre egy laza napunk volt, így nem kellett korán kelnünk.
Oldalrafordítottam a fejem és döbbenten konstatàltam, hogy egyedül fekszem az ágyban - jobban mondva Alessa térfelén csak egy papírcetli árválkodott. Felvettem és elolvastam az üzenetet.
"Édeske! Bellával és Lily-vel a városba mentünk, majd késő délután jövünk!
Addig is legyetek jók!
Puszi,
Alessa"
Remek... Lebattyogtam a konyhàba és csináltam magamnak egy kakaót. Öt perc múlva James is csatlakozott.
- Csodaszép reggelt! - köszönt hatalmas vigyorral.
- Neked is. - néztem rá csodálkozva. - Miért ez a nagy jó kedv?
- Szerelmes vagyooook. - ragyogtak a szemei. Elvigyorodtam.
- Igen? Ki az a szerencsétlen... Akarom mondani szerencsés? És hol találkoztatok? - faggattam kíváncsian.
- Hát az igazat megvallva még soha nem találkoztam vele... - kezdte, nekem meg leesett az állam. WTF?! - De akkor is az enyém lesz. Gyönyörű a csaj! A haja, a szeme, aaaaa... Szóval minden.
- James... Haver... Egy olyan lányt akarsz meghódítani aki talán azt sem tudja, hogy a világon vagy? Mégis, ki az? - néztem nagy szemekkel.
- Jessica Booth. Ahw, Jessica... - ült le ábrándos tekintettel James.
- Miért emleget James egy modelt és ül úgy, mint aki mindjárt elcseppen? - sétált be Logan is. - Egyébként sziasztok!
- James szerelmes a csajba. - válaszoltam. - De mèg nem is találkozott vele.
- Mindent értek. - bólintott Logan. - Sosem fog kinőni az ábrándokból.
- De igenis fogok vele találkozni! - fakadt ki James. - Írtam neki egy e-mailt tegnap és válaszolt rá! Elfogadta a randi meghívásomat! Igaz, hogy csak 63-szorra....
- Szerintem már nem akarja, hogy veled legyen tele a mail fiókja. - röhögött Logan, mire James lendületesen hátbavágta.
Már ott hemperegtek a padlón.
- Ugyan skacok, elég legyen! - próbáltam szétszedni őket, de nem sikerült. Így fogtam magam és átmentem a nappaliba.
Ölbe kaptam a laptop-om és rákerestem a csajra. Szép lágy volt és természetes. Nem volt agyonsminkelve, vagy agyondiétáztatva. Magamban sok sikert kívántam Jamesnek, hisz aranyosnak tűnt a csaj.

** Melody szemszöge **

- Carloooos! - ordítottam el magam, mikor reggel a szememet kinyítva őt találtam magam mellett John helyett. - Mi s francért fekszel itt?
- Fedezem John-t. - mormolta, majd magára húzta a takarót.
- Hogy mi?? Hol van John...?! - böködtem a paplankupacot. Persze, fel se vette.
Végre találtam egy kis rést és erőteljesen oldalbaböktem bátyuskámat.
Ha távolugró versenyző lett volna, egész biztos nyer, hisz helyből 3 métert ugrott.
- Fene a hegyes körmeidet Melody! Most nézd meg milyen lila lett! - mutogatta az oldalát.
- Hol van John? - engedtem el a fülem mellett a nyavajgását.
- Mit tudom én. Azt mondta dolga van... Meg hogy feküdjek be melléd, nehogy ideje korán felébredj. De nem tudom mire célzott. - mondta Carlos majd duzzogva elvonult.
Tanácstalanul néztem utána. Nem sokáig kellett Manócskàm rejtélyes eltűnése miatt törnöm a fejem.
10 perc múlva egy egész rózsabokor mászott be a szobámba, én pedig kishíjján hanyatt estem az ágyról az önállóan mozgó növényzet láttán.

- C-c-carlos! Bátyus! Támadnak a növények! - nézegettem kikerekedett szemmel a rózsaszín virágokat. Ahogy egyre közelebb jött észrevettem az ismerős szőke tincseket.
- Várjunk egy picit... John? - próbáltam a alulról a rózsák mögé kukucskálni.
- Boldog születésnapot egyetlen drága Melody-m! - hallottam a hangját.

- Köszönöm szépen. - vettem át csodálkozva és zavartan a virágokat- Eszméletlenül jó illata volt a csokornak. Alig bírtam a kezemben tartani olyan hatalmas volt a szülinapi csokrom. Kicsim megkerült és megpróbált egy csókot adni. de csak egy puszi sikeredett ki belőle. - Egyébként köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy születésnapom van... Teljesen kiment a fejemből. Azt se tudtam eddig, hogy ma július 26-a van.
- Jajj te szédült nőszemély. - kacagtak rajtam Carlos-szal.
Az én meglepetésemet este kapod. - ölelt meg bátyusom.
-  Nem sokára itt lesz Edward is, hogy felköszöntsön. - kuncogott John, mint aki valamit már tud, amit én nem is sejthetek.
Épp ekkor kopogtattak.
- Falra festett iker ördög. - mosolyodtam el, majd mentem ajtót nyitni. Ám az ajtóban nem Edward állt, hanem két rendőr.
- Hilary Adams? Le van tartóztatva illegális drog csempészetért. Jogában áll hallgatni, bármi amit mond felhasználható ön ellen a későbbi bírósági tárgyaláson... - mondta az egyik.
Az agyam teljesen kikapcsolt. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, mit csinálnak velem. Nem... Én nem Hilary Adams vagyok. Tiltakoznom kellett volna, de nem tudtam, a sokk megcsomóztam a nyelvemet. Majd hirtelen kattant a bilincs.

John és Carlos rohantak ki a szobából, mikor Edward helyett egy rendőr ment be hozzájuk. Segélykérően nézem rájuk....

69. DiRRRty

Sziasztok BlogBogyók! :) Hosszú-hosszú idő után újra hozok egy részt méghozzá a 69.-et! ;)) Ejj-ejj... Lehet "kissé" pikáns rész lesz, készüljetek.
Ezt a részt FrankenDuracellBunny-mnak ajánlom, jó olvasást neki az úton! :D És Nani imádni őt! <3

Jó olvasást kis olvasóim! :3
Xoxo,
Nani

--------------------------------------------------

**Edward szemszöge **

- Oh... - torpant meg hirtelen Carlos én meg lendületesen nekisétáltam.
- Ouch... Carlos szólnál legközelebb, ha be akarsz fékezni? - néztem csúnyàn. - Hahó... Föld hívja Carlost, Carlos jelentkezz, vétel!
- Nézd, az ott nem Melody? - mutatott előre a mozi kávézója fele.
- Haver, szerintem te túl sok időt töltöttél a húgoddal. Mel épp nálunk szedi szét John ágyát... Legalábbis remélem, hogy nem az enyémet. Basszus, az tényleg Melody! - fordultam végre oda.
- Tudod mit jelent ez? - kérdezte Carlos.
- Öhm... Hogy nem jàtszik lepedőakrobatikát az ikremmel, az ágyamban? - vágtam értelmes fejet.
- Oh my gosh... Teszek az ágyadra. - forgatta a szemét. - Valami megint nem stimmel, azt jelenti.
- Tudom... - bólintottam, majd megindultunk az asztal fele. De ekkor John bukkant fel.
Megtorpantunk. Mel hagyta, hogy John magához húzza.
Ikrem kiszúrt engem és összeszűkült szemmel hunyorgott egyet nekem. Ajjajj valami nagy gáz lehet.
- Szerintem hagyjuk őket. - tereltem Carlos-t a termek fele. - Nem úgy tűnik mint akik összevesztek.
- Igazad van. - felelt Carlos, de aggódva pillantgatott Jelody fele.

** John szemszöge **

Mikor benyitottam a szobába érdekes látvány fogadott: Melody megrettent arca, könnyes szeme, védekező állása, Kevin kaján vigyora. Hamar összeraktam a kirakóst. Bátyám megint ráhajtott a barátnőmre. Meg akartam ölelni Melody-t, de ahogy léptem volna közelebb, rohanni kezdett. Ne már megint? Nem, ezúttal nem hagyom elveszni. Gyilkos pillantást váltottam Kevinnel, majd Melody nyomába eredtem. Pont láttam, ahogy feltépi az ajtót és kiszalad.
- Melody állj meg...! - kiáltottam. Anyukám rohant az ajtóhoz.
- John! Mi folyik itt? - aggódott.
- Kérdezd Kevint! Sosem tudja elviselni, ha valami örömet okoz nekem! - ordítottam vissza a ház fele dühösen, pattanásig feszült idegekkel.
Szerencsére nem vesztettem szem elől Melt. A mozihoz rohant, mintha valami vonzanà őt oda. A kàvézóban találtam rá. Végre magamhoz tudtam ölelni.
- Sajnálom. - nyöszörögte.
- Mit sajnálsz Kicsim? - kérdeztem értetlenül.
- Mindent... Nem akartam elszaladni... Csak Kevin... Fújjj... Pia szaga volt... Nem tudtam rögtön eltolni. - szipogott és rázta keskeny vállait a sírás.
Néhànyan furán pillantottak ránk, még szorosabban öltem magamhoz őt.
- Gyere... Gondolom most nem akarsz hozzánk visszamenni. Menjünk a hotelbe. - húztam gyengéden magammal.
Mikor beértünk ott hagytam egy kis időre a szobájában, majd egy pizzával tértem vissza.
- Nézd mit csinàltam neked! - léptem be mosolyogva, ahol Kedvesem nézett fel rám szomorú, csodálkozó szemekkel.
- Ezt te csináltad? - akadt fenn a szeme.
- Hát mondjuk. - somolyogtam.
- John... - szólalt meg rovóan.
- Jó... Annyi közöm van hozzá, hogy én kezeltem a telefont. - nevettem el magam. - De nézd: szív alakú.
Végre elmosolyodott és jó ízűen enni kezdett.
Csak néztem ezt a kis tündért. Néha néha rám pillantott és elmosolyodott.
- Elmegyek fürdeni. - állt fel.
- Segítsek megmosni a hátad? - vigyorodtam el.
- Szerintem menni fog egyedül is Manócska. - dobott egy puszit felém.
Öt perc múlva jelent meg egy szál törölközőbe. A bőröndjében kezdett kutatni.
Figyeltem ahogy a bőrén végigsiklik egy-egy vízcsepp.
- Most miben alszok? Nem hoztam pizsit... - aggodalmaskodott.
Erre levettem a pólómat, amit otthon kaptam magamra mielőtt elkezdődött volna a kalamajka.
- Ez nem jó? - nyújtottam felé.
Kivette a kezemből és alaposan megnézte.
- De kis helyes. Pikachu-s. - nevette el magát majd belebújt egy hirtelen mozdulattal. - És John illata van. Tökéletes. Szerinted?
Körbefordult kétszer, mintha báli ruha lenne rajta.
- Gyönyörű vagy. - mosolyodtam el gyengéden.
Egy puszit kaptam jutalmul a válaszomért.
Lehajolva állt előttem és mélyen a szemembe nézett. Lassan az ajkára tapasztottam az enyémeket. Finoman az ölebe vontam. Csók közben végigsimította a mellkasomat, végigrajzolgatta a hat kis kockát. Akaratlanul is belemordultam a csókunkba. Éreztem, hogy picit elmosolyodik.
Lassan abba hagytuk a nyelvcsatát, lejjebb értem a nyakához. Hátradöntött fejjel hagyta, hogy végigcsókoljam azt, keze közbe a hajamba tévedt.
Egy hirtelen mozdulattal szegény Pikachu a földön landolt.
Felemeltem Melody-t és a falhoz támasztottam. Lábát átkulcsolta a derekamon.
- És most kis topográfiai kutatást végzek? - susogtam a fülébe.
- Komolyan? - kérdezte szagatottan.
- Ahamm... - vándorolt végig a kezem teste minden pontján. - Két dombságot már fel is fedeztem. Vajon talajának mily' íze lehet?
Melody kuncogva nyögött egyet, mikor ajkam is besegített a felfedezésbe. Tetszett neki a játék. Viszont méltatlankodva vette tudomásul, hogy ő nem érhet hozzám.
- Tudod... Nem mindenki lehet Nagy Felfedező. - vigyorodtam el.
- Inkább nem mondom ki mire gondoltam. - sóhajtott egy mérgeset.
- Sejtem... Nyugi, mindjárt megkapod azt is. - fektettem vissza az ágyra, és megszabadultam a felesleges ruháktól.
Csillogó szemeibe néztem. Sokkal többet beszéltek, mintha szóval mondta volna.
Óvatosan ráfeküdtem. Ütemes, gyors légzésünk hallatszódott csak.
15 perc után már összebújva feküdtünk a takaró alatt.
Végignéztem a mosolygó Melodyn. Szeme találkozott az enyémmel.
- Szeretlek. - mondta ki egyszerűen.
- Szeretlek. - pusziltam az arca minden részét. Boldog voltam. Főleg azért, mert ő is az volt.
Rájöttem, hogy sosem lennék képes őt elengedni.

** Logan szemszöge **

- Ugye milyen gyönyörű? - sóhajtott Lily.
- Igen, az vagy. - mosolyodtam el.
- Jajj Logan... A csillagokról beszélek. Vagy te nem is lesed őket? - nézett rám szúrósan.
- Öhm... - jöttem zavarba. Egymás mellett feküdtünk a pokrócon a sátor előtt. Vadkempingezni mentünk.
- Tudtam. - tettette a durcit, de a szája sarkában mosoly játszott. Csodaszép volt. Hirtelen felkapta a fejét.
- Mi volt ez?
- Sssh... - pisszegtem le és a tó túloldalára böktem. Egy őz és a kicsinye lépdelt az éjszakában.
Lily szemei csak úgy ragyogtak, lekörözve a Holdat is. Láttam rajta, mondani akar valamit, de nem találja a szavakat. Rávigyorogtam, mire közelebb bújt.
A hajával kezdtem játszani.
- Játszunk dirty amőbát. - törte meg a csendet hirtelen Lily.
- Mit? - kerekedtek ki a szemeim.
- Dirty Amőba. Amőbázni fogunk és mindig aki veszít annak húznia kell kis lapok közül és végre kell hajtania a rajta levő utasítást. - magyarázta félmosollyal az arcán.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem olyan feladat van rajta, mint pl táncoljak, vagy csináljak 10 fekvőtámaszt? - kérdeztem.
- Hát... Kinek mi a fekvőtámasz. - kezdte lelkesen gyártani a kis papírokat Lily........

68. Oh Our Gosh

Végre beléptünk a hàzba. Nem volt túl hivalkodó a berendezés, szép tágas volt, és nyugalmat árasztott.
Nem volt sok időm kicsodálkozni magam, hisz egy szőke hajú nő közeledett felém.
- MommaJedwaaaaard. - vigyorogtak az ikrek, mire az asszony is elmosolyodott.
- Jó napot kívánok Mrs. Grimes! - szóltam megilletődötten.
- Ugyan már! Szólíts Susanna-nak. - mosolygott barátságosan MommaJedward. - Nem vagyok én olyan öreg. És tegezz nyugodtan.
- Melody Pena. - mosolyodtam el. - És köszönöm Susanna.
- Milyen neveletlenek vagytok, először nem a vendèget kellene hellyel kínálni? - pirított rá Susanna a három Grimes fivérre, mikor azok a nappaliba érve a fotelekbe vetették magukat.
- Igenis. - pattant fel Edward majd belelökött a John és Kevin között álló fotelbe.
- Köszi Eddb. - nyekkentem egyet. - Azért finombban is lehetett volna.
- Bocsi Mel. - nézett tipikus Edward-Kiskutya-szemekkel. - Csak kezdődik a Simpson Család és siettem.
- Na jó, megbocsátok. - mosolyogtam. Ekkor ért vissza Susanna egy üdítőkkel teli tálcával a kezében. Mivel a srácok teljesen belepistultak a TV-be így én készségesen felpattantam, hogy segíthessek MommaJedward-nek szétosztani a poharakat. Hálásan nevetett rám.
- Látod milyenek? Teljesen ég az arcom miattuk.
- Ugyan. Csak úgy tűnik nagyon belemèlyedtek a mesébe... - pillantottam rájuk. - John, jobban szereted a Simpson családot, mint engem?
- Mi... Hogy? Aha... - motyogta Jawn, láthatóan fel sem fogva, hogy mit mondtam az előbb.
- Na szép. Köszi. - huppantam a fotelbe, Susanna meg kuncogott.
Végre vége lett a mesének. Mindenki felém fordult. Zavarba jöttem. Már épp azon gondolkodtam, hogy esetleg valami van az arcomon, mikor Edward megszólalt:
- Ne izegj-mozogj már Mel. Te vagy a másik kedvenc műsorunk, nyugodtan akarunk nézni téged.
-  Na ja.. Nem gyakran tudunk ilyen szép főszereplőt bámulni. - kacsintott rám Kevin. A szemem sarkából láttam, hogy John szeme összeszűkül. Megsimítottam az arcát mire vonásai ellágyultak.
- Gyere Kicsim, körbevezetlek. - húzott fel magával John.
- Tetszik ez a körbevezetés. - szólaltam meg mikor egy szobàba vezetett. Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát, láttam, hogy két ágy van benne. Valószínüleg ez lehet az ő szobájuk, már csak a sok Britney poszter miatt is.
- It's Britney Bitch! - kiáltottam el magam, mire Edward száguldott be a szobába, neki csapva az ajtót ikre gerincének.
- Hol? - csillogott a szeme, majd mikor a poszterek fele böktem elkomorodott. - Azt hittem tényleg itt van Britney a szobánkba. Ezért még számolunk Melody Pena.
Miközben kikolbászolt a szobából végig morgott, én meg alig bírtam ki nevetés nélkül.
- Az az én ágyam. - bökött a szoba bal oldalán levő ágyra John mosolyogva. - De most sürgősen pisilni kell mennem. Addig ne csinálj semmi rosszat.
Kinyújtottam rá a nyelvem, mire csibészesen elvigyorodott. Amíg vártam körbe sétáltam a szobában. Aranyos gyerekkori fotóalbumra bukkantam, így leültem vele Jawn ágyára. Egy - egy képen hangosan kuncogtam.

John, Edward és Kevin 

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy valaki figyel. Mosolyogva pillantottam fel, ám nem John ért vissza.

- Mit nézegetsz Cicavirág? - közeledett felém vigyorova. Kissé kirázott a hideg tőle, de kedvesen mosolyogtam továbbra is.

- Titeket kicsiben. - mutattam meg neki a képet. Egy darabig együtt nézegettük az albumot, mikor arra lettem figyelmes, hogy Kevin átkarol. Finoman megpróbáltam letolni magamról őt, de nem sikerült.

- Kevin... Engedj el, mert különben sikítok. - fenyegetőztem.

- Na most próbáld meg. - vigyorgott, majd egy hirtelen mozdulattal a számba lökte a nyelvét. Erőteljesen pia szaga volt.

Lendületesen pofon vágtam, majd felpattantam az ágyról és az önvédelmi órákról vett védekezőállásban megálltam. Erre a jelenetre ért be John.

** Carlos szemszöge **

Már majdnem három órája, hogy Melody és John elmentek. Alexa visszament a forgatásra, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal. Kínomban neki álltam kitakarítani a hotel szobát. Épp kopogtattak, én pedig kendővel a fejemen és tollseprűvel a kezemben mentem ajtót nyitni.

- Ejjha, kezit csókolom Magdi anyus! - esett le a fiatalabbik iker álla. 

- Szervusz kicsiny aranybogárkám, miben segíthet neked a jó öreg néni? - vigyorogtam rá.

- Tulajdonképpen ki akartalak hívni, de látom nagyon benne vagy a melóban. - vigyorgott Edward. - Pedig tök jó filmet adnak a moziban.

- Ohh, arra ráérek. - kezdtem örülni. - Csak várj egy picit, mindjárt átvedlem az otthonkámat.

Hamarosan már Dublin utcáit róttuk. 

- Az ott Edward Grimes és Carlos Penaaaaa! - hallottam egy lány sikolyát ami mellé több tucat csatlakozott még.

- Futás! - kezdett el rohanni Edward én meg utána. Kapkodtuk a levegőt, mert röhögve szaladtunk. Egyszer egy lámpaoszlop állta utamat, és neki mentem. Edward nem kapott levegőt úgy röhögött.

- Nem vicces,jó? - álltam fel a homlokomon levő púpot vizsgálva. 

- De igen. Az. - kacagott, miközben felsegített. - Miért mentél neki?

- Azt hittem kitér majd előlem, de úgy látszik az ír lámpaoszlopok bunkók. - néztem csúnyán szegény villanypóznára.

- Meglehet. - törölgette a könnyeit az iker. Az amúgy 30 perces utat futva megtettük 10 perc alatt. - Már csak két sarok és ott vagyunk. 

- Én veszem a popcorn-t cuncimókuuuuus. - nyújtottam el a végét.

- Basszus Carlos halkabban. - nevetgélt zavartan Ed. - Még a végén félreérti valaki.

- Ezt félreérteni mikor egyértelmű? Most csalom meg James-t, - mondtam. Edward megütközve nézett rám. Majd mikor meglátta, hogy mindjárt megpukkadok a nevetéstől megkönnyebbült.

- Eszement. - vigyorgott, majd beléptünk a moziba, ahol váratlan ismerőssel találkoztunk szembe.....

67. Blaze and Kevin

** Bella szemszöge **

Egész nap nem voltam otthon, barátnőimmel csajos napot tartottunk - mondjuk a héten már a harmadikat. Szorítottam, hogy Melody-éknál minden rendben legyen, bár az a gondolat, hogy esetleg a Jedward visszatér hozzánk furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Tulajdonképpen ez egyet jelentett azzal, hogy Edward is visszajön. És tudtam, nem vagyok képes a szemébe nézni, azok után amit tettem.
A többiek is furán viselkedtek velem otthon, csodálkozni persze nem csodálkoztam. Egyedül Kendall volt ugyanolyan, mint mindig. Hát persze, hisz a testvérem.
Harry hamar elhúzta a csíkot. Valószínűleg még élénken éltek benne az emlèkek Kendizzle bal horogjáról.
Este kilenc körül estem haza. A ház meglepően csendes volt. Egy percre megtorpantam, majd vállat vonva felsétáltam a szobámba.
- Szia, Húgi... - hallottam magam mögül. Ez volt az a pillanat, hogy sikítva ugrottam egyet és sikeresen belefúródott az ajtókilincs a bordámba.
- Kendaaaall! - fakadtam ki. - Te mit csinálsz itt a sötétben?
- Ne akard azt tudni. - válaszolt sejtelmesen, majd felkapcsolta a villanyt. Döbbenten álltam majd fuldoklani kezdtem a nevetéstől.
- Izé... Bátyus... Miért is zöld a hajad? - préseltem ki magamból két nevetőgörcs között.
- Hosszú történet.
- Még csak kilenc óra, úgyhogy ráérek. - huppantam le mellé törökülésben és mesére készen várakoztam.
- Hát jó... Minden egy gyönyörű, napfényes délutánon kezdődött, Los Angeles-ben. - kezdett bele Kendall sejtelmes hangon - Kendall, Logan, James, Alessa és Lily a nappaliban unatkoztak, mivel a négy mókamester épp Írországba utazott, így nem volt aki valami hülyeséget kitaláljon. Illetve nagy sokára mégis csak akadt valaki. Ez a valaki nem más volt, mint James. Egy ötlet ütött szöget a fejében: miért is ne mehetnénk el egyet paintball-ozni. Mindig lelkesen támogatta az ötletet. Mikor a kis csapat beèrt a belvàrosban levő paintball csarnokba, rájuk mosolygott a szerencse. Ingyen mehettek fel a pályára, mivel nem volt sisak raktáron.
Azt hitték jó ötlet lesz. Aztán kiderült, hogy mégsem. Egy kis festék itt, egy kis festék ott és meg van az ingyen hajfestés. Mire hazakerültek, hőseink feje rózsaszìn, zöld, kék, narancssárga és lila színben virított. Vége.
Mire befejezte Kendizzle, már szabályosan az ágy alatt fetrengtem.
- Örülök, hogy jól mulatsz. - kukucskált le hozzàm vigyorogva.
- Most mondd, hogy te nem vigyorogtál! - nevettem.
- Óó dehogynem. Főleg James rózsaszín haján. Mondjuk Logan-nek se áll rosszul az a narancs. - kuncogott.
Az oldalamat fogva kászálódtam fel a földről. Keresztbe dőltem az ágyon, majd Kendall is követte a példámat.
- Egyébként jól vagy? - bökött oldalba.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem vissza. Bár legbelül tudtam mire céloz.
- Edward...? - kezdte, de nem fejezte be a kérdést.
- Nem tudom Kendall... Tényleg nem tudom. - nyeltem nagyot. - Edward nem fog megbocsátani. Érzem. Én se tenném. Annyira hiányzik, de megérdemlem. Hülye vagyok.
Arcomat temettem a kezembe.  Nem fogok sírni.
Kendall az állam alá rakta az ujját és felemelte a fejem.
- Minden rendben lesz Bella. Tudom. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a szobàmból. Még sokáig ébren voltam a gondolataimba merülve. Legszívesebben felhívtam volna Melody-t. Ezt csak egy dolog akadályozta meg: bűntudatom volt, hisz lényegében én voltam az oka hetekig tartó összetörtségének.

**Melody szemszöge**

Arra ébredtem reggel, hogy valami nyalogatja az arcomat. - Mi a franc....? - próbáltam leszedni azt a valamit az arcomról és a kezem valami szőröset markolt. - Egy kiskutya?!
Hirtelen felültem és egy apró kutyus csóválta a farkát az ölemben.
- Szia picur. Hát te honnan keveredtél ide? - simogattam meg, mire összenyalogatta a kezemet is. - Akár hol is van a gazdid, lehet nem fog viszont látni. Nagyon aranyos vagy.
Megnéztem a nyakában fityegő bilétát.
- Blaze... - olvastam. Alatta egy telefonszám állt. - Na Blaze... Akármilyen aranyosan billegteted a farkad, mégis haza kell menned.
- És nekem? - bukkant fel mellettem John, mire kiestem az ágyból, szegény kutyust pedig elhajítottam.
- Ezt meg ki engedte be... - morogtam a padlóba.
- Mi az hogy ezt? - durcizott John. - Amúgy meg én is cukin billegetem a farkam...
Erre a torkomra forrott a szó.
- Jawn... - néztem fel rá majd kuncogni kezdtem.
- Jó reggelt Melody, csak szólok, hogy itt van John! - hallottam Carlos kiabálását.
- Köszi, már tudok róla! - kiabáltam vissza.
Blaze lelkesen ugrott John nyakába.
- Tied? - csodálkoztam.
- Igenis... Meg nem is... - mondta John mosolyogva. - Tulajdonképpen Edward-é. Ès nem ártana sietnünk haza, mielőtt észreveszi hogy eltünt a kis szeme fénye. Kapsz 3 percet, addig az ajtónál várlak. Akár elkészülsz addigra, akár nem. Én melltartóstul is elviszlek.
- Haha, vicces vagy. - vágtam csúnya arcot, majd sietve magamra kapkodtam a kikészìtett ruháimat. Megfésülkedtem és indulhattunk is.
A kocsiban John megfogta a kezem.
- Kicsim... Te remegsz! Minden rendben? - nézett rám meglepődve.
- Igen, Manócska. - mosolyodtam el halványan. A rinocéroszok a gyomromban táncba kezdtek.
- Ne félj. Nem esznek meg. Megkostolni lehet meg fognak, nem garantálom hogy nem. - vigyorgott.
- Oh köszi. - emeltem az égnek a tekintetem. - Esetleg vegetárianus kannibálok vagytok?
- Pontosan... - bólintott, majd elkomorodott. - Mindenesetre Kev szereti a "friss husikat".
- Engem nem fog. Mert a kakashere pörkölt belőle lesz, ha valamit is tesz. - esett le, mire gondolt. - Egyébként ő a bátyátok igaz?
- Igen. - kanyarodott meg John egy ház elé. - Na itt is vagyunk. Blazie, ide!
Kiszálltam a kocsiból, mire valaki fellökött a motorháztetőre.
- Melodyyyyyyyyyy! Annyira hiányoztál!!!!!!
- Èn is örülök neked Edward! - öleltem meg mosolyogva.
- Elég Ed, a végén egybe olvasztod a kocsival. - hallottam egy idegen hangot.
Miközben Edward felsegített szemügyre vehettem a hang gazdáját. Magas, vöröses barna hajú srác. Nem sok vonása emlékeztett az ikrekre, de mégis valószínűleg a testvérük volt.
- Szia, Kevin! - lépett oda hozzám és két puszit nyomott az arcomra.
- Melody. - viszonoztam az ölelést. Elindultunk befele, az ikrek fogtak közre. Szívem a torkomban dobogott.......

Díjacska. Jawsome.

Ezt a díjat nagyon szépen köszönöm ~Cherry~ -nek, hihetetlenül jól esett! :) <3

Akkor jöjjenek a válaszok a kérdésekre! :)



Kérdések:


1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Volt persze. Hiszen a legtöbb írással próbálkozó ember nem áll csak úgy neki az egésznek. Az oka, hogy elkezdtem, talán az volt, hogy új oldalamat próbáljam ki. Az alaptörténet egyszerű volt, mégis egyedi. Ihletői kezdetben a kedvenc bandám, a Big Time Rush volt, majd egy idő után "csatlakozott" a Jedward is. Mindkettő hatalmas inspirációt nyújt nekem a szürke hétköznapokban is, így nem csoda, hogy a blogomban is felbukkantak.



2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Főszereplőnek talán Bellát és Melody-t mondanám, hisz velük indult a történet. Legjobban Melody-val tudok azonosulni, majdhogynem teljes egészében magamról formázom meg. Az ő szemszögeit a legegyszerűbb megírnom, hisz csak magamat kell a helyébe képzelnem. De Alessa is hasonló személyiség, mint Mel (bár az ő személyét más ember ihlette.) 

3. Számodra mit jelent az írás?

Nem is tudnám pontosan megfogalmazni. Kiszabadulás a való világból, egy másik, izgalmasabb életbe, ahol egy az egyben én irányíthatom a szereplőim sorsát - talán így lehet a legtökéletesebben leírni. Mindig is szerettem irogatni, suliban a fogalmazásaim is mindig kiválóak lettek. Gyakran találtam ki a kis testvéreimnek meséket. 
Mikor írok akkor akárki lehet, akármi történhet velem. Ez az én külön világom. 

4. Mi volt az első történet, amit írtál?

Az első történetemet 12 évesen írtam. Harry Potter történet, kicsit átgondolva. Kedvenc szereplőm, Draco Malfoy szemszögét használtam fel. Tulajdonképpen kettő A/4-es füzet betelt vele és a mai napig nem végeztem a történettel. 
Ez a harmadik sztorim, bár nem hiszem, hogy valaha is véget tudnék neki vetni - olyan mint a Barátok Közt, mindig új és új dolgok történnek.
A második, amit írtam, azt most töltögetem fel egy másik blogba, bár kicsit átszerkesztem a "fejezeteket". Ő lenne az:

Forever and Ever - The Fairy Tale 


5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Zenét hallgatok. Az iheletet nekem mindig a JEDWARD számok hozzák meg, vagy épp mikor valami elvetemülten őrült videójukat nézem. Vagy csak simán elmegyek egyet sétálni, olyankor is tudok ihletet meríteni a környezetemből. 
Az is előfordult már, hogy azután jött meg az ihlet, miután a barátaimmal voltam néhány percet. 


A díjat nekik küldeném:

Barbara Gulyás

Szandi Kovács

~Cherry~

hüse vivien rusher

Anna Juhász

Zsófi Bern 

66. Hey, what the hell?!

** Melody szemszöge **

A gördeszkás kalandunk után csuromvizesen és boldogan sétálgattunk a parkban, bár cuppogó hangot adott ki mindkettőnk cipője.
- Az enyém hangosaaaaabb. - lépett egy erőteljeset John. Nevetni kezdtem.
- Ez olyan volt, mintha a fenekedre raktak volna egy pumpát és vákumot csináltak volna. - kacarásztam.
- Honnan tudod, hogy nem így volt? - vágott értelmes fejet.
- Hát nem láttam pumpát. - néztem a háta mögé.
- Csak azért, mert már azt is felszippantottam. - bólintott komolyan. Kacagva bújtam a mellkasához. A vizes póló tökéletesen visszaadta a kockáit, az ujjammal rajzolgattam őket körbe.
- Nagyon hiányoztál. - súgta, miközben a hajamba temette az arcát. Szorosan ölelt magához. Nem tudom meddig állhattunk így, de azt kívántam, hogy bárcsak megállna körülöttünk az idő. Csak John és én lennénk itt. Örökkön - örökké. Egy SMS zökkentett ki. John elégedetlenül morogva húzta arrább a csipőjét, hogy ki tudjam bányászni a telefonomat.
- Mi a franc...? - néztem tátott szájjal. Az iker értetlenül fürkészte az arcom, mire elétoltam a telefont.
- Aztaaa... Te aztán elfoglalt emberke vagy. 35 SMS... Azt nevezem. - adta vissza.
- Ugye? És ebből 30 Alessa, 4 Lily és a maradék egy Carlitos. Azt írja, ha lehet a ma estét töltsem vele, mert egy pók van a sarokban. - nézegettem a képernyőt.
- Rendben. Viszont holnap hivatalos vagy hozzánk ebédre. Hozhatod Carlos-t is, ha akarod. - nyomott egy puszit az orromra John.
- Hozzátok? - pislogtam.
- Igen. Nem megmondtam hetekkel ezelőtt, hogy be akarlak mutatni Csillagvirágom? - magyarázta türelmesen. Hirtelen görcsbe ugrott a gyomrom arra a gondolatra, hogy holnap a családjával találkozom. Momma Jedward, Kevin... Magasságos Isten.
- Hey... - simította meg az arcomat. - Minden rendben? Olyan falfehér lettél.
- Persze. - "hogy nem." Egészítettem ki magamban a mondatot. - Csak kicsit hosszú volt a repülő út. Nem laktok egy köpésre, mit ne mondjak.
- Dehogynem, nézd én mekkorát tudok köpni. - próbálta szemléltetni John, aminek az lett az eredménye, hogy rányáladzott a saját cipőjére.
- Ügyes. - tapsikoltam vihogva. - Viszont szerintem indulni kéne haza.
- Rendben Kicsim, elkísérlek. Csak tudnám, hogy Edward hol a csudában van. - mosolygott rám.
- Lehet hazament. De nem vagytok Sziámi ikrek, egy órát még kibírsz nélküle Manócska. - fogtam meg a kezét. Elindultunk a két órányira levő hotelhez, sétàlva.

** Carlos szemszöge **

Arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtón.
- Carlitos nyisd már ki! Álmos vagyok! - hallottam Mel hangját. Oldalra fordultam, hogy felkeljek. Ám ijedtemben lefejeltem az ágyat. Mi a francot keres Alexa mellettem? És mi ez a piás üveg az asztalon? Hány óra van?
A telefonom hajnali fél egyet mutatott.
Óvatosan tipegtem ki az ajtóhoz.
- Na végre te idióta, majdnem két órája állok itt, a füleden ülsz? Aaaaargh. - robbant be Melody és püfölni kezdett.
- Jó jó... Nyugi, Mel ssssh. - csitìtottam. - Nem vagyunk egyedül.
- Mi? - akadt benne a szó.
- Alexa Vega ott fekszik az ágyamban. - böktem az ajtóra. - És nem emlékszem semmire.. Valami pia is volt...
- Mondhatom szép vagy bátyus. - kezdett halkan kuncogni Mel. - Akkor szerintem te nem jössz velem Grimes Honba. Alexa le fogja kötni a figyelmedet.
- Naaaaa csitt. - szorítottam magamhoz és megcsikiztem.
- Bátyus eressz. - nevetett folytottan.
- Sohaaaa. - vigyorogtam gonoszul. De végül elengedtem, mikor egy hatalmasat ásított. - Na menj aludni MelMel, hosszú napod lesz.
- Szép Alexás álmokat te Casanova. - bökött oldalba, majd elbattyogott.
Tanácstalanul fordultam vissza a szoba ajtóhoz.
- Carlos te mi a francot csináltál? - túrtam bele a hajamba.

** Melody szemszöge **

Még lefekvés előtt megnèztem a többi SMS-em. Alessa az üzik múlásával egyre idegesebb hangvétellel írt, mint például: "Azonnal hívj fel, mert utánad megyek és elpüföllek!" vagy "Na mi az? Már nem is számít, hogy tövig rágtam a körmömet miattad?! ÍRJÁÁÁL MÁR!". Az utolsó ez volt: "Kidobtam a mosómedvédet. Gondoltam szólok. Puszi."
Gyorsan visszapötyögtem:
"Alessa meghaaalsz! BOO-t?! Ajj már. És írok látod? Írok. Annyira imádlak emiatt az ötleted miatt. Agyon szorongatnálak legszívesebben. De majd csak a holnapi családi ebéd után tudlak hívni (rettegek :s). És képzeld Carlos Alexa Vegával fekszik egy ágyban, de nem tudja miért. Lol. Na szép álmokat. Pussz."
Rányomtam a 'Küldés' gombra. Percekre rá jött a válasz: "AHW... Ezek szerint bevállt. Annyira boldog vagyok, itt lovagolok Kendall nyakában, Lily meg ugrál a szoba közepén. Neked is szép álmokat! <3 (Mondjuk itt dél van. :P) Carlos meg Carlos, hehe. Na puszimuszi."
Vigyorova feküdtem le aludni.